Simándi Irén
Küzdelem a nők parlamenti választójogáért Magyarországon, 1848-1938
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
I. TÖRTÉNETI ELŐZMÉNY (1848-1917)
A polgári parlamentarizmus kezdetei
Kormányok és választójogi tervezetek
A feminista mozgalom tevékenysége a nők választójogáért
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tevékenysége a nők választójogáért
II. ÚT A VÁLASZTÓJOGI TÖRVÉNYHEZ (1917-1919)
A nők választójogának alakulása külföldön A magyarországi helyzet
Az 1917-es választójogi törvénytervezet és vitája
A nők választójoga a forradalmak alatt
III. VÁLASZTÓJOGI TERVEZETEK ÉS TÖRVÉNYEK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
Az 1922-es választójogi törvénytervezet és vitája
Az 1925-ös választójogi törvénytervezet és vitája
Az 1938-as választójogi törvénytervezet és vitája
Válogatott bibliográfia
Névmutató
Előszó
Az emberi közösségek, társadalmak, államok életének szinte atavisztikus jelensége a nők kiszolgáltatott, hátrányos helyzetének különböző szinten és formában való megnyilvánulása. Ez nem jelenti azt, hogy a történelem egy-egy női szereplője ne emelkedett volna ki rangban, hatalomban, dicsőségben, de ezt a közgondolkodás inkább csak ékes kivételnek tekintette. A homo sapiensen, a homo publicuson, a vezetőn, a hősön, a hadvezéren, a tudóson férfiembert értettek. A nő általában csak kapcsolt szereplő lehetett.
A tekintélyre épülő társadalmakkal szemben jelentkező felvilágosodás egyenlőség eszméje sem a nők emancipációjának jegyében született. A polgári társadalom szabadság ideáljának hosszú utat kellett bejárnia, amíg a politikai jogok egyenlőségének gondolatába a nőket is befogadták. Ez kiváltképp érvényes a magyarországi viszonyokra. A polgári átalakulást hozó 1848-as áprilisi törvények meg sem említették a nőket mint politikai szereplőket, parlamenti választókat vagy képviselőket. A politikai liberalizmus fénykoraként emlegetett dualizmus idején csak tervek születtek a nők választójoga érdekeiben, törvények nem. A rettenetes világháború és a tragikus forradalmak után 1920-ban egy kormányrendelet alapján vettek részt először parlamenti (nemzetgyűlési) választásokon nők is. Közülük egy nő képviselő lett. Ezt követően a választójogi törvények szigorú - a férfiaktól megkülönböztető - cenzusokat írtak elő a nők számára. 1945-ben, újabb világégés után született meg az első olyan magyar törvény, amely a férfiakkal azonos feltételeket biztosított a választójog tekintetében a nőknek. A rossz sors azonban úgy hozta, hogy 1947-ben már pártmanipuláció torzította el a választójog tisztaságát, majd a választások 1949-től formálissá, népfrontos szavazásokká silányultak. A választás jogát, az általános, egyenlő és titkos választás hitelét az 1990-es rendszerváltás hozta vissza.
A nők számára a politikai jogok gyakorlásának egyenlő lehetősége azonban még nem jelenti a politikában való részvétel azonos esélyeit. Ehhez, úgy tűnik, még hosszabb időre van szükség itthon és külföldön egyaránt.
A szerző