Kántás Balázs
Konszolidáció kézigránáttal?
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
AZ 1922-ES JÁSZKARAJENŐI MERÉNYLET-TERV, A MAGYARORSZÁGI JOBBOLDALI RADIKÁLIS POLITIKAI TERRORIZMUS EGY ESETTANULMÁNYA
FORRÁSOK
A TANULMÁNYBAN ÉS A FORRÁSOKBAN ELŐFORDULÓ FONTOSABB TÖRTÉNELMI SZEMÉLYEK ÉLETRAJZI ADATTÁRA
FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOM
Fülszöveg
Az első világháború elvesztése után, a trianoni békediktátum 1920. június 4-ei aláírásával Magyarország korábbi területének és lakosságának majdnem kétharmadát veszítette el. Körülbelül 3,3 millió magyar anyanyelvű ember rekedt az országhatárokon kívül. A Horthy-korszak első éveiben ebből kifolyólag Magyarországon sem volt hiány irredenta eszmeiségű, radikális jobboldali szervezetekből és ezekhez köthető félkatonai (paramilitáris) alakulatokból. Az ebben az időszakban működő radikális jobboldali, fegyveres alakulatok működését a maguk komplexitásában leginkább konkrét esettanulmányok, illetve mikrotörténelmi példák vizsgálata útján érthetjük meg, melyek rámutatnak a kialakulófélben lévő állam és a radikális jobboldali milíciák bonyolult viszonyának bizonyos összefüggéseire. A rövid időre Magyarországon is elterjedő, többnyire a szélsőjobboldalhoz köthető politikai terrorizmus egyik viszonylag szerencsés kimenetelű - ugyanis még az előkészületi szakaszban lelepleződött és meghiúsult -, ugyanakkor komoly esettanulmány értékkel bíró fejezete volt az 1922-es jászkarajenői merényletterv, melyet az Ébredő Magyarok Egyesülete, a korszak legnagyobb befolyással rendelkező szélsőjobboldali tömegszervezetének katonaviselt milicistái terveztek kézigránátokkal végrehajtani...