Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Mándy Gábor

Dudorász

TARTALOM, ELŐSZÓ


Tartalom


Miért írok dalokat?

Nekem is van szám
Dudorász
Demo diszk
Ha sztár leszek
Csak játszom
Csend
A csitári hegyek alatt
Sárika
Önfertőzés
Szelecske szárnyán
Virágról virágra
Segélyhívó szám
Párbeszéd a nejemmel
A férj imája
Aranyos feleség
A Föld és a Hold
Miért nem váltok bérletet?
Zeneterápia
Nem!
Hobó dal
Régimódi lány
Kovbojlány
Felhők fölött
Ugorj, Iggy!
Utazások
Utolsó e-mail
A zombik szerelmi élete
Születésnapra
Perverz
Egyszer jó, egyszer rossz
Jössz-e velem?
Megtaláltalak
Nem szeretőt keresek
Barátnő kellene
Hadd legyek a barátnőd!
Hunyd be a szemed!
Durva
Reggeli szél
Adj egy hónapot!
Megváltozom
Furcsa
Apám
Hiány
Amikor apa lettem
Jaj-jaj
Meggyötörted a szívem
A busz
Megtilthatod
Nem ejtek érted könnyet
Bele ne találj a szívembe!
Feltámad a szél
Ennyi elég
Búcsúlevél
Jó kedvemben
Vártalak
Szerencsétlen nap
Virágének
Talán
Ez az a dal
Ég veled, kedvesem
Besurranó
Ez egy ilyen nap
Akik elvesztették a szerelmet
Alamizsna
Ha csúnya lennél
Nadette
Hol vagy, Margit?
A magányosok klubja
Mama és lánya
Megházasodom
Van, aki szeret, van, aki nem
Hej, kaktusz!
Van remény
Türürü
Keresek egy lányt
Beléd szeretnék halálosan
Távoli rokon
Dal a rosszlányokról
Katica
Tengerész
A parkban
Tizenkilencedik kerületiek
Négysorosok
Kis Szabina
Kapor Bálint balladája
Virágos ballada
Savas eső
Szendvicsember
Dal a csodáról
Az első házasság
Az ideális barátnő
Alkony
Ez a dal neked szól
Amikor ide jöttem
Gálya-szimfónia
Engedj be!
Jó barát
Vagyonbevallás
Lakásprobléma
Kukázó dal
Kutatások
A magyarok rövid története
Magyar mazochizmus
Bazmegország
Illegális másolat
Papíremberek
Szép új világ
Virtuális mennyország
Himnikus dalok
Kis ballada
Rajtad a sor
Csalimese
Ecce homo
Én már a haláltól nem félek
Démon
Az idő áztatólevében
Lombhullás
A tavalyi ruha
Múlik a nyár
Téli dal
Afrikába vágyom
Örülök, hogy itt a tavasz
Várok
A vonat
A gyorsvonat
Bordal
Haja, haja, haj!
Rövidebb út a mennyországba
Képek
Ajándék
Kis Karácsony
Fohász
Elutazom
Sírásók
Üzemzavar
Elszállnak az évek
Nem lehet elpazarolni az éveket
Hosszú utazás
Dal a jövőről
Dal a véletlenről
Holnap
Minden elmúlik magától
Minden elmúlik hamar
Mi tagadás
Fekete lyuk
Könyvtáros évek
Emlékmű egy szúnyognak
Kamikáze
A por
Régi fénykép
Visszafelé

Tánciskolai zenék:
Szép csendben (angol keringő)
Álmaimban (tangó)
Otromba rumba
Szambaba
Vedd fel a szép ruhádat! (cha-cha)
Egyedem, begyedem (foxtrott)
Szingli swing
Öregbugi
Nosztalgia-rock
Nem mondom, hogy vacak a kedvem (twist)



Előszó

Miért írok dalokat - amikor se költői tehetségem nincs, se a zenéhez nem konyítok, ráadásul a hangom is gyatra, hogy előadjam ezeket? Azért, mert ez egy ugyanolyan emberi ösztön, mint a lélegzés. Vagy amiért a madarak csicseregnek. És amiért a pásztor furulyál a nyájnak. Nem a nagyközönségnek csinálják, hanem maguknak. Én is magamnak dudorászom, a dalaimat legfeljebb csak megmutatom másoknak.

