Ranschburg Pál
Az emberi elme
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. KÖTET. AZ ÉRTELEM
ELŐSZÓ
BEVEZETÉS
I. RÉSZ. AZ ELME SZERVEI
1. A központi idegrendszer
2. A tengőéleti (vegetatív) idegrendszer
3. A belső elválasztása (endokrin) avagy vérmirigyrendszer
4. Ingerek hatása az idegrendszerre
5. Az oxigén szerepe a szellemi munkának az idegrendszerben megfelelő folyamatokban
6. Az agy vérellátásának szabályozása s az elmetartalmak erre gyakorolt befolyása
II. RÉSZ. ELMEBELI TARTALMAK, TÖRTÉNÉSEK ÉS TÉNYKEDÉSEK
A) AZ ÉRZETEK
1. Az érzetekről általánosságban
2. Az érzetek félesége (modalitása) és minősége
3. Az érzet erőssége (hatályosság, intenzitás)
4. Az érzet egyéb tulajdonságai
B) A KÉPZETEK
1. Az emlékképek és képzetek keletkezése és féleségei
2. A képzetek tulajdonságai
3. A másodlagos egyéni képzetek tulajdonságai
4. Az általános képzetek tulajdonságai
5. Az emlékképek (képzetek) élettani s egyéb elméletei
6. A képzetek kapcsolódási tendenciája
7. A sajátképeni magasabbrendű gondolkodás elmetana
8. A képekben vagy a szókban való gondolkodás a gyermek- és felnőtt korban. - A típusok
9. A képzetek időbeli (chronotop) lokalizációja. Életkor, gyakorlat és emlékezet
10. Az emléknyomok idegrendszeri lokalizációját tagadó elméletek
C) A SZEMLÉLETEK
1. Szemlélet és felfogás
2. A tér
3. Az alak és a testiesség szemlélete. A tárgyak mozgásának szemlélete
4. Az idő
5. Kóros érzékelések és szemléletek. Illúziók és hallucinációk
D) ÉLMÉNYEK
1. Az élmények felosztása. Vonatkoztatások. Elemi és sajátképeni ítéletek
2. Elemi és másodlagos ítéletek és ítélések
3. Az ítélések és ítéletek különböző féleségeinek elmetana
4. Az ítéletek elmetani és élettani elméletei
5. A vonatkoztatási élmények elme- és élettani elmélete
6. A mennyiség-élmény. A számképzetek fejlődése
E) AZ ÉRTELEM
1. A nyelvhasználat és a tudományos álláspont eltérősége
2. A köznyelv
3. Az intelligencia tudományos meghatározása
4. Saját álláspontunk
5. Az elmebeli teljesítmények mérési módjai
6. Az intelligenciás nivó kapcsolata különféle szellemi képességekkel
7. Az iskola és az idegrendszer
8. Az iskolai és a sajátképeni intelligencia korrelációja
9. Értelem és emlékezet
10. Olvasás és értelmesség
11. Az írás és az értelem
12. A számolás és az értelem
13. Összefoglalás
II. KÖTET. ÉRZELEM, ÖSZTÖN, AKARAT, EGYÉNISÉG
AZ ÉRZELMI JELENSÉGEK. ÉRZELMEK, INDULATOK ÉS HANGULATOK
1. Az érzelmek elmetani önállósága. Fájdalom és kéj. Érzelmek, indulatok és hangulatok
2. Az érzelmek függősége a külvilági ingerek tulajdonságaitól
3. Az érzelmek befolyása az értelmi működésekre
4. Az érzelmek reprodukálhatóságának kérdése. Az önállósult érzelmi állapotok avagy hangulatok
5. Az érzelmek és indulatok biológiai jelentősége és főbb elméletei
6. Az indulatok és hangulatok elméletei
7. Az érzelmek dinamikája
8. Az érzelmekkel kapcsolatos testi változások és azok jelentősége
9. Az érzelmek, indulatok, hangulatok elméletének összefoglalása. Saját álláspontunk
ÖSZTÖN ÉS AKARAT. SZOKÁSOK. ALSÓBB- ÉS MAGASABBRENDŰ ÖSZTÖNÖK. AKARAT ÉS FEGYELEM
1. Elemi akarat, szokás, ösztön
2. A magasabbrendü ösztönök
3. A sajátképeni akarás elmetana
4. A szándékos figyelem. Figyelés és szellemi munka
