---

Tartalom

Szerző megkésett invokációja

Bölcsőhely
Apám emléke
Anyám emléke
Tanulmányaim - Felsőbánya, Nagybánya, Kolozsvár
A katedrán
Rikkancs lettél, fiam?
Inasévek
Létezett egy másik világ
Németh László eklézsiájában
Fészekrakás - három felvonásban

Cseke Gábor: A szerkesztő noteszéből

---

Utószó

Meglepett, majd ugyanúgy meg is örvendeztetett Máriás József bejelentetlenül megérlelődött vállalkozása, amellyel naplólapokon kívánt vallani társadalmi-családi gyökereiről, életéről, pályája alakulásáról, családi mindennapjairól. Az amúgy Facebook-bejegyzéseknek indult, szűkszavúnak ígérkező szövegfolyam szellemi boltozata olyan ütemben nyílt ki az olvasó fölött, ahogyan a vallomástevő hangja meghitten őszintévé és vallomásossá melegedett. Különösen megragadott gyermekkori, zsigeri kötődése a felsőbányai tájhoz, annak embereihez, amely évtizedeken át - mind élményei, mind történelmi-szociális, a mindennapi élettapasztalatok, a szülői-rokonsági háttér és kapcsolatháló, szellemi környezete révén kötötte őt a máramarosi földhöz, az ottani legendás, hagyomány-gazdag bányavidékhez. Mindazt, amit feljegyzéseiből most megtudtam róla, korábban szemérmesen sikerült elrejtenie azokban a fiatalkori években, amikor közös egyetemi padjainkat koptattuk Kolozsvárott, egyazon egyetem ugyanazon szakán. Valódi kenyeres társak voltunk stúdiumainkban, majd újra azokká váltunk életpályáink alakulása szeszélyes kanyarjainak köszönhetően. És milyen jó, hogy az ilyenkor bekövetkező távolodás helyett inkább csak még jobban közeledtünk egymáshoz - a közös szellemi érdeklődés, az empátia, a nemzedéki szolidaritás jegyében.

Máriás József valóság közeli, dolgos élményvilága mindvégig alapos munkára, példakövetésre sarkallt, már-már testvéri érdeklődést sugárzott irányomban és szellemi alakulásom útját egyengette, követte óvó tekintettel. Tudtam, hogy a szellem mutatványait, amiket menet közben produkáltam, mindvégig jóindulatú, ám kritikus baráti tekintet kíséri, s ez a fajta egymásra figyelés és -hangolódás, szerencsére, mindvégig kölcsönösnek bizonyult, ezért tudunk még ma is, a nyolcvan éven jócskán túl, ugyanazon a gyékényen árulni.

Máriás József "megmentett noteszlapjai" szűkszavú, nyílt tekintetű megvallását jelentik egy mélyről érkezett sorsnak, szenvedélynek és ambíciónak, egy olyan, szerencsésen kiteljesített szándéknak, aminek a múlt század ötvenes évei közepén egyetemi értelmiségi nemzedékek vágtak neki nagy önbizalommal a biztosnak hazudott bizonytalannak, a győztesnek álcázott feneketlen jövőnek. Oktatóink, közösségi kötődésünk és magunkkal hozott családi-közösségi hagyományaink érdeme, hogy e bizonytalan egyéni ösvényeken végül is sikerült rátalálnunk önerőnkre, céltudatosságunkra és mindvégig számíthattunk a csapatszellem megtartó erejére.

Fogadják úgy a szemérmes, saját belső dolgaival szűkmarkúan bánó Máriás József újságíró és irodalomtörténész élete zenitjén megformált tömör önvallomását, mint amely egyben a Magyar Elektronikus Könyvárban fellelhető szellemi termésének személyes, erkölcsi hátterét is híven felrajzolja.

Cseke Gábor

Csíkszereda, 2021. február 8.

---