---

Tartalom

Tóth Mihály: A Szolyvai Emlékparkbizottság 2019. évi tevékenységéről
Dupka György: 30 éve indult el a GULÁG-GUPVI tabudöntő kutatás és épült fel emlékezetpolitikánk epicentruma, a Szolyvai Emlékpark (1989-2019)
Olekszij Korszun: Három évtizednyi GULÁG-GUPVI-dokumentum feltárásának mérlege
Molnár D. Erzsébet: A Szovjetunióhoz csatolt Kárpátaljáról a Donyec-medencei szénbányákba Kárpátaljai magyarok a donbászi FZO-iskolákban
Márkus Beáta: A "malenkij robot" utáni hatósági intézkedések a Dél-Dunántúlon helyi források tükrében
Kállay Karolina: Helyszíni szemle és történettudósítás az egykori SZU MVD GUPVI és a repatriálással megbízott szovjet szervek 36. sz. máramarosi hadifogoly-gyűjtőtáborban és átvételi állomáson
Marosi István: "Katakomba-szolgálat". A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye 1944-1989 közötti üldözése
Bimba Brigitta: Munkács környéki sváb nők internálása 1944-45 fordulóján
Mádi Bianka: Internálás az otthon maradtak visszaemlékezésének tükrében
Szabó Kata: "Élni kell, élni muszáj" (Színre vitt erőszak: közös pontok és eltérések A sátán fattya regény- és filmváltozatában)
Botlik József: A délvidéki magyarok és németek 220 lágerben pusztultak. 1944 október - 1948 március
Motrevics Vladimir Pavlovics -Smykalin Alexander Szergejevics: Magyarok Szverdlovszk megyében az 1920-1930-as években
Мотревич Владимир Павлович - Смыкалин Александр Сергеевич: Венгры в Свердловской области в 1920-е - 1930-е гг

FÜGGELÉK
Nemzetközi emlékkonferencia. 2019. november 15., Jánosi, Helikon hotel
Megemlékezés, koszorúzás, emléktáblák avatása a Szolyvai Emlékparkban, 2019. november 16.
GULÁG-GUPVI-emlékezetpolitika: fontosabb események, megvalósult projektek, 2019
GULÁG-GUPVI-kiadványok, 2019
GULÁG-GUPVI Nemzetközi Fórum 2018 anyagainak jegyzéke
Előadók, szerzők

---

Köszöntő

Tiszteletes és Tisztelendő urak!
Tisztelt megemlékező közönség! Hölgyeim és uraim!

Immár 30 éve annak, hogy nyíltan és szabadon emlékezhetünk a Kárpátokban és a Kárpátok alján élő magyar és német nemzetiségű honfitársaink 75 évvel ezelőtt kezdődött, történelmünk során, a maga kegyetlenségében és mértékében példátlan sorstragédiájára. A terroreseményeknek arra a sorozatára, mely elődeink számára 1944 október derekán a Vörös Hadseregnek vidékünkre való bejövetelével kezdődött, és a magyar, valamint a német nemzetiségű, illetve a római katolikus, és a református felekezetekhez tartozó személyek ellen irányult.

Bár számunkra a "malenkij robot", illetve a "háromnapos munka" címszavak alatt ismerté vált, a magyar és német férfilakosságot sújtó internálás, deportálás és kényszermunkára való hurcolás a legfájóbb, hiszen ez érintette a legszélesebb tömegeket és mely kizárólag etnikai alapon a népirtás és a megfélemlítés céljával történt, a vidékünkön berendezkedő sztálini hatalom sok más gaztette, azok is, melyeknek nem volt kifejezetten etnikai éle, okozott felbecsülhetetlen szenvedéseket vidékünk magyar lakosságának.

Ezért, amikor megemlékezünk, fejet hajtunk a "malenkij robot", illetve a "háromnapos munka" megnevezések alatt elhírhedt terrorakció név szerint ismert és a számtalan, számunkra név szerint ismeretlennek maradt áldozata előtt, és kinyilvánítjuk részvétünket és együttérzésünket azok hozzátartozóinak és szeretteinek, emlékeznünk kell mindazokra is, akik későbbi akcióknak, például hivatásuk, korábban betöltött munkakörük, világnézetük, felekezeti hovatartozásuk, vagyoni helyzetük, vagy egyszerűen az emberi irigység és rosszindulat eredményeként lettek a sztálini megtorló rezsim áldozatai.

Becslések szerint a Kárpátalján berendezkedő szovjethatalom etnikai alapú, megfélemlítő, megtorló célzatú, valamint egyházellenes, illetve társadalmi osztályok és rétegek elleni intézkedéseinek több mint 40 ezer magyar és német személyt érintettek, melyek közel egyharmada közvetlenül a deportálás és a lágerélet során elszenvedett kegyetlenségek következtében vesztette életét.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Immár 30 éve minden év novemberében, Erzsébet nap környékén, Kárpátalja-szerte vidékünk magyarsága fejet hajt az ártatlanul elhurcolt, megkínzott, elpusztított honfitársaink emléke előtt. Mert addig emlékezni sem volt szabad. Nyilvánosan semmiképpen. A több mint 40 év elhallgatás után, köszönhetően számos, e probléma iránt elkötelezett kutatónak, aktivistának ma már e bűncselekmény-sorozat lezajlásának számos részlete és szereplője vált ismerté. Mai konferenciánk egyik célja az ilyen ismeretek tárházának további gyarapítása. Mint az rendezvényünk programjából kiderül, kegyeleti-megemlékező események mellett lehetőségünk lesz visszatekinteni, értékelni az elmúlt 30 év tényfeltáró kutatómunka eredményeit, megismerkedni az újabbakkal, melyek tovább mélyítik, illetve szélesítik témánkkal kapcsolatos tudásunkat.

