Csáky Pál
Pozsonyi beszélgetések
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Száz tanulságokkal teli év - Andrej Tóth
Patrióták egymást között - Ján Čarnogurský
A nemzet érték, a történelem fontos forrás - Glatz Ferenc
Mi, magyarok és szlovákok - Németh Zsolt és František Mikloško
Erősödik vagy gyengül a nemzeti gondolat a 21. században? - Szili Katalin
Tenni és nem sajnáltatni magunkat - Bordás Sándor
Le kellene végre rázni magunkról a kommunizmust - Pomogáts Béla
Isten nélkül nem fog menni - Korzenszky Richárd
Vállalni kell - Duray Miklós
Előszó
2010-ben parlamenti választást tartottak Szlovákiában, s azon az általam vezetett Magyar Koalíció Pártja nem jutott be a parlamentbe. Megalapítottam a Pro Futuro Hungarica polgári társulást, amely a felvidéki magyarság nemzettudatának problémakörével kezdett el foglalkozni. Könyveket adtunk ki, több száz beszélgetést, könyvbemutatót, színházi előadást szerveztünk meg Dél-Szlovákia számos településén. 2011 és 2014 között több tucat politikust vagy szakmájában elismert tudóst, személyiséget hívtam meg Pozsonyba is, megpróbálva ezzel nemcsak gazdagítani a volt koronázó város magyar rendezvényeinek sorát, hanem fórumot is biztosítani a pozsonyi magyarság szellemi önszerveződéséhez.
Eme program keretében ellátogatott hozzánk többek közt Boross Péter volt magyar miniszterelnök, Pozsgay Imre volt államminiszter, Glatz Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Ján Čarnogurský volt szlovák miniszterelnök, František Mikloško, a szlovák parlament volt elnöke, Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke, Várszegi Asztrik volt pannonhalmi főapát, Mécs Károly színész, Korzenszky Richárd, volt tihanyi perjel, Miroslav Kusý, a pozsonyi Comenius Egyetem volt rektora, volt politikus, politológus, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Bordás Sándor egyetemi tanár, pszichiáter, Eperjes Károly színész, Duray Miklós politikus, Andrej Tóth Endre történész Csehországból, Gábor Bertalan katolikus esperes Szepsiből, Somogyi Alfréd református esperes Apácaszakállasról, Nagy Olivér evangélikus lelkész Alsószeliből, Molnár Imre, a pozsonyi Balassi Intézet volt igazgatója, továbbá fiatal, elkötelezett magyar aktivisták...
Utólag nagyon sajnálom, hogy csupán a beszélgetések egy részéről maradt fenn hangfelvétel. Ezeket kínálom fel a kedves Olvasónak ebben a kötetben.
Elismerem, nem véletlen a kötet kiadásának időpontja: úgy érzem, 100 évvel a trianoni diktátum után is szükséges elgondolkodnunk afölött, mit csináltunk rosszul 100-120 évvel ezelőtt. Melyek azok a pontok történelmünkben, amelyekből, mint hibákból tanulnunk kell. S kiemelten: melyek azok a momentumok, amelyekre valóban büszkének kell lennünk.
Ugyanakkor azt sem szeretném, ha a századik évfordulón önsajnálatba menekülnénk, vagy tevékenységünk kimerülne a másokra való mutogatásban. Tény, hogy az első világháború győztes hatalmai rengeteg hibát követtek el az ún. versailles-i békerendszer megalkotásával. Erről maga a második világháború megvalósulása s annak előzményei tanúskodnak. Az is tény, hogy sokan erősen cinkelt lapokkal játszottak akkor (is) a politika színpadán.
Azt is látnunk kell, hogy mi is követtünk el hibákat, amelyekből tanulnunk kell. Érzésem szerint a magyar politikai elit erősen alulteljesített nemcsak 100 évvel ezelőtt, hanem az elmúlt 30 évben is. Efölött is jó lenne elgondolkodni, ennek okaival is foglalkoznunk kell.
S nekünk, felvidéki magyaroknak, kiemelten hangsúlyosan foglalkoznunk kell a saját ügyeinkkel is, hiszen az elmúlt 100 év bennünket is nagyon megforgatott. S az elmúlt 30 évben is sok olyan dolog történt velünk, amelyeket utólag is érdemes megvitatni. A jó lépéseinket példaként felmutatni s tanulni a hibákból.
Ám legfőképpen: a jövőbe kell tekintenünk. Erőt kell merítenünk abból, hogy a magyar nemzet él és összetart 100 évvel a történtek után is. S a Magyarország közigazgatási határain túl élő magyar nemzettestek is megvannak, s jövőt kérnek maguknak. Komoly problémákkal is küszködnek, ez is igaz, s azok megoldásához segítségre van szükségük.
Ilyen témákról szól ez a könyv. Ezek a beszélgetések mind azt sugallják: újra és újra neki kell rugaszkodnunk a jövőnek, s csak akkor lehetünk sikeresek, ha támogatjuk egymást. A Magyarország közigazgatási határain kívül élő magyarok az anyaországot, az anyaország pedig bennünket. Nem mások ellen, hanem egy erős közép-európai magyar potenciálért.
Csáky Pál