A slemíl zsidó szó. Olyat jelent, akinek minden dolgára ott leselkedik a balság; aki, mert nem bizik magában, nem is jut semmire; aki öntudatosan élhetetlen. És ebben más, mint a balek, akinek nevét talán jobb szivvel venné a magyar olvasó. De más a slemíl és más a balek; ha az életet valami nagy mathematikai levezetéssel vetjük egybe: a balek azért nem boldogul, mert nem tud semmi művelethez, - mig a slemíl biztos kézzel és lábbal hatol által a gyökök és logarithmusok rengetegjén, de a baleredménytől való féltében valami mellékes kis összeadást vagy különösen osztást csakugyan el is vét és igy jut hamis eredményre. A balek mer, de nem tud; a slemíl tud, de nem mer. Vagy ha mer, rosszkor.

Legyen kimentőm az is, hogy például a német és a franczia irodalmi nyelv polgárának fogadta a slemílt. (Chamisso, Heine, Bourget.) Ha az én Slemílkém nem kedvelteti meg magát, az mutatja csak igazán, hogy slemíl - és akkor aztán akár Tuhutumnak is híhatnák!

Budapesten, 1891, julius havában.