Búzás Huba
Újhumanizmus körvonalazódik a művészetben
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Művészet és irodalom - emberré válásunk, kultúránk letéteményesei
Egy-egy művész kiáltozik-e, avagy hangja már az emberiségé?
Szemléletünk, életviszonyaink humanizálása az emberiség egyetemes érdeke
Mely új-régi eszme képes világméretekben mozgósítani a regresszív erők ellen?
Újkori lételméletünk alapjai
Művészeti alkotásaink, irodalmi műveink szemléleti formái lételméleti talajból sarjadóak
A modernség fogalma, időtudata régebben és napjainkban
A művészet átveheti-e a szellemi uralmat a világ civilizációja és hatalmai fölött?
Az ún. "véletlenek" csupán oksági folyamataink kereszteződései
A régi avantgárd progresszív és regresszív vonulatai művészetben és irodalomban
Az ún. "néger művészet" frissítő hatása az európai avantgárd mozgalmakra
Az expresszionizmus tiltakozása, létjogosultsága, alkotóművészeinek máig ható vívmányai
Kritikus vélemények - átszűrt, expresszionista hatások versvilágomban
Az expresszionizmus művészeti irányzatának bírálata
Az expresszionizmus hatása a modern művészetre
Határvonal az ízléstelen, propagandacélú fércművek és az esztétikai élményt nyújtó, társadalmi progresszivitást kifejező műalkotások között
Igazmondás, őszinteség irodalomban, művészetben - elvárhatóság és lehetőségek
Követhetők-e a totalitarizmus "dogmái" az ember életében, kultúrájában?
Szellemi szabadságunk veszélyeztetése, csorbítása, a kifejezés szabadságának megóvása
A totális államok szellemi szabadságot beszűkítő kulturális központosításaival szemben évtizedek óta újhumanista szemléletű eszmeáramlat körvonalazódik a művészetben és irodalomban
Az újhumanizmus mint eszmeáramlat továbbélése a XX. és XXI. századokban
Újhumanista célkitűzések érvényesítése az irodalomban, művészetben, közéletben
Irodalmi késztetéseim felülvizsgálatát az 1990-95 közötti években határoztam el
Újrakezdésemet követően felmértem tág horizontú "költői" valóságomat
Az újhumanizmus térhódításainak eszmei nyomai, különösen a francia lírában
Újhumanizmus a hajdanvolt humanizmus földjének modern irodalmában
Korunk újhumanista szemléletmódjának, eszméjének lenyomatai a magyar irodalomban; egyes szerzői napjainkban
Vagy "minden dolognak mértéke az ember" - vagy az emberi populáció pusztulása
Fülszöveg
BÚZÁS HUBA - az 1935-ben született író - eme különösen fontos elméleti jelentőségű írásában (konkrét tapasztalati tények következetes felsorakoztatásával bizonyítva állításait) arra tesz kísérletet, hogy az egykori humanizmusból újhumanizmussá terebélyesedő progresszív eszmeáramlat történeti útjának vázlatos nyomon követését napjainkig bemutassa, mintegy megállapítva, hogy ma már az emberközpontúság társadalmi követelmény, szemléletünk és életviszonyaink humanizálása pedig az emberiség egyetemes érdeke. Fejtegetései során meghatározó jelentőségűnek ítélte Romain Gary 1965. évi fellépését az "új regény" vitában, mert az író messze hangzó szavait követően egy - az embert a középpontba helyező - elkötelezettebb irodalom, művészet, hovatovább egy humánusabb társadalom és életviszonyok körvonalazódtak világszerte: az egyéniség világméretű szellemi forradalma bontakozott ki, amit méltán nevezhetünk újhumanizmusnak. Megállapítja, hogy ennek nyomán szerveződött 1969-ben Argentínában a Mario Rodríguez Cobos által létrehozott nemzetközi Humanista Mozgalom is, amely az argentin író halála után vált világméretűvé igazán. Tény, hogy világszerte - hazánkban szintén - egyre erőteljesebben körvonalazódik az újhumanizmus eszmeisége, egyelőre művészetben és irodalomban, majd áttételesen a tudomány, a közgondolkodás területein, a gazdaságban, politikában és a társadalom életviszonyaiban. Az emberiség egyetemes érdekében állóan, mert ha az újhumanizmus szellemi erői (és ennek nyomán évszázadunk egyre izmosodó szellemi emberének tömegmozgalmai, a Green Peace, a Zöld New Deal, az ENSZ stb.) se lesznek képesek megállítani a regresszív erők pénzéhes garázdálkodását, életet és embert nem kímélő, továbbra is fenyegető, ártó tevékenységét, úgy az évszázad közepére már gyakorlatilag visszafordíthatatlanná válnak azok a krónikus ökológiai folyamatok, amelyek e bolygón az életet teszik lehetetlenné, valamint az emberi populáció pusztulásához vezetnek. A tét végső soron az ember léte, az emberiség megmaradása. Minden ember dolga ez, azoké is, akik nem írnak, nem olvasnak, akiktől idegen a kultúra minden szeglete (legyen az művészet, irodalom, zene, vagy tudomány), akik a politikát ördögtől valónak vélik, akik magukra zárják az ajtót, akik a szomszéd gondjaira sem hederítenek, akik elég rövidlátóak (vagy szűkagyúak?) ahhoz, hogy csak ivadékaik "öröklését", vagyoni gyarapodásukat tartják dolguknak. Nos, ha nem cselekszenek, cselekszünk vállvetve - mondja az író -, utódaink csak a pusztulást örökölhetik, az éhséget, a nyomort, a kínhalált. Nem lesz, aki valaha is kimondja: "Minden dolognak mértéke az ember".
...
Köszönjük, hogy megújuló írásművészetének értékeit: versgyűjteményét, két lírai eposzát, megannyi elemzését, nagyszabású kísérleteit - mindezek megjelentetését az évek során műhelyünkre bízta a szerző. Bizalma újabb bizonyítékául íme e könyvfüzet - esszégondolatainak remek foglalata; közzétételével köszöntjük a 85 éves alkotót: Isten éltessen, Huba, éltessen a föld s az ég!
A Napút szerkesztősége