---

Tartalom

ELŐHANG

ELSŐ IDŐSZAK (1538-1660). A VÁRADI ISKOLA BEOLVADÁSÁIG
1. A debreceni városi iskola átalakulása. - A pápai, sárospataki, váradi református iskolák keletkezése
2. Dézsi András. - A wittenbergi magyar bursa; Wittenberg hatása a debreceni iskolára. - A debreceni iskola "régi törvénye". - A diákok külföldi tanulása. - A rektória intézménye, a pártikulák. - Néha két rektora van a debreceni iskolának
3. A Series Studiosorum; az iskola fokozati jellegének kérdése. - A debreceni Coetus: ennek jövedelmi forrásai; a legáció. - A debreceni nyomda tankönyv-termékei. - A Coetus lázongásai
4. Az 1657-i törvény. - A Coetus fénykora. - Az oktatásmód formálizmusa és erkölcsi komolysága. - A latin tanítási nyelv uralma és alacsony színvonala

MÁSODIK IDŐSZAK (1660-1770). A "METHODUS" CÍMŰ TANTERV MEGJELENÉSÉIG
1. A váradi iskola végleges, a pataki ideiglenes pusztulása. - Debrecen város szenvedései és áldozatkészsége. - Martonfalvi György és két tanártársa. - Maróthi György. - A városi segély és a legáció eltiltása, a külföldrejárás megnehezítése. - Az egyház és az iskolaszék elválása a városi szervezettől; segélykérés a külföldtől
2. A II. iskolai törvény (1704). - A tanítás általános kerete. - A teológiai és a filozófiai oktatás szelleme; Descartes hatása. - A tanári és lelkipásztori hivatás. - A Kollégium gazdasági szervezete, a diákok konviktusi élete. - A nem-tógás diákok. - A Tűzoltótársaság és a Kántus. - A Kollégium könyvtára. - Debreceni tankönyvek. - A Kollégium szellemének, belső értékének általános jellemzése

HARMADIK IDŐSZAK. (1770-1848.) A SZABADSÁGHARCIG
1. Az állam legfőbb tanfelügyeleti igénye. - A debreceni Kollégium tanterve megelőzi az államét. - A "Methodus" jelentősége, főbb újításai. - Domokos Lajos gondnoki szerepe; ellenfele: Sinai Miklós. - A Ratio Educationis nem kell a debreceni Kollégiumnak
2. A debreceni Kollégium a tiszántúli egyházkerület felügyelete alá kerül. - Az 1792-i iskolai törvény. - Csokonai fegyelmi perének tárgyalása az iskolai törvényszéken. - Domokos Lajos érdemei
3. Az 1802-i debreceni tűzvész; a Kollégium nagy kára; újraépülése. - Az egyoldalú humanista és a reálisabb irányú tantervek küzdelme egymás ellen; a magyar tanítási nyelv érvényesülésének lassúsága. - Budai Ézsaiás, Sárvári Pál. - A racionálizmus kora. - Debreceni tudósok természettudományi munkássága
4. Kazinczy és Debrecen. - Csokonai, Kölcsey. - A pedagógia bevonul a tantárgyak közé, majd tanszéket kap. - Kerekes Ferenc. - Péczely József. - A zene ügye a Kollégiumban. - A szigorú iskolai törvényekre szükség volt. - Arany János. - Egy debreceni diák látogatása Goethénél. - A magyar irodalmi tanszék keletkezése. - Surlódások a tanári karban

