---

Tartalom

Felderítő jelentése
Az én utam

ELSŐ KÖNYV. A VÁNDOR ÉNEKEL

NÉGY AJÁNLÁS
Ajánlás a barátnak
Ajánlás az asszonynak
A közönségnek
Ady Endrének

ORSZÁGÚTON
Utilapu a talpamon
Szólok barátomnak
Szeretnélek megvédeni tőlem
Nagy harangjáték
Lehetett volna
Ti
Egy arc komoly
Nem férsz közelebb
Születésnapi stanzák
Mert minden út
Énekszövegek I-III.

ITT UTAK ELMERÜLNEK
Az erdő
Őszi varázs
Tavasz volt
A kert és az asszony

NOKTURNÓK
A mi éjszakáink
Tavi nokturnó
Éva nokturnója
Nokturnó az ablakban
Kilencet ütött az óra
Noctivigilia Veneris

CSUKÓDJON RÁNK ÉS ŐRIZZEN A MÁMA
Most
Geának foglak hívni
Régi könnyek
Vigyázz
És suhog a tavaszi szél
Istentisztelet
Mert messziről jön az este

HAZA AZ ANYÁMHOZ
Haza az anyámhoz
Hazaérkezett a szívem
Az órák
Li-Ta-Pe dala a bánatról
Kőmíves Kelemen
Felmondom a leckét
Előszó első könyvem második kiadása elé

MÁSODIK KÖNYV. TRISTAN HAJÓJÁN

Számadás
Édes útitársam
Ballada
Esti varázs a tengeren
Szólok a régiekhez
Óh, fájó Zitareh
Én nem mozdultam
Árgirus
Haj, napjaim
Vetem az ágyam
Chanson
Sírtál az éjjel
Mint aki meztelen
Vonatom zümmögi
Énekszó
Egy szép zsidólány arcképe
Sirocco
Dús Sába királynő
Tavasz csatája
Bejött az ég

KARJAID FÉNYLŐ KAPUJA KITÁRULT
Lásd itt vagyok
Tudom
Szeretőszomorító
Anangarága altatója
Most már így van
Várlak
Tavaszi áradás
Hol vagy Anangarága?

URAM, MIT ŐRÖLSZ FÁJÁSODDAL BENNEM?
Borús zászlóval
Forognak a kések
Az Araráton
Tristan hajóján
Koldusének
Meg kell halnom itt

HARMADIK KÖNYV. FÉRFIÉNEK

Arion
Emigrációs karácsonyi ének
Tudom uram, mi történt
Az utak
Három piros rózsa

FORDULOK ARCCAL MOST A FÖLD FELÉ
Zsoltár és utóhang I-III.
Vörös tavasz elébe
Oh, én tüzem
Szólok az anyámhoz
Odisszeusz
Gyűlölet vezeklése
Hiszek a hitben

HÁROM ÓDA
Ady Endre halálára
Legenda készül
Egy gondolkodóhoz

NEM FÉR TÖBB SZÉPSÉG
Szüret
Most már el ne hagyj
Szeptember
Pipacsok útján, gesztenyék útján
Nászdal

SZERETEM EZT AZ ÉLETET
Jöjjön az ősz
Most ifjúságod álarcát hajítsd el
Öröm
Férfiének
A szavak sírnak

NEGYEDIK KÖNYV. TÁBORTŰZ MELLETT

Ajánlás
Biztató
Mint ébredés előtt

HAZAFELÉ VAGYUNK ÚTBAN
Emigrációs karácsonyi ének 1939-ben
Hazám
Ma is
Üdvözlet magyar íróknak
Bodzavirágszag
Május elsején
Szilveszter éjjel
Öreg internacionalista nótája
Álom
Akik az embert kezdték

KÖSZÖNÖM SZIVEM
Köszönöm szívem
Addig
Ezüstlakodalomra
Őszi tánc
A te arcod

TÁBORTŰZ MELLETT
Tábortűz mellett, vörös őrségen
Sopánkodó nyavalyásoknak
Számonkérjük
Alagútban
Kísértetjárás I-II.
Mesterségem

MULT
Vár az én multam
A cukrászda Budán
Nem voltam fiatal
Négy epigramma
Emlékezés

VÉGSŐ OSTROM ELŐTT
Mozart I-III.
Bartók Béla
Michel Angelo estéje
Egy Sztálin arcképre
Imperializmus
Capri
Komszomolc-temetés
Die guten Mutter vom Ottakring

ÖTÖDIK KÖNYV. REPÜLJ SZAVAM

Repülj szavam
Postagalambok

1940
Jaj neked, költő
Versaillesi nimfa I-IV.
Kalevala szép szavával
Mert a Szovjetföldön nemcsak kenyér terem

MAGYAROK FEKETE ÉVEI
A negyvennyolcas zászlók megszólalnak
Hová, hová, magyar honvéd
"Hazádnak rendületlenül"
Ne sírj!
Üzenet I-II.

