Kántás Balázs
A bombaper
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
MÁRFFY JÓZSEF ÉS TÁRSAI BOMBAPERE, 1922–1926
A FORRÁS
A BUDAPESTI KIRÁLYI BÜNTETŐTÖRVÉNYSZÉK ELSŐFOKÚ ÍTÉLETE MÁRFFY JÓZSEF ÉS TÁRSAI BŰNÜGYÉBEN. BUDAPEST, 1924. DECEMBER 13.
FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOM
Fülszöveg
Az Ébredő Magyarok Egyesületének Nemzetvédelmi Főosztálya egyike volt azon paramilitáris szervezeteknek, melyek az I. világháború elvesztése utáni polgárháborús idők, a trianoni békeszerződés és a Tanácsköztársaság bukása után, az 1920-as évek elején megszilárduló Horthy-Bethlen-kormányzat tudtával és beleegyezésével működtek, mint segédrendőri alakulatok, és amelyekre hatalma megszilárdításában az új, erősen jobboldali magyar kormány is számított. E szervezet része az Ébredő Magyarok Egyesületének a IX. kerületi Nemzetvédelmi Osztálya, melynek fiatal milicistái 1922 tavaszán elhatározták, hogy az Erzsébetvárosi Demokrata Kör liberális értelmiségi egyesület Dohány utca 76. szám alatti székhelye ellen egy nagy létszámú rendezvény alkalmával bombamerényletet követnek el, és így számos, általuk a nemzet ellenségének tartott embert megölnek. A merénylet, majd az elkövetők bírósági tárgyalássorozata az 1920-as évek egyik legnagyobb megdöbbenést és sajtónyilvánosságot kiváltott eseménye volt, a korabeli sajtótermékekben jórészt bombaper, illetve Márffy József elsőrendű vádlott után Márffy-per néven szerepelt. A bomba 1922. április 2-án, az Erzsébetvárosi Demokrata Kör összejövetelén felrobbanó bomba nyolc ember halálát és huszonhárom ember súlyos sebesülését okozta. Noha az erzsébetvárosi merénylet csupán egy volt a korszak radikális jobboldali félkatonai szervezetekhez köthető - olykor befolyásos, tényleges állományú katonatisztek közreműködésével elkövetett - súlyos, politikai indíttatású bűncselekményei közül, összetettsége, illetve több hasonló cselekményhez való kapcsolódási pontjai miatt esettanulmány-értéke mégis kiemelkedő. A bombaügy, mint mikrotörténet bemutatásán keresztül ugyanis részleteiben érthetjük meg a korabeli szélsőjobboldali paramilitáris szervezetek működésmódját, az egy rövid ideig egyre inkább nagyobb teret nyerő magyar politikai terrorizmus természetrajzát, illetve az elkövetők kapcsolati hálója és a büntetőperben született ítéletek fényében következtetéseket vonhatunk le a korabeli radikális jobboldal politikai befolyásáról és érdekérvényesítő képességéről, valamint a (fegyveres) radikális szervezetek és a kormányzat komplex és ellentmondásos viszonyáról is.