NEGYEDIK IDŐSZAK. (1849-1914.) AZ AKADÉMIAI TAGOZATOKNAK AZ ÁLLAMI EGYETEMBE VALÓ BEOLVADÁSÁIG
1. Az önkényuralom első súlyos évei; Szoboszlai Pap István püspök. - Az Entwurf okozta válság. - Az alkotmány helyreállta után a három akadémiai tagozat újjászervezése és fejlődése
2. A modern nyelvek tanítása. - A Kántus és a Tűzoltótársaság korszerű jelentősége. - Az önkényuralom és a kiegyezés korabeli közszellem árnyoldalai az oktatás terén. - A Hittanszaki Önképzőkör és az Irodalmi Egylet működése. - A kollégiumi könyvtár nagyarányúvá fejlettsége. - A tanárok erkölcsi és tudományos érdemei. - Ortodoxia és modern teológia. - A debreceni Kollégium Jókai és Baksay költészetében

FÜGGELÉK
ÖTÖDIK IDŐSZAK (1914-TŐL). KOLLÉGIUM ÉS EGYETEM
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
A MŰMELLÉKLETEK JEGYZÉKE
FELHASZNÁLT FORRÁSMUNKÁK

---

Előszó

A Debrecen városába ellátogató idegenek, néhány órai vagy egy-két napi szemléjük zsúfolt benyomásai között azt szokták végül leghatásosabbnak, igazi főélménynek minősíteni, melyet a Kálvin-tér két hatalmas épülete: a Nagytemplom és a mögötte emelkedő Kollégium látványa keltett bennük. Az előbbinek a nagyszerűségét teljes mértékben érvényre juttatja a hozzávezető főutca, melynek torkolata a templom méltó előterévé szélesedik. Viszont a Kollégiumépület művészi érvényesülésében mintha az a körülmény is szerepet játszana, hogy váratlanul pillantjuk meg, mert a templom árnyékába húzódik, a templomkert fáinak zöld lombján át annál festőibben tűnik elő a nemes szépségű homlokzat, melyen külsőleg is, belső hivatásának megfelelőleg is, oly szerencsésen megfér egymás mellett a rejtőző szerénység s a tiszteletébresztő, komoly nagyvonalúság: a Kollégium négyszárnyú épülettömbje épp olyan impozáns, amilyen egyszerű.

De a Nagytemplomnak és a Kollégiumnak ez a középponti és egymás melletti helyzete nem térbeli jelenségként vált Debrecen igazi nevezetességévé, hanem a szó átvitt értelmében: e két intézmény eggyéforrott négyévszázados életének a város határain messze túlszárnyaló történelmi jelentőségével. Maga a két épület természetesen csak jelkép, alkalmi hordozója eszmei nagy rendeltetésüknek, mai alakjukban egyik sincs még másfélszáz esztendős, de meg-megújuló falaik négy évszázad óta mindig ugyanazt az örök lelki kútfőt kerítik és boltozzák be.

Azazhogy így volt 1913-ig. Ekkor a közös ősi hajlékból, az anyaölből, a testvérintézmények karjai közül fölkerekedett a gimnáziumi tagozat, és nagyszerű, modern otthonába költözött. Nem ment messzire, megmaradt földrajzilag is a templom szomszédságában; bizonyára a lélek és szellem szempontjából sem nőtt meg közöttük a távolság, bár nem lehet szemet hunyni annak a változásnak jelentősége előtt, hogy a tanárok anyagi életszükségleteiről már nem bír kellőképen gondoskodni a magyar reformátusoknak az az országos, elsősorban pedig debreceni közössége, mely évszázadokon át vészben-viharban európai hírességként a maga tulajdonául tudta fenntartani az egységes, teljes Kollégiumot.