DICSŐSÉG NÉKED, SZOVJET NÉPE
Sztálingrád
Lányok, lányok, énekelnek I-II.

LENINGRÁDI BALLADÁK
I. Árnyékok vára
II. Gyűlölet
III. "Tanulja már"
Sárkány

EGY ÉGŐ VILÁG ÜSZKEI FELETT
Hogy is történt
Hazaviszlek
Hű csillagod, hordjam a fényedet

MEGINT OTTHON
Honfoglalás
Hazulról hazáig
Kegyelem!

---

Előszó

"Az én utam" címet azért adtam, hatvanéves koromban először összegyűjtött verseimnek, mert azt hiszem, hogy ebben van a könyv értelme. A könyv értelme, mondom, mely túl az egyes versek külön értelmén, egy kötetbe foglalt együttesükből nő ki és több mint azoknak összege.

Csak ezért érdemes verseket összegyűjteni. Téglákból készül az épület. De csak az architektúra egészében kapott helye és funkciója ád igazi értelmet és értéket a téglának.

Ám embernél és az ő verseinél még sokkal többről van szó. Ha egy költő dalaiból nem áll össze példás embersors, mely a legjelentősebb dalnál is jelentősebb, akkor minden szépség hiába volt.

Én úgy látom, hogy az én verseim vérnyomokként utat jeleznek: egy negyvenesztendős, világos irányú belső fejlődés határozott értelmű útját.

Most már tudom: ezért születtem éppen ebbe a korba. Erre az útra küldettem. És most, mikor huszonhatévi bujdosás után én, magyar költő hazatérhettem, jelentést teszek mint a felderítő, akit előreküldöttek. Ime, - mutathatom - van arra járható út, elindulhattok rajta ti is. Ti, akik még ama ködös parton álltok, ahonnan én is indultam huszonhat évvel ezelőtt. Belső, nehéz út ez. Fájdalmas és veszedelmes is. Embertváltó, embertfordító út ez, de világosságba vezet. Ime, bizonyítani tudom nyomdokaimmal, melyek, mint a mesében elhullajtott búzaszemek, megszólalnak és dalolva igazítják el a keresőt.

De különböztessünk: ez az út nem művészi, hanem emberi fejlődés útja. A sötétben rettegve tévelygő költő siráma poézisnek lehet hatalmasabb, szívhez szólóbb, esztétikailag lehet tökéletesebb mint világos, biztos partraszállt költő dala. Nem azt mondom, hogy újabb verseim mindig jobbak a régieknél. Csak azt mondom, hogy valamennyi - bár beteljesült éneke volt az órának, melyben született, egyúttal egy hangja volt annak a melódiának, melybe ez a könyv fogja őket össze. Nemcsak saját külön dallamukat zengik itt, hanem együtt, egész életemét.

Mit jelentettek ifjúkorom zengő fájdalmai? Mi volt a "vágy vágyódása vágyra"? Ki volt amaz örök idegen vándor, akinek "minden út és minden végtelen"? Mi volt az a lebegő "ködélet", melynek lényegtelensége mögé csak azért vetített Istent vágyam, mert valahol valami valóságnak mégis kelletett lennie?

Bizony, lázadás volt ez a környező világ üressége és irrealitása ellen. Elégedetlenség volt, mely világfájdalommá lett, mert még nem tudtam, nem láttam, hogy lehet és kell változtatni ezen a világon, melyben éltem és azért magam szerettem volna kimenni belőle: én szegény polgári fordított forradalmár.

Ez a könyv bizonyítja, hogy az én külső utam nem véletlen. Akik még aggodalmasan tétováznak, vegyék figyelembe, hogy a színes felhőkből még sokkal színesebb földre szálltam és zeneszerszámomnak egyetlen húrja sem szakadt le. Nem lettem kopárabb.

Huszonhatévi bujdosás után ezzel a könyvvel jelentkezem először megint otthon. Szeretném, ha olvasóim kiéreznék, amit most én érzek: hazajöttem ugyan, de nem vissza. Hajóról felszállt repülőgép tért vissza és azóta az anyahajó is nagyot haladt. Ime, otthon vagyok és teljes gőzzel folytatjuk utunkat előre.

Budapest, 1945 augusztus.

---