---

Tartalom

Tudod, még most is beleborzongok...
Az akadémia...
S mint ilyenkor általában...
Kolozsvár...
Otthon...
Megtalálni őt...
A háború
Egy hónap is eltelt már
Gyerekkoromból
Az indulásra otthonról...
Jogászdoktor lettem...
Másnap, vasárnap
Erdély visszafoglalása után...
Végül is a parancsnokunknak köszönhetjük...
A rossz álom
Mindig büszke voltam arra...
Apádat, IV. Ferencet
Ilyen világ volt...

---

Fülszöveg

Az emlékirat-narrációjába foglalt történet lélektanilag mélyen hiteles hőse afféle "szlovákiai magyar Rubasov", egy a naivságig tiszta néptanító, aki előtt, meghurcoltatásai során, fokozatosan világosodik meg a husáki ún. normalizációs rendszer aljas, bizantinista "filozófiája".

Tőzsér Árpád, 2007

A pacsirta éneke c. regény legfőbb mondanivalója, hogy tiszták csak úgy leszünk, ha számot tudunk vetni a múltunkkal, ha el tudunk mélyedni abban a világban, ami mögöttünk van, amit az elődeink, az őseink, akik előttünk jártak, hoztak létre, de amit mi is alakítottunk, s amit az utánunk következőknek örökségként hagyunk. De ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha szabadok vagyunk. S a szabadság itt nem azt jelenti, hogy a mi kezünkben legyen a hatalom, hanem azt, hogy a mi kezünkben legyen a múlt és a jelen, s ennek következtében talán a jövő is.

Pomogáts Béla

---