---

Tartalom

I. KÖTET
Bevezetés
A térképezés őskora
Időrendi áttekintés
Asszíria és Urartu
Őstörténetkutatásunk útvesztői
Közép-Ázsia újabb régészeti szenzációi
Az ázsiai szkíta kultúra
A királyi szkíták emlékei
A szkíta kincsek nyomában
Szkíták a Kárpát-medencében
A szibériai aranylemezek köre
Az ázsiai húnok és Kína
Az európai húnok eredete
Atilla és húnjai
A szarmaták régészeti emlékei
Közép-Ázsia virágzó állama: Korezm
A kusán és párthus birodalom
A kusán nagykirályok kora
A nagyszentmiklósi kincs
A török-magyar kapcsolatok
Közép-Ázsia gazdag országa: Szogdia
Az orosz irodalom jegyzéke

II. KÖTET
A Kaukázus vidéke
Madzsar város szerepe őstörténetünkben
A korai keleti kereszténység kaukázusi emlékei
Gorda és Muager (Magyar). A szabír-szavárd kérdés
Kazária születése
A kazár kaganátus, mint nagyhatalom
A zsidó vallású kazáriai arisztokrácia
Az alánok szerepe és hatása
Onogória és a bolgár-törökök hagyatéka
A kazár-magyar kapcsolatok
Az avarok eredete és régészeti emlékei
Az avarkori időrend revíziója
Avarkori sírrablások
Jelképek és motívumok az avar sírvilágban
Avarkori mitológia
A kettős honfoglalás elmélete
Kagánok, kormányzók, vezérek, főemberek. Állam és birodalom
A szaltovó-majackojei kultúra
Az avar hatalom lehanyatlása a Kárpát-medencében
Pribina karinthiai hercegsége
Szvatopluk Moraviája
A Kárpát-medence népessége a VIII-IX. században
A IX. századi magyar honalapítás
Az orosz irodalom jegyzéke

III. KÖTET
Bevezetés
Indoeurópai (iráni) nyelven beszéltek-e a szkíták?
Az eurázsiai szkíta kultúra jellemzői és gyökerei
A Kaukázus és a Pontus-vidék szerepe és hatása
Az un. finnugor régészet kritikája
A szkíta-hún-avar kultúrkör
Összegzés
Az orosz irodalom jegyzéke
A képek jegyzéke és forrásai

---

Bevezetés

A négy szemeszterre szóló előadásaim címének minden szavát helyénvaló értelmezni. A történet szó azonos-e a történelemmel, a historia-val? A történelem: a múlt lezárt folyamata, a megtörtént, a meg nem változtatható események, "történetek" sokasága, az egyszer élt emberek senki máséhoz nem hasonlítható élettörténeteinek halmaza. A múltnak, a történelemnek emlékei, nyomai, jelzői maradtak, mégpedig kézzelfogható tárgyi és szellemi emlékek. Ez utóbbiak közé tartoznak az írott emlékek, valamint a tudatunkban fennmaradt hagyományok. A tárgyi emlékkel foglalkozik az archaeológia, a régészet, amelyet egyesek a "régi korok anyagi kultúrájának kutatásával" azonosítanak.

Legelőször célszerű tisztázni: megismerhető-e a múlt teljes egészében és hitelesen, valóságosan vagy meg kell elégednünk azzal, hogy a történelmet tulajdonképpen az álmainkból szőjük, vizsgálatát "álmaink logikája" (G. Duby) irányítja? Ha a történetkutató saját vágyait álmodja a múltba, a historia nyilvánvalóan nem lehet tudomány, a képzelet szülte alkotások műfaja az irodalom, a művészet. Ez a magyarázata annak, hogy az ún. középkorban - amely elnevezés egyébként dehonesztáló szakszó, azt fejezi ki, hogy az "értékes" antikvitás és az újjászületés, a reneszánsz között lévő korszak - a historia az ars, a művészet csoportjába tartozott s nem a scientia, a tudomány világába. De hát a történelem kutatása, a történettudomány forrásai: tények, így tehát ezek nem vonhatók kétségbe. Igen ám, csakhogy a "tények"-et a múlt nyomaiból a kutatók alkották meg, tehát nagyon is szubjektivek. Az írott források az emlékezet termékei, az emlékezet pedig egyáltalán nem tárgyilagos. Először is hiányos, mert szakadatlanul rostálja a feledékenység. Másodszor: az emlékezet régen is, ma is hatalom szolgája szokott lenni. Ha az írott források, mint szándékolt közlések nem "abszolút tények", akkor talán a kézzel fogható, mérhető, dokumentálható, egyértelmű tárgyi források, a régészeti emlékek az igaziak? Igen, ez valójában így van, ám a régészeti "tény" is lehet igaz és hamis. A régészet ugyanis nem a magában álló tárgyak, objektumok vizsgálatát jelenti, hanem jelenségekét, amelyek bonyolult összefüggések láncolatát rejtik magukban. Ez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy a "tények" értéke különböző! Az érték-megítélés lehet kétes és téves vagy azért mert szándékos a megtévesztés, vagy azért mert a megengedettnél nagyobb a tudatlanság, a felkészületlenség.

