Barta Emil
Az ismeretlen Gerevich
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
AZ ISMERETLEN GEREVICH - A MISKOLCI VÍVÓSPORT ATYAMESTERE
A kezdetek
A katona
A vívómester
A frontharcos
A San Michele-hegy
A gáztámadás
Miskolc vívómestere
Az apa
A szak- és közíró
Emlékezete
Epilógus
MELLÉKLET
[Id.] Gerevich Aladár: Katonatisztek vívóversenye (1923) (Magyar Jövő, 1923. május 12., 2. o.)
Id. Gerevich Aladár: Szemelvények a "Kisok" vívó versenyéről (1933) (Reggeli Hírlap, 1933. április 16., 12. o.)
Id. Gerevich Aladár: A párbaj (1933) (Reggeli Hírlap, 1933. szeptember 30., 4. o.)
Id. Gerevich Aladár: Kávéházi Konrádok (1933) (Reggeli Hírlap, 1933. december 21., 5. o.)
Id. Gerevich Aladár: Kritika a kritikáról (1934) (Reggeli Hírlap, 1934. február 6., 7. o.)
Id. Gerevich Aladár: Művészek és művésznők (1934) (Reggeli Hírlap, 1934. október 27., 4. o.)
Id. Gerevich Aladár: Ballag már a vén diák... (1935) (Reggeli Hírlap, 1935. május 14., 4. o.)
Id. Gerevich Aladár: Síró király (1935) (Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1935. szeptember 7., 4. o.)
Id. Gerevich Aladár: Magyar vívók halottak napja (1942) (Magyar Jövő, 1942. október 31., 11. o.)
Id. Gerevich Aladár: A sportsajtó (1942) (Magyar Jövő, 1942. december 6., 11. o.)
Id. Gerevich Aladár: A hős (1943) (Magyar Jövő, 1943. január 17., 11. o.)
Id. Gerevich Aladár: A magyar kard (1943) (Magyar Jövő, 1943. január 24., 10. o.)
Pazár István (MÁV. főtiszt, az MVSC vívó szakosztályának vezetője): Válasz id. Gerevich Aladárnak a "Magyar Jövő" c. napilap 1943 január hó 24-én, megjelent "A magyar kard" c. cikkére
Id. Gerevich Aladár válasza (Magyar Jövő, 1943. január 27., 8. o.)
Id. Gerevich Aladár: A súlylökés és a kalapácsvetés eredményeinek pontosabb méréséről (1943) (Magyar Jövő, 1943. augusztus 29., 11. o.)
Id. Gerevich Aladár: Massányi (1943) (Magyar Jövő, 1943. február 11., 8. o.)
Id. Gerevich Aladár: A múlt magyar vívómesterei (1943) (Magyar Jövő, 1943. február 28., 11. o.)
Előszó
A nyugati világ az elmúlt három évtized során látható élvezettel fedezte fel a saját vívó-örökségét, világszerte lelkes emberek ezrei, sőt tízezrei kutatják, tanulmányozzák az európai gyökerű, régi vívásfajtákat. A XXI. század legeleje óta hazákban is örvendetesen növekedett azon vívók száma, akik a HEMA - a történelmi európai harcművészetek - valamelyik ágát űzik. Pont 20 éve alakult meg az első magyarországi HEMA szervezet, a SAGA Európai Harcművészetek Iskolája, két évvel később a Kard Rendje (2003), majd őket számos új vívóiskola követte: az Ars Ensis, az AULE, a Societas Draconistratum, a Georgikon Szablyavívó Kör stb. A HEMA-vívók írott források alapján tanulmányozzák a régi európai vívást változatos eszközeit: a kard és ökölpajzs párost, a hosszúkardot, a rapírt, a könnyű tőrkardot, a szablyát, a parasztkést (Messer), az alabárdot, a szuronyt, megközelítőleg a XIII. századi, első írott forrástól (I.33, Tower-kódex) egészen a II. világháború végéig. Hazánkban a szablyavívás gyakorlása a legelterjedtebb, hiszen nálunk pont ennek a fegyvernek van a legkomolyabb helyi hagyománya.
A rendelkezésre álló, XIX. és korai XX. századi írott forrásaink lehetőséget adnak a katonai szablyavívás, illetve a civil alkalmazások (párbajvívás, sportvívás) hiteles tanulmányozására. A régi vívókönyvek olvasása során óhatatlanul felmerül, hogy szeretnénk jobban megismerni a vívástörténetileg fontos műveket alkotó szerzők mindennapjait. És nemcsak a híres mesterek - pl. Keresztessy József, Chappon Lajos, Arlow Gusztáv - életét kívánjuk alaposabban feltárni, hanem a kevésbé ismert, kortárs oktatók működését, életútját, mert csak így kaphatunk megközelítőleg pontos képet az akkori vívóéletről.
Az egyik ilyen, kevésbé népszerű szerző Muráti (Murz) Frigyes, aki katonatisztként kezdte pályafutását, majd nyugállományba vonulása után íróként és festőként vált igazán ismertté. Életútját egy cikkben mutattam be a Honismeret c. folyóirat egyik 2018-as számában. Lánya, Muráti Lili színésznő azonban sokkal nagyobb hírnévre tett szert, így a 11 nyelven beszélő öregúr a díva árnyékában töltötte élete utolsó tevékeny éveit. Számunkra Muráti Frigyes a magyar vívóirodalmat gazdagító, tőr- és szablyavívást taglaló, jól megírt könyve miatt fontos.
A jelen tanulmányban egy másik, gyakorlatilag elfeledett, ám a saját korában elismert vívómester életműve kerülne bemutatásra. Évtizedeken keresztül egy vidéki városban oktatta nagy szakértelemmel a vívást, de munkássága messze túlmutat a vidéki lét néha szűkös keretein. Volt katonatiszt, frontharcos az I. világháborúban, budapesti és vidéki vívómester, jó tollú újságíró, és nem mellesleg ő volt Gerevich Aladár édesapja és legelső vívásoktatója.
Miskolc, 2020. december 20.
Barta Emil, víváskutató