5. Az akarás és a figyelés elmélete
AZ EGYÉNISÉG. AZ ÉRTELMI KÉPESSÉGEK, A TÍPUSOK, A VÉRALKAT ÉS A JELLEM KAPCSOLATAI A TESTALKATTAL. A LELKI ÁTÖRÖKLÉS
1. Egyéniség és idegrendszer
2. Az egyéniség értelmi tényezői és a vérmirigyrendszer
3. Régibb és újabb humorálpszichológia. A kedély, temperamentum és a jellem testi kapcsolatai
4. Kretschmer tana a testi jelleg és a jellem kapcsolatairól
5. Egyéniség és átöröklés
6. Az egyéniség normalitásának kérdése
IRODALOM AZ I. ÉS II. KÖTETHEZ
Előszó
Az emberi elme tanát ismerteti e munka. Pszichológia-e tehát? Ha igen, miért kerüli a lélektan elnevezést? Ha pedig nem, úgy miben különbözik az elme tana a lélek tanától? Ezekre a kérdésekre válasszal tartozom, mielőtt munkám természetéről, céljairól s feladatának megoldási módjáról további felvilágosítást adnék.
Mi tehát a különbség elme és lélek között? Elme elsősorban régi, jó magyar szó, mely Calepinus 1585-ben Lyonban megjelent tíznyelvű szótárának tanúsága szerint a latin mens szóval egyértelmű. A mens-re Calepinus - helyesebben tán Szántó (Arator) István magyar jezsuita - három szót kínál: ez (ész), elme, értelöm. Emellett megvan már a régi nyelvben az anima szóra a lélek, az animus = okosság, stb., spiritus = zel (szel, szél), melyből Kazinczy később (1810) a szellem szót alkotta. Azt lehetne hinni ezek után, hogy az elme kizárólag az értelmi működéseket foglalja magába. Egészen így azonban egyáltalán nem áll a dolog, amint azt a Magyar Nyelvtörténeti Szótár s a Magyar Oklevél-Szótár adataiból kiböngészhetjük. Az Erdélyi-kódex (1526) tesz ugyan bizonyos különbséget a fenti értelemben, midőn azt mondja: "lelkét éltetvén ájtatos imádságokkal, elméjét mennyei gondolatokkal". Az ennél húsz évvel régebbi Winkler-kodex ellenben (1506) a nem értelmi természetű ájtatos érzelmeket az elmébe is helyezi, midőn azt mondja: "Szeressed Istent minden te teljes szívedből, mind te teljes elmédből, mind te teljes telkedből". Viszont a még negyven évvel korábbi keletű Müncheni kódex (1466) az értelmet a szívbe helyezi, mondván: "Hogy ne látnának szemükkel, se fülükkel hallanának, se szívükkel értenének". Téves tehát, hogy a magyar nyelv elme szóval csakis az értelmi jelenségeket jelölné. Inkább látjuk azt, hogy ott, ahol a psziché fogyatkozásairól, beteges elváltozásairól van szó, mindig az elme, ahol ellenben a valláserkölcsi jelentőségű gyengeségek gyógyítandók vagy ostorozandók, ott a lélek szerepel. "A megbódult elméjűek, mintha megőrültek volna", - írja 1647-ben Geley Katona István, - "A restség miatt elmém elbutul" és "megtébolyodott volna az elmém" kifejezéseket közli 1767-ben Páriz-Pápay szótára. Ellenben Czeglédy István (1659) lelki orvos-nak Istent mondja, Pázmány Péter pedig 1636-ban vasár- és ünnepnapi prédikációiban "lelki betegség", "lelki nyavalya" kijelentéseiben világosan a vallás-erkölcsi élet hibásságait ostorozza. Calepinusban (1585) a manes = lélek, larvae az elholtak bújdosó lelke. Szóval ahol a nyelv a psziché természetfeletti kapcsolataira veti a súlyt, ott lélekről beszél, ahol a szervezethez kötött, azzal együtt ép, fogyatékos, avagy beteg megnyilvánulásait tárgyalja, elmének mondja.
