---

Tartalom

Történet
Ige és igen
De toto corpore
Előzmények
Kellékek
A színész monológja
Az elsüllyedt város
Az irgalmas szamaritánus
Színpad az egész
Füvek hármashangzatában
Eufória
Mass media
Megtört kenyér
Sorsok
A világban ahonnan jöttem
Nolitánia
A nyár
Képünkre formálva
Hiányzik még valami
Megcsalt Sziszüphosz
Fekete folt a napban
Gyónás üres gyóntatószékben
De profundis
Túl a falakon
(Egy) előbbi nemzedék kiáltványa
Az Arctalan oldalán
A kórus
Homokóra
[mint sivatagban eltévedt]
[csak a papír hűséges hozzám]
[vakító papírsivatag]
Európai váróterem
[a világ vihart kavar]
[üresen jár a malom]
[fényesre]
Újság a padon
[ülsz, írsz, szeretsz]
[mint sötétben elvetett kő]
[szólnék - lepke száll ki]
Szoborkonokság
[múlt időben]
[gubbasztasz]
[kapaszkodom]
Tenger
[a halál érkezte]
[farkasszemet]
[árnyékát]
[úgy hullnak a betűk]
Vidéki télvég
[ül a langyos]
[a szavak]
[a város megkondul]
[megszólalt a kakas]
[herélt bivaly]
[vagyok]
[egy dologban mindannyian]
Macskakövek
[a sivatagtól tanulom]
A kezek nem találkoznak
Isten elfelejtett kertje
Közömbös hús
Énekel a fa
Villon nyakkendője
Aznapi profil
Vizek
A legnagyobb vers
Kérdések
Megugatnának a kutyák
Betonsíkok
Megtisztulni szerelemben
Melyben így szól kedveséhez
A költő szerelme
(missa bestialis)
Meztelen lovagok
Csendélet
Kulisszák mögött

Költészet: nehéz mutatvány

---

Utószó

...

Versek a múlt század hetvenes éveinek végétől a 2010-es évek elejével bezárólag. Személyesség, alanyiság, a privát létezés felmutatása; tartózkodás és elhidegülés a nagy, formális gesztusoktól; a magán-lét tereinek feltérképezése, a szubjektivitás alakzatainak metamorfózisai, az alanyiság pozícióit sokszorosan körüljárandó, szinte a végsőkig feszítve annak határait. Áradás, szenvedély, energia. Sok csalódás, kevesebb öröm: e versekben főként annak a nehézkedésnek lehetünk tanúi, ami a 20. századi költészetet is alapjaiban rázta meg. A középpont, a biztos talaj elvesztése, az eltékozoltatott lehetőségek tárháza, ami lassan egy kulisszává mosódik össze, amelyben tetszik vagy nem: élni kell. Mennyi elrugaszkodás a tragikus alaphangtól - mennyi tragikus földre érkezés. S mennyire reménytelen marad sokszor: de mindig van folytatás. Ez a lírai beszéd attól maradt ennyi időn keresztül eleven, hogy makacsul, a kudarcoktól szinte megtáltosodva újra és újra a szóba vetett hittel élve újabb és újabb metamorfózisokon keresztül képes volt magát megerősítve eljutni abba a pozícióba, ami a veszteséget, a kudarcot önmaga ellenére fordítva megcsontosodik; (szöveg)testet, (költő)alakot ölt a versek sorozatán át. A versek a szó és a kép esztétikájába vetett makacs hit bizonyítékai; hiszi, hogy a szó erejével cselekedni képes, hogy a szó odaér valahová, megérkezik, utat talál.

Balázs F. Attila költészete Erdélyben bontakozott ki, és Csehszlovákiában öltött könyv formájában alakot. Jelenleg Szlovákiában a szlovákiai magyar irodalom terrénumába tartozik. Ez önmagában is kuriózum, de nem egyedülálló a 20. századi magyar nyelvű irodalom palettáján. A Székelyföldről elszármazott költő az 1990-es évektől kezdve a szlovákiai magyar irodalom megújuló keretei között találta meg a helyét.

...

---