---

Tartalom

ELŐSZÓ

MEGLEPETÉSEK MÁRCIUSA
Splény Béla: Pozsonyból nézvést
Pulszky Ferenc: Forradalom Bécsben
Széchenyi István: Bécsbe megyünk
Petőfi Sándor: Ez volt március 15-ike
Jókai Mór: Délben egy levelet kaptam...
Táncsics Mihály: Szabadulásom
Jósika Samu: Mi lesz Erdélyben?
Jókai Mór: Egy vers története
Széchenyi István: Kétségek, remények
Petőfi Sándor: Naplójegyzetek
Pulszky Ferenc: Március végi izgalmak
Degré Alajos: Pozsonyi küldetés
Klain Lajos: A tótok követelései

GYŰLNEK AZ INDULATOK
Pulszky Ferenc: Fejérvári fonákságok
Laureanu Tribonian: Ezrenként gyűljetek össze!
Pulszky Ferenc: Kényes kérdések
Petőfi Sándor: A legelső kötelesség
Splény Béla: Pénzgondok
Szerb követelések
Eötvös Károly: Mert most szabadság van!
Wesselényi Miklós: Oláh felkelés fenyeget
Karátsonyi László: A lázítók naponta megjelennek
Szász Károly: Szászok, románok az unió ellen
Vajda János: Csodálkozott a magyarság...

KÉTSÉGEK KÖZÖTT
Petőfi Sándor: Nyilatkozat a választás ügyében
Szemere Bertalan: Erdélyi megbízatás
Széchenyi István: Mindent megpróbálok
Vajda János: "Megadjuk!"
Széchenyi István: El vagyunk veszve, ha...
Rajacsits szerb metropolita: Azonnali támadást!
Pulszky Ferenc: Batthyány hiába próbál békülni
Petőfi Sándor: Négy tűz közé szorultunk
Z. Ferenc: Semmire se mentünk
Jellachich horvát bán: Előrenyomulunk és támadunk
Kováts István: Temesvári tragédia
Jókai Mór: Széchenyi szeptemberi szavai

SZAKÍTÓPRÓBA
Splény Béla: Jellasich jövetele és menetele
Görgey Artúr: Zichy Ödön gróf kivégeztetése
Jókai Mór: Kossuth toborzója
Jókai Mór: Rózsa Sándor szabadcsapata
Petőfi Sándor: Tízezer oláh van talpon
Arany János: Még élünk
Major István: Jelasich nyomában - Bécs tövébe
Kováts István: Zűrzavar Szegeden
Arany János: Levelek Petőfihez

ROKKANÓ REMÉNYEK
Kászonyi Dániel: Schwechat után
Görgey Artúr: Nem értem az osztrákot
Teleki Sándor: Első találkozásom Bem apóval
Görgey Artúr: Tönkremenni nem akarunk
Major István: "Nem kell honvéd!"
Petőfi Sándor: Debrecenben, decemberben
Görgey Artúr: A visszavonulás viszontagságai
Jókai Mór: Miért hagyta el Kossuth Pestet?
Madách Károly: A császáriak bevonulása
Hunfalvy Pál: Naplójegyzetek

VÉRZŐ ZÁSZLÓK ALATT
Vajda János: A legkegyetlenebb harctér
Teleki Sándor: A tihucai áttörés
Petőfi Sándor: Útban Bemhez
Kováts István: Honvédemlékeim
Petőfi Sándor: Bem nem alkuszik
Teleki Sándor: Petőfi varázsa
Jókai Mór: Kikből állt a magyar sereg?
Széchenyi István: A poklok összes kínjaival...