Illetve... Talán lehetne valamit kezdeni ezekkel a szövegekkel és dallamokkal, zenei ötletekkel. Ehhez fantáziadús muzsikusokra lenne szükség. Olyanokra, akik meglátják a gyatra ötletben is a potenciális értéket, és a nyersanyagból megalkotják a saját dalaikat, zeneműveiket. Én csak elődolgozom nekik. Az ő bajuk, ha nem találnak fogást ezekben a vázlatokban.

Kamaszkorom óta írok verseket, és negyvenévesen dalokat is kezdtem komponálni. Akkor éppen Amerikában éltem, és a sok autóvezetés remek alkalmat és időt adott a dudorászásra. Először angolul írtam dalokat, többet ezek közül magyarra is átültettem (ilyen például az Utolsó e-mail, a Vagyonbevallás vagy A zombik szerelmi élete), és utána elkezdtem magyar dalokat is komponálni. Régebbi élményeimet is ekkor kezdtem feldolgozni (Lakásprobléma, Engedj be! Jó barát, Amikor ide jöttem, Hobó-dal stb.).

Leggyakoribb témáim: a szerelem és a szerelmi csalódások, a házasságaim és válásaim, a történelem, a politika, a vallási élmények, végül pedig az öregedés és elmúlás. Dalolni könnyebb, mint pszichiáterhez járni, sokan csinálják ezt, hogy kiénekeljék, kidúdolják magukból a feszültséget. Sok dalomnak ilyen frusztráció az alapja. De olyan dalok is vannak, amelyek egyszerűen egy ötletet valósítanak meg, foglalnak dalba. (Ezek többnyire humorosak, kuplészerűek vagy az abszurd műfajhoz sorolhatók.) Ezért ha valami igazán furát találsz a szövegekben, nem kell mindjárt kihívni a mentőket. Ami azonban feltűnő, az a nőkhöz fűződő problematikus viszonyom. A nőket soha nem tekintettem meghódítandó lényeknek, megszerzendő zsákmánynak, és néha egyszerűen csak a barátot kerestem bennük.

Ezeket a dalaimat legelőször magnókazettán adtam közre (a "köz" alatt a legszűkebb baráti köröm értendő), és az volt az összeállítás címe, hogy Nekem is van szám. Ez abból eredt, hogy a néhány éves kisfiam ezzel az indoklással szólt bele a felnőttek beszélgetésébe: "Most én hadd beszéljek, nekem is van szám". Visszagondolva rájöttem, hogy ez a beszólás lehet a zenei tevékenységem mottója. Nekem is van szám, ezért verselek és dalolok. Mindenkinek joga van az önkifejezéshez, akármilyen gyenge is a produkciója. A dal vége: "Ha nem tetszik, ne hallgasd, zárd el a készüléket! / Nekem is van szám, neked is van ízlésed."

Ebbe a gyűjteménybe csak a szövegek kerültek bele, és ezek a dallam nélkül féloldalasak (talán a tördelés segít megérezni az eredeti ritmust). Nehéz dolog összehozni a két műfajt. A kötet végén megadom a zenék forrását, de ez nem egyszerű, mert az egyes portálok előfizetés nélkül többnyire csak ideiglenesen érhetők el. A nyomdától külön meg lehet rendelni a CD-t, de ezt nem akartam belerakni a kötetbe, mert jelentősen megdrágította volna. A zenék és az előadás gyengeségei miatt az a legjobb, ha az Olvasó egyszer meghallgatja a dallamot, és utána csak emlékezetből próbálja felidézni. Nem lehetetlen, hogy az ily módon előálló melódiák sokkal jobbak lesznek, mint az eredetiek.


×