Hautzinger Gyula
A katonai gazdásztiszt-képzés
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
1. BEVEZETÉS
2. A HADSEREG GAZDÁLKODÁSI FELADATAIVAL FOGLALKOZÓ TISZTI ÁLLOMÁNY FELKÉSZÍTÉSÉNEK FEJLŐDÉSE, ÉS JELENLEGI HELYZETE
2.1. A gazdálkodói tisztképzés alakulása a II. világháború után, különős tekintettel az 1967-től folyó főiskolai tisztképzésre, tanulságai
2.1.1. A főiskolai szintű képzés bevezetése, és első időszaka (1967-1973)
2.1.2. A főiskolai képzés továbbfejlesztése (1973-1981)
2.1.3. Az integrált rendszerű szakmai képzés időszaka (1981-1987)
2.1.4. A hároméves főiskolai szakmai képzés (1987-1991)
2.2. A gazdálkodói tisztképzés jelenlegi helyzete
3. A GAZDÁLKODÓI ALAP TISZTKÉPZÉS LEHETSÉGES FORMÁI A VÁLTOZÓ HADSEREG ÉS A HADSEREG VÁLTOZÓ IGÉNYEI SZERINT
3.1. A jelenlegi főiskolai képzés továbbfejlesztése
3.2. Katonai akadémia (egyetemi) teljes képzés
3.2.1. Teljes (graduális) képzés
3.2.2. Egyetemi képzés, főiskolai kar működtetésével
3.3. Polgári egyetemi (főiskolai) képzés
3.3.1. Katonai tanszék működtetésével
3.3.2. Tanfolyamrendszerű utóképzéssel
3.4. A gazdálkodói alap tisztképzés megvalósulása külföldön
3.5. Egységes gazdálkodói tisztképzés a MK fegyveres erői és a rendvédelmi szervek részére
4. A GAZDÁLKODÓI TISZTI ÁLLOMÁNY FELADATVÉGZÉSÉVEL SZOROSAN ÖSSZEFÜGGŐ TISZTHELYETTESI ÁLLOMÁNY FELKÉSZÍTÉSÉNEK HELYZETE, A VÁLTOZÁS VÁRHATÓ IRÁNYAI, ÖSSZEFÜGGÉSE A TISZTKÉPZÉSSEL
4.1. A gazdálkodási feladatokkal foglalkozó tiszthelyettesi állomány felkészítésének jelenlegi helyzete, tapasztalatai
4.2. A gazdálkodási tiszthelyettesképzés összefüggései a tisztképzéssel és fejlesztésének várható irányai
4.2.1. Tiszthelyettesképzés a tisztképzéssel együtt
4.2.2. Tiszthelyettesképzés, ha az alap tisztképzés katonai akadémián (egyetemen) történik. Az önálló tiszthelyettesképzés
4.2.3. Tiszthelyettesképzés, ha a tisztképzés polgári egyetemi (főiskolai) bázison valósul meg
5. A GAZDÁLKODÓI TARTALÉKOS TISZTI (TISZTHELYETTESI) FELKÉSZÍTÉS JELENLEGI HELYZETE, TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE
6. EGYÉB LEHETSÉGES FELKÉSZÍTÉSI FELADATOK A MH GAZDÁLKODÁSÁVAL ÉS A HADSEREG LOGISZTIKAI BIZTOSÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN
6.1. ATB-n belüli egyéb lehetséges, az alapképzés mellett működtethetö képzési, továbbképzési feladatok
6.2. Tudományos kutatási tevékenység a hadsereg mikro gazdálkodási szférájában
7. BEFEJEZÉS
IRODALOMJEGYZÉK
Bevezetés
Hazánkban az 1989-90-ben elkezdődött rendszerváltás során napjainkban is tartó, mélyreható változások mennek végbe a gazdasági életben. A nemzetgazdaság átalakulóban van. Csökken az állami tulajdon. Folyamatosan változik a gazdaság szabályzórendszere.
Ebben a helyzetben a "menetben" lévő, átalakuló Magyar Honvédség gazdálkodása sem marad érintetlenül. Jelentős változáson ment keresztül a felsőszintű gazdálkodás irányítása. A csapatok gazdálkodását is lényegesen befolyásoló, a korábbi haditechnikai és hadtáp területek összevonásával létrejött az anyagi-technikai biztosítás integrált rendszere.
A gazdálkodással foglalkozó tiszti állomány felkészítését befolyásolja, hogy a kormányzat felülvizsgálva a 80-as évek második felében hozott (mára már bebizonyosodott) hibás döntést, 1991-ben újból bevezette a gyökeresen átalakított 4 éves hivatásos tisztképzést. A katonai főiskolán és akadémián folyó képzésre is hatással van az Országgyűlés által 1993 nyarán megalkotott LXXX. törvény a felsőoktatásról.