TAVASZI MÁMOR
Garzó Imre: A kápolnai csatában
Jókai Mór: A szolnoki csata
Vukovics Sebő: A győzelem részünkre hajlott
Jókai Mór: Kossuth tábornokokat tüntet ki
Jókai Mór: Titkos tanácskozás Debrecenben
Vachott Sándorné: A debreceni Nagytemplomban
Biró Ede: Egész családok elpusztultak
Petőfi Sándor: Bem székely fiai
Petőfi Sándor: Így bántak velem
Major István: Buda várát megyünk ostromolni
Vajda János: Pest bombázása - Budavár bevétele

CSILLAGHULLÁS
Jókai Mór: Búcsúkoccintás
Jókai Mór: A békebontó
Vukovics Sebő: Péterváradi utazás
Ludwigh János: A kozák had utat talált
Görgey Artúr: Minisztertanács Kossuth pesti lakásán
Hunfalvy Pál: Naplójegyzetek
Mátray Gábor: Pest nehéz napjai
Petőfi Sándor: Fölszedtem sátorfámat
Arany János: Jegyzet Petőfi leveléhez
Görgey Artúr: Levélváltás Rüdiger orosz tábornokkal
Jókai Mór: A zsolcai hős
Kászonyi Dániel: Kossuth futárjaként Görgeynél
Petőfi Sándor: Fáradt vagyok...
Teleki Sándor: Csillaghullás
Avram Jancu: Már késő

NINCS MENTSÉG
Hunfalvy Pál: Látogatás Damjanichnál
Jókai Mór: A szabadságharc végnapjai
Görgey Artúr: Utolsó találkozásom Kossuthtal
Mátray Gábor: Pesti napló
Por és ólom általi halál
Kutzka Mihály: Búcsúlevél
Vajda János: Mindennek vége van
Kováts István: Hazatérés
Teleki Sándor: Haynau, a szelíd bárány
Kászonyi Dániel: Kossuthtól Klapkáig

"KOSSUTH-KUTYÁK" KÁLVÁRIÁJA
Garzó Imre: Császári katonának hurcolnak
Major István: Akik nem értünk oda Világosra
Perczel Miklós: Menekülők - hontalanok - hazatérők
Hunfalvy Pál: Naplójegyzetek
Táncsics Mihály: Bujdosásom, rejtőzésem

UTÓHANG
Kötetünk kevésbé ismert szerzői

---

Fülszöveg

Ezt a könyvet nem történészek írták, nem a múlt időket hűvös ésszel mérlegelők, kutatók. Hanem azok, akik ott voltak, mikor az ég zengett: kétséggel és reménységgel, erővel és gyöngeséggel, hiúsággal és büszkeséggel, szeretettel és gyűlölettel, bátorsággal és félelemmel megvert-megáldott, eleven emberek. E gyűjteményben ők vallanak híven a látottakról-hallottakról, bár egymás iránt olykor elfogultan, sőt igaztalanul. Többnyire mégis hihetünk nekik. Enyhe túlzásaik, tanúságtételüket átszínező érzelmeik nemhogy meghamisítanák - hitelesítik inkább a naplóikból, leveleikből, visszaemlékezéseikből kirajzolódó képet. Hiszen a kor volt ilyen, az hatott rájuk is. S mi csak örülhetünk, hogy akiket személy szerint elénk idéznek, azok nem köztéri szobrokká merevedve jelennek meg, s a névtelenebbje sem puszta levéltári adalékká fakulva. Így történhet meg a csoda: viszontagságaikban már mintha mi is osztoznánk, és sorsuk részeseként szívnánk velük egy levegőt.

Könyvünk a meglepetések márciusától a bukásig és megtorlásig követi nyomon a történteket. Nem minden fontos eseményről adhat számot, de a döbbenetes dráma egészéről igen: ennek a világra szóló élethalálharcnak a kibontakozásáról és lefolyásáról, győzelmekből gyötrelmekbe fordulásáról.

A kötet címe is erre utal. Szabadság és halál - ez a kettő akkor kézenfogva járt.

A felhasznált szövegeken egyetlen szót sem változtattunk. Nem tartózkodtunk viszont a rövidítéstől, tömörítéstől. Színesebb és pergőbb lett így ez a "helyszíni beszámoló": olyan izgalmas-mozgalmas tablója a kornak, 1848-49 szereplőinek és eseményeinek, amely úgyszólván regénynek is elmenne. De ez a regény nem egy szerző műve: a másfél éves makacs küzdelem résztvevőinek közös üzenetét kapjuk vele.

---