Hátravan még az "őstörténet" kifejezés magyarázata. Álláspontom szerint nincs jelentősége annak, hogy az őstörténeti időszakot pontosan meghatározzuk. Az a lényeg, hogy a visszakövethető kezdetektől indul el és egy nép (etnikum) vitathatatlan történelmi megjelenéséig tart.

...

Megválaszolatlan mindmáig az a fő kérdés is, hogy a Kárpát-medencei ún. avar és magyar jellegű régészeti emlékanyag alapján lehet-e - térben és időben - visszafelé követni a népeket?

E módszer előnyére először Witold Hensel, majd László Gyula mutatott rá, ugyanakkor jelezték a rendkívüli nehézségeket is. Mivel abból a kigondolt elméletből indultak ki, hogy az ún. vándorló népek (vö. a népvándorlás legendás billiárdgolyó-elmélete, amelyet több kutató, mindenek előtt Vajda László sikeresen megcáfolt!) szakadatlanul úton voltak s egymást űzték-hajszolták-kergették, a rokon régészeti emlékeknek "folyamatosan" meg kell lenniük Belső-Ázsiától vagy a Volga vidékétől a Bécsi-medence nyugati széléig. Mivel pedig nincsenek ilyen azonos emlékek, levonták azt a következtetést, hogy a "Kárpát-medencei magyar anyagi kultúra ...az Európával való találkozás következtében... itt az új hazában jött létre".

A temetkezéseknél sokkal szerteágazóbb információkat ad a településrégészet (bár tulajdonképpen a temetők is beletartoznak a fogalomba), hiszen itt vizsgálnunk kell a tájat, ám az adott korbéli tájat és természeti környezetet. Ez nagyon fontos, mivel - csaknem általános - hogy a jelenkori természeti viszonyokat vetítik vissza a múltba. Különösen sokat mondóak az egykori éghajlati és vízrajzi viszonyok (vízszint-ingadozások, talajvízszint-változások), a sivatagosodás és a futóhomokos területek kialakulása, az agyagtalajok létrejötte és terjedése, az erdők mozgása és változásai, (különös tekintettel a tölgy és bükk erdőkre), amelyek magukkal vonták az állatvilág összetételének megváltozását, valamint a legelőterületek és szántóföldek helyének és nagyságának a módosulásait.

A legdöntőbbek azonban maguk a települések és azokon belül is a házak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos volna annak a megbízható és hiteles felderítése, hogy az ún. pusztai népek télen-nyáron, mínusz 25 fokban és plusz 40 fokban is, jurtákban és 4-6 négyzetméteres föld-putrikban "húzódtak meg" vagy "fedeles szekereiken" bolyongtak ide-oda.

Teljes településeket kellene feltárni, istállókkal, gabonatárolókkal, vermekkel, kemencékkel, kézműves műhelyekkel, kutakkal. Minden településhez természetesen temető is tartozott. Komoly hibaként szokott jelentkezni a régészeti kutatásoknál annak feltételezése, hogy a régi települések (természetesen nem városok) hosszú időn át egy helyben maradtak és döntően a vízpartokon helyezkedtek el. Egyik sem helyénvaló feltevés.

Nyilvánvalóan más körülmények között kell dolgoznia az írott források vagy a szellemi hagyományok kutatójának, mint az ásató régésznek. Komoly ásatást csakis komoly feltételek mellett lehetett végezni. Ez látszólag mellékes kérdés, valójában azonban meghatározó jellegű. A régészeti források hitele és forrásértéke múlik azon, hogyan dolgoztunk.

---