Jelen időszakban - 1995. július-augusztus - amikor a közelmúltban a Parlament által elfogadott határozat alapján ismert, hogy az elkövetkező évtizedben egy feladataiban, nagyságában kisebb hadseregben, a szolgálatteljesítő állomány arányaiban további változások várhatók. Az ellátás területén különböző, a jelenlegitől eltérő elképzelések vannak, különös fontossággal bír a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő, gazdálkodással foglalkozó tiszti (tiszthelyettesi) állomány további felkészítésével foglalkozó elgondolás, amely alternatív megoldások felvázolásával a jövő katonai gazdálkodásával foglalkozó tiszti állomány szükségességének prognosztizálásával lehetőséget kíván biztosítani a téma iránt érdeklődök, azzal foglalkozók számára. Különös tekintettel a döntést előkészítők részére, hogy ezen a mindenkori hadsereg életében fontos területen, amit a gazdálkodás és az ezzel szorosan összefüggő felkészítés jelent, továbbra se legyen fennakadás.
Mert - bár a parlamenti határozatban foglaltak szerint a hadsereg jelenlegi ellátását (vagy részét) a piac egyre szélesedő választékából kívánják biztosítani - a hadsereg felelősen gondolkodó szervezői előtt egy pillanatra sem lehet kétséges, hogy a hadsereg ellátási feladatait békében és rendkívüli helyzetben egyaránt csak a katonai gazdálkodásban jártas, az alkalmazás körülményeit minden esetben ismerő tiszt szervezheti. Meggyőződésem szerint ez nincs ellentmondásban a közelmúlt, de nyugodtan mondhatjuk jelen ellátási rendszereinek átalakításával együttjáró (ezáltal a tiszt és tiszthelyettes állomány alapfeladatait is felülvizsgáló) koncepcióval. Ugyanakkor tény, hogy a csapattagozattól kezdve a hadsereg vezetési szintjéig (mikro-, mező- és makrogazdálkodás) szükség van katonai képzettséggel rendelkező, a gazdálkodást irányító (szervező) állományra.
Ha a magyar hadsereg két világháború közötti (vagy a II. világháború alatti) struktúráját vizsgáljuk, ott is megtaláljuk az alkalmazással tisztában lévő, a hadsereg tényleges tiszti karához tartozó tiszteket, szakembereket. Nyilvánvalóan komoly felkészítés történt a gazdasági ismeretek megszerzésére a hadsereg feladataihoz igazítva. Ennek egyenes példája, hogy már hadosztály szinten megjelent a magas követelményekkel járó vezérkari végzettségű tiszt (anyagi-vezérkari tiszt) személye, aki felkészültségénél fogva alkalmas volt magasabbegysége ellátásának hadműveleti viszonyok közötti szervezésére. De ugyanilyen fontossággal bírt a II. világháború utáni szovjet-típusú hadseregen belül az anyagi (hadtáp) feladatok biztosítása, amelyhez kiterjedt elméleti alappal bíró képzés is párosult. Más kérdés, hogy a szovjet szervezési tapasztalatokon alapuló tömeghadsereg minden felelős posztra igényelte a tiszti - ezáltal különösen az 1960-as évek végétől felsőfokú - végzettséggel rendelkező szakembert.
Tiszti rendfokozatú, az anyagi ellátást szervező állománnyal a fejlett nyugati hadseregek logisztikai szolgálatainál is találkozunk. Az amerikai support officer vagy a Bundeswehr anyagi biztosítási feladatokat irányító tisztje magas szinten képes több (adott esetben polgári bázisú) ellátási forrás felhasználásával a csapatok anyagi biztosítását szervezni.
Mindezekből következően látható, hogy akár a múltban, így a jelenben sem nélkülözheti a Magyar Honvédség (de más hadsereg sem) a katonailag képzett, anyagi biztosítással foglalkozó, az ellátást békében és háborús tevékenységben egyaránt szervező gazdálkodási ismeretekkel rendelkező szakember tiszteket.
Állítom, hogy a következő évtizedben, már az ország valós biztonsági helyzetéből kiindulva átalakított kisebb honvédség nem nélkülözheti a jövőben sem a gazdálkodási feladatok végzésével foglalkozó tiszti állományt.
Tanulmányomban ezekre a feladatokra történő felkészítés lehetőségeivel kívánok foglalkozni. Minden esetben konstansnak tételezem fel, hogy a gazdálkodó tiszt felsőfokú végzettséggel kell, hogy rendelkezzen személyében, katonai felkészültségében, mindenben meg kell, hogy feleljen a tiszttel szemben támasztott általános követelményeknek. A képzés struktúráját illetően már sokkal változatosabb a lehetőség. Munkámban szeretném a lehetséges alternatívákat felvázolni, annak pozitívumaival - és ha látszik ilyen - negatívumaival együtt.