---

Tartalom

Pár szó
A vég kezdete
A hamis tanúk
Karácsony betlehemi csillag nélkül
La città dolente
Indul az eszme
A pozsonyi vecsernye
Az adott szó
Élő zálogok
Lövés az ablakon át
Élő szobrok
Ali kezei hosszúk
Trianon Pozsonyban
Konszolidáció
Köztartozások
Iskolák, tankönyvek, könyvek
Tűszurások
A külföld
Búcsúszó
56 év után

---

Fülszöveg

Ez a kis könyv nem a történelem feljegyzése. A történelmet csak az élet magas hegyeiről lehet látni és nem a régi Pozsony egyik kis barokk ablakán keresztül. Egyébként is az egyes ember csak szegény gyalogos; a történelem a nagy nemzetközi expressz, mely elrobog mellettünk mások által tervezett útján. Ha útjába állunk, legázol. Megsemmisülünk vagy nyomorékjai leszünk. Ahogy utána bámulunk, érezzük rohanása levegőjének elsodró nyomását, - utána minden porzik és egyideig keringenek a papirosok, amiket e gyorsvonatból kidobtak. Értetlenül betűzgetjük ez idegen papirosokra írt eszméket. - Ahogy távozik tőlünk, kisebbedik ez a nagy expressz és végre eltűnik a mérhetetlen távolságban, mely az Idő útja. Csak később tudjuk meg, célhoz ért-e avagy talán kisiklott-e?

Ebben a kis könyvben nincs politika. Hiszen a politikát nem is lehet tollal jól megrögzíteni akkor, mikor - van. Csak akkor, mikor már elmúlt és valami pompás alkotást vagy romhalmazt hagyott maga után. A politika is egyébként csak időjárás. A tudós meteorológus néha meg tudja mondani, hogy tengeri levegő áramlik-e be a kontinentális tömegekbe, - déli vagy északi szél fúj-e és helyenként fog-e zápor hullani vagy általános-e a lehűlés... Én nem értek a meteorológus mesterségéhez; tehát nem is akarok politikával foglalkozni. Ezért e könyvben nem is esik szó a magyar pártok vagy az egyesült magyar párt nemzetmegtartó munkájáról. Ezt megírják mások.

Ez a kis könyv nem a magyar gravamenek gyüjteménye, miként azt az elnyomottak, a száműzöttek, - malkontensek vagy kverulánsok, szóval ellenzékieskedő emberek, - mondjuk a legszomorúbb szóval: a nem bevándorolt "őslakos kisebbségek" gyüjtögetik. A hatalom egyszerűen hatalom és a világon mindenütt azt cselekszi, amit akar és úgy cselekszi, ahogy akarja. Akinek nincs hatalma, az - hogy Végvárit idézzem, - éppen csak a "szú az idegen fában". A szúette fa is sokáig állhat még vagy sokáig szolgálhat valaki javára haszonfának. A hatalmat csak egy másik hatalom döntheti meg. Minden hatalom idővel éppen úgy megvénül, mint az ember maga és valahol mindig születik új - fiatalság... Néha azt hisszük, ez a fiatalság maga az igazság, mely soha sem vénülhet. Néha ez a fiatalság az ártatlan ősállapotban jelenik meg, mint maga az ember a paradicsomkertben. De sokszor hamar eszik a tudás fájáról - és ilyenkor szégyenlősen takaródzik a hatalom palástjába és beleesik az eredendő bűnbe.

Ez a kis könyv nem akar más lenni, mint jellemzése annak a levegőnek, melyet a szép, szomorú városban - Pozsonyban - szívott a magános ember, aki mindenütt ott volt, ahol magyar sebet kellett bekötözni, ahol magyar könnyet kellett letörölni. Ott voltam, ha nevemet csak lopva is karcoltam az élet fájának kérgébe, mint a vándor az erdőben, vagy a toronyablak falába. Igen, igyekeztem valahol ablakot nyitni, hogy jobb levegő áradjon azokra, kiket ott Pozsonyban annyira szerettem! Ebben a levegőben kevés volt a napsugár. Utána keresni kell az életet és valahová ki kell menni a napra!

1939 március havában,
J. M.

---