Egy évvel később, 1914-ben aztán olyan változás érte a Kollégiumot újabb kiválás alakjában, hogy a velejáró megrázkódtatásból mindmostanáig sem tudott felocsúdni. Igaz, hogy a megrázkódtatást a gyorsan rákövetkező politikai összeomlás is súlyosította, de ez utóbbi baj nélkül is mélyreható válságot jelentett volna a Kollégium jövőjére vonatkozólag az a korszakos fontosságú esemény, hogy e nagymultú református intézet, a korszerű fejlődés parancsa előtt meghajolva, a Debrecenben létesítendő állami tudományegyetem javára szerződésszerűleg lemondott mind a három főiskolai tagozatáról. Helyesebben szólva: a jövendő fogja megmutatni, csakugyan lemondott-e róluk és elvesztette-e őket a Kollégium azzal, hogy átadta az egyetemnek. Egy évtizeden keresztül az átmeneti helyzet némileg enyhítette vagy legalább leplezte a nagy megrázkódtatást: az egyetemivé vált három főiskolai tagozat szükségből ottmaradt a régi helyén, az ősi falak közt, a Nagytemplom szomszédságában, jórészt a volt kollégiumi tanárok vezetése alatt. De aztán ők is kiköltöztek pompás, modern otthonukba, s az ősi Alma Máter elárvult, olyanná lett, mint a megszedett, sőt megnyesett szőlőtő. A szőlőtő azonban, ha egészséges, mindig újabb és újabb hajtásokat termel magából, a jó talaj kiapadhatatlan tápláló nedvét felhasználva. A négyszázéves jubileum csak abban az esetben nem jelenti a híres "kollégium" történelmének végét, helyi és közelvidéki érdekű elemi és középfokú iskolává való összezsugorodását, visszafejlődését, ha Kollégiumunk az egyetemivé lett fakultásokkal is fenn tudja tartani szerves kapcsolatát, ha az evangélium jó talajának éltető nedvét a tiszta tudomány csatornáin át ezután is termékenyítőleg tudja szétárasztani a nemzeti és emberi nagy eszmék szolgálatára, ha be tudja bizonyítani főiskolai minőségében is további létjogosultságát, sőt nélkülözhetetlenségét. Ebben az esetben a belőle való minden kiválás, kiköltözés nem veszteséget, hanem új hajtásokban való győzelmes terebélyesedést fog jelenteni. A jubileummal kapcsolatos tervek reménnyel töltenek el bennünket a jobb jövő iránt. Hadd fonódjék bele a nagyszerű évforduló megünneplésébe az egyetemi református templom alapkövének letétele, annak jeléül, hogy az állami legfelső oktatás sem akarja nélkülözni a négyszázéves Kollégium éltető lelki kútfejét. Vessék meg alapját a diakonisszaképzés otthonának, hogy belőle az egyetem orvosi karának munkaterületére, a klinikák betegágyaihoz bevonulhasson az ápolónői kötelességteljesítés erénye mellé a keresztyéni szeretet többlete. Épüljön szélesebb alapzatra, minél teljesebb anyagi és szellemi felszereléssel, az egyetem teológiai és bölcsészeti karának szerves függelékeképp a Kollégium lelkészképző és tanárképző intézete, hogy a tudományos szakképzettség mellett a leendő lelkipásztoroknak és református középiskolai tanároknak világnézeti gyökérzetéből táplálkozó, öntudatos erkölcsi jelleme is egészséges kifejlődésre juthasson. A világnézet és jellem kialakulásának kezdete, sőt fejlődési útjának igen fontos része visszanyúlik a középfokú oktatás területére, ezért a Kollégium középfokú tagozatainak is pl. az internátusok korszerű átalakításával való fejlesztése elsőrendű egyházi és közművelődési érdek. Az egyetemre majd gondot visel az állam, de a fiatal egyetem négyévszázados nemesi oklevelét jelentő református Kollégium a jövőben sem számíthat más létalapra, mint amire a multban támaszkodott: a hittestvérek önkéntes, buzgó áldozatkészségére. A Kollégium négyszázéves történetét nemcsak a szaktudósoknak kell ismerniük, hanem - legalább nagyjában - a református társadalom minden gondolkozni szerető, öntudatos tagjának, elsősorban itthon, Magyarországon, de megérdemli a külföldi testvérek figyelmét is. Az itt következő vázlatos történelmi áttekintés nem is a szakemberek számára készült; egyetlen célja: a Kollégiumunk iránt érdeklődő művelt olvasóközönség tájékoztatása.

---