Úgy gondolom tehát, hogy - élve nyelvünk kifejezésbeli gazdagságával - lélektan-ról beszéljünk, ahol a psziché lényegét, eredetét, avagy a testtől függetlennek vett működéseit tárgyaljuk, vagy a lélek működéseit vizsgáló oly tudományban, mely a tudat jelenségeit, mint olyanokat kutatja, a szervezettel való vonatkozásaikat ellenben legfeljebb mellékesen tárgyalja. Ezzel szemben az elmetan a pszichológiának azt az ágát kell, hogy jelentse, mely a tudatfolyamatokat, mint szervezetekhez kötött, sajátszerű életjelenségeket, a maguk szubjektív mivoltukban is a biológiai gondolkodás keretein belül kutatja.
Az elme tana ezen körülírt értelemben véve is a szubjektív jelenségek kutatásában közös területe az orvosnak, a hivatásos pszichológusnak, a pedagógusnak és kriminalistának, a filozófusnak, sőt a theológusnak is. Szorosan kell, hogy érdekelje a biológust, az anthropológust, az ethnológust, de a filológust is. De végeredményben érintkezésben kell, hogy maradjon, ha tudomány akar lenni, az elme tanával az alkalmazott pszichológia mindazon újabb ágazata is, mely, mint a tehetségek, pályák és a pályákra való alkalmasságok, hivatások és hivatottságok pszichológiája jelenleg van fejlődőfélben.
Valamennyiüknek szeretném jelen munkámban elfogulatlanul és hasznavehetően nyújtani mindannak rövid foglalatát, amit 30 évi, az elme- és idegélet minden területére kiterjedő kutatás, mások és önmagam észlelése s az ezeken való gondolkodásom megérlelt.
Míg általánosságban a szakirodalmat lehetőleg bőven ismertetem s a legkülönfélébb elméleteket bírálva tárgyalom, saját álláspontomat is kifejtve, mindenütt igyekeztem a szerteágazó nézetek között - amennyire a tények megengedik - a tájékozódást kereső olvasót egységes irányban vezetni. Feltevésektől és elméletektől nem tartózkodtam, ilyenek nélkül az ép és kóros elme tanát még csak ideiglenesen is felépíteni teljességgel lehetetlen volna. De míg e téren egyrészt nem egy ponton tán messzebb mentem a részletekbe, mint amennyire eddig a legtöbb kutató merészkedett, másrészt gondosan igyekeztem mindenütt világosan felismerhetővé tenni a határt, mely a tapasztalást az okoskodástól, a tényeket a feltevésektől elválasztja. Emellett nem vonakodtam attól sem, hogy a nem-tudatos elmejelenségeket is belékapcsoljam tárgyalásom menetébe, aminthogy nagyon törekedtem arra, hogy minden tudományos szabatosság mellett ne mesterséges konstrukció tanát nyújtsam, hanem azét az elméét, mely az élet minden helyzetében másokban és önmagunkban él, azaz érez, gondolkodik és akar és a nagy világegyetemben egy-egy külön kicsi, de nemkevésbé bonyolult, rejtelmes és mégis törvényszerűen működő világnak felel meg.
Munkám két kötetre oszlik. Az első az inkább értelmi jelenségeket s magát az intelligencia tanát ismerteti, a második - mely az elsőt nyomon fogja követni, - az érzelmek, ösztön, akarat és egyéniség kérdéseit öleli fel.
Ha mindazt, amit kívánatosnak tartottam volna, beleveszem munkámba, az messze túlnő a ma megengedhető kereteken. Így a népfajok, az állatok összehasonlító pszichológiája, az egyéni fejlődés részletes tana, a fogyatékos érzékűek, a beszéd ép és kóros elmetana stb. legfeljebb érintőleg voltak tárgyalhatók.
Reméljük, hogy megjő az idő, midőn viszonyaink javultával egy pótló kötet kiadására fog ösztönözni az a tudományos érdeklődés, melyet pszichológiai kérdések iránt nálunk mindig elevennek s mélyrehatóan komolynak észleltem.
...