A továbbiakban, elsősorban azon konferencia résztvevő, illetve vendégei számára, akik először vesznek részt rendezvényünkön, röviden bemutatom Emlékparkbizottságunkat. A Szolyvai Emlékparkbizottság, mely különböző megnevezések alatt 1990-től tevékenykedik, létének és tevékenységének lényege - a történelmi megemlékezés, a kegyeleti kötelezettség mellett - az áldozatok anyagi és erkölcsi rehabilitációja kérdésének napirenden tartása, a tragikus eseménysorozat tényanyaga feltárásának elősegítése.

Minden év novemberében, az Erzsébet naphoz legközelebb eső szombaton az Emlékpark Bizottság rendezésében a kárpátaljai magyar társadalmi szervezetek, történelmi egyházak koszorúzással egybekötött megemlékezést, gyászszertartást tartanak.

A Bizottság intézte az emlékpark építésével kapcsolatos teendőket, folyamatosan gondoskodik a park állagának megőrzéséről, rendben tartásáról. Kezdeményezte, hogy a park területén lévő objektumok a megyei műemlékvédelmi hatóság védnöksége alá kerüljenek. Folyamatosan szorgalmazza a túlélők erkölcsi és anyagi rehabilitációjának kérdését, valamint a tragikus események hivatalos elismerését az ukrán állam részéről. Támogatja az elhurcolásokkal kapcsolatos levéltári és más, a témával kapcsolatos kutatásokat, valamint e munkák eredményeinek publikálását. Ebben a tárgykörben számos kiadvány és tanulmány jelent meg. Évente tartunk emlékkonferenciát, amelyen bemutatjuk a kutatások eredményeit és a hozzájuk kapcsolódó publikációkat. Kutatóink előadásokat tartanak a Kárpát-medence különböző magyarlakta városaiban, bekapcsolódnak a tudományos műhelyek tényfeltáró munkáiba. Kezdeményeztük a Kárpát-medencei áldozatok listájának összeállítását régiónként (Magyarország, Felvidék, Erdély, Délvidék) az elhurcolt magyar és német polgárok nevének megörökítése érdekében.

Emlékparkbizottságunk létrehozta Ungváron a Sztálinizmus Kárpátaljai Áldozatainak Emlékmúzeumát, ellátja annak gondozásával, fenntartásával kapcsolatos teendőket.

Folyó évi közgyűlésen az Emlékparkbizottság támogatta a szolyvai magyarokat tömörítő KMKSZ Alapszervezet és a Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség aktivistáinak kezdeményezését, hogy a Szolyvai Emlékpark szomszédságában több funkciós Látogatóközpont létesüljön.

A Szolyvai Emlékpark ma Közép-Kelet-Európa egyik legnagyobb emlékparkja, a megnyugvás és kiengesztelődés helyszíne. Az utóbbi időben egyre többen keresik fel Magyarországról, de elzarándokolnak ide a kelet-szlovákiai Kassa és Nagykapos térségéből, a romániai Szatmár megyéhez tartozó Halmiból, valamint nyugati országokból is.

Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy utóbbi évtizedek során környezetünkben végbement alapvető társadalmi és politikai változások ellenére a "malenykij robot" néven ismert terrorakció kérdése nem tekinthető rendezettnek, lezártnak, hiszen a régió lakossága ellen nemzetiségi alapon elkövetett eme bűncselekmény hivatalos elismerése az ukrán állam részéről a mai napig hiányzik. És a körülmények mai alakulása aligha kedvez ennek.

De miért is fontos az emlékezés? Miért is lenne szükség e tragikus események hivatalos elismerésére? Hiszen ma már alig lehet az élők sorában túllélője e retorzióknak, és közvetlen hozzátartozóik is egyre kevesebben vannak.

Úgy gondolom, hogy az ártatlanul meghurcoltak és e tragédiasorozat emlékének ápolása, megőrzése nem csak a múltunk iránti tisztelet okán, de a jövőnk építése szempontjából is elsőrendű fontossággal bír. Mert mivel is alapozták, ideologizálták hóhéraink cselekedetüket? Azzal, hogy a magyarokat és németeket az 1944 novemberében Munkácson tartott úgynevezett Néptanácsok Kongresszusán az orosz és ukrán nép ellenségeinek kiáltották ki.

Mivel van tele az utóbbi években velünk kapcsolatosan az ukrán propagandasajtó? Azzal, hogy a magyarok Ukrajna ellenségei. Vissza akarják csatolni Kárpátalját Magyarországhoz. És igazából nem is fontos számukra sem az anyanyelvi oktatás, sem a nyelvhasználat kérdése, - tiltakozásuk célja Ukrajna lejáratása, és az orosz agresszor támogatása. Vagyis ellenségek!

Bár mi és sok más józanul gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy mindez szemenszedett hazugság, nem lehetünk biztosak abban, hogy e propaganda-kampány nem csap át cselekedetbe. Különösen, hogy közösségünk egyes aktív tagjait már érték, érik inzultusok az államhatalmi szervek részéről.

Ezért - megemlékezve az elmúlt tragédiáiról, feltárva annak politikai- ideológiai motivációit, megtörténtének részleteit - a jövőért is cselekszünk. Azért, hogy ilyen tragédiákat okozó bűncselekmények többé ne fordulhassanak elő.

A Szolyvai Emlékparkbizottság, rendezvényünk szervezői nevében szeretettel és tisztelettel köszöntve kedves mindnyájukat, kegyeletteljes megemlékezést, eredményes konferenciát, kellemes együttlétet kívánva köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Tóth Mihály
Makkosjánosi
2019. 11. 15.

---