---

Tartalom

I. ELME ÉS TEST. AZ ELME SZERVÉNEK SZERKEZETE, MŰKÖDÉSE, FEJLŐDÉSE ÉS HIBÁSSÁGAI
1. A testi és az elmebeli fejlődés korszakai
2. A koponya és az agy fejlődése a gyermekkor folyamán
  a) A koponya fejlődése a születéstől az érett korig
  b) Az agy fejlődése a születéstől a felnőtt korig
  c) A koponyaméretek és a szellemi fejlettség
3. A központi idegrendszer bonctana
4. A központi idegrendszer finomabb (szöveti) szerkezete
5. Agyi központok. Mozgató és érző pályák
6. Az együttérző (szimpátiás) idegrendszer
7. Az idegrendszer működése
8. Az elmebeli és testi fejlődés bizonyos közös feltételeiről. A testi és elmebeli fejlődés közös zavarai
9. A koponya, az agyburkok és az agy elváltozásai a gyermekkor elmebeli abnormitásainál

II. AZ ÉRZÉKEK
1. Az érzékek működése, fejlődése és jelentősége
  a) A tapintás érzéke
  b) Az izlés érzéke
  c) A szaglás érzéke
  d) A látás érzéke
  e) A hallás érzéke
  f) Az egyensúly érzéke
2. Az érzékszervek és érzékek neveléstanilag fontos fogyatékosságai
3. Az érzékelés kórtana

III. A BESZÉD ÉLET- ÉS KÓRTANA. A FOGALOM- ÉS A SZÓKINCS FEJLŐDÉSE
1. A beszéd élettana
2. A beszéd fejlődése. A fogalom- és a szókincs fejlődésének menete az iskolaköteles korig
3. A beszéd hibái és fejlődési zavarai

IV. A GYERMEK GONDOLATVILÁGA
1. A képzetek. Felfogás és képzettársítás
2. Az iskolásgyermek emlékezete
3. Hogyan tanuljunk?
4. Hogyan számol a gyermek?
5. A. felfogás és képzettársítás zavarai

V. A GYERMEK ÉRZELMI ÉS AKARATVILÁGA
1. Az érzelmek fejlődése és az érzelmi élet zavarai
2. Az akarat fejlődése. A gyermekek játékai. Összerendezett mozgások. A szuggesztió. A rajz és az írás fejlődése. Az akarat és az ösztönélet zavarai

VI. A. SZELLEMI MUNKA ÉS A PIHENÉS. A TUDATÉLET ÉS ZAVARAI
1. A figyelem és a kifáradás
2. Az érdeklődés fejlődése
3. A figyelem zavarai és a kimerülés
4. Az alvás és az álom
5. Az öntudat zavarai

VII. A GYERMEKI ELME HIBÁI ÉS ABNORMITÁSAI
1. A normális gyermek hibái
2. Az abnormis gyermek. A szellemi rendellenességek felosztása, okai és külső jelei
3. Az ideges hajlantú és az ideggyenge gyermek. A hiszteriás ideggyengeség. A gyermekek és serdülőkorúak öngyilkossága. Az ideges gyermek nevelése
4. Az epilepszia, eskór (nyavalyatörés, szívfogás)
5. A vitustánc. Chorea
6. A gyermekkori (világra hozott vagy korán szerzett) gyengeelméjűség
  a) A gyengeelméjűség fajai, okai és testi tünetei
  b) A gyengeelméjűség (gyengetehetségűség) lélektana
  1. A gyengeelméjűek képzet- és szókincse
  2. A gyengeelméjüek felfogó és emlékező képessége
  3. Irásjelek felfogása. Figyelem. Illuziók. Rajz- és kézi ügyességek
  4. A gyengeelméjűek számolóképessége
  5. A gyengeelméjűek érzelmi élete és akaratvilága
  6. Az erkölcsi gyengeelméjűség (Moral insanity)
  7. Az idiotizmus (hülyeség)
  8. A gyermekkori elmegyengeség társadalmi jelentősége. Az elmegyengék védelme, oktatása, foglalkoztatása, orvoslása
  9. Az iskola és a gyakorló orvos szerepe a gyengeelméjűség felismerése és gyógykezeltetése körül
  10. Gyermekkori elmebetegségek

VIII. A GYERMEKI ELME VÉDELME. A GYERMEK ELMÉJÉNEK ELFAJULÁSA ELLEN VALÓ VÉDEKEZÉS
1. A gyermeki elme védelme a gyermek világrajötte előtt
2. A gyermek szellemi fejlődésének elősegítése. Védekezés a szellemi túlterhelés ellen
3. A züllésnek kitett, züllő és bűntettes gyermek védelme

---

Előszó

»A gyermeki elme fejlődése és működésen « című munka első kiadása, mely munka megíratását nekem volt szerencsém 1903-ban a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak javasolni, az 1904. év végén jelent meg.

Ez az első kiadás, nem egész másfél esztendő leforgása alatt teljesen elfogyott. A szaksajtó egyhangúan elismerő bírálata mellett, ez a körülmény is bizonyítja, hogy a munka szükséges is, jó is volt.

Az átdolgozott és bővített kiadásban, a szerző igyekezett műve rendkívüli tömörségén enyhítve, egyes aránytalanságok megszüntetésével, részben új beosztással, az áttekintést könnyítő tartalomjegyzékkel, az első kiadásban egyáltalán nem, vagy csak futólag érintett, fontosabb kérdések részletes fejtegetésével, a könyvet könnyebben olvashatóvá tenni és az egész mű teljességét növelni. Igy egészen új fejezet az, mely a gyermekelme testtani vonatkozásait tárgyalja. A »mens sana in corpore sano« régi elvnek új, tudományos alakban való felújulását látjuk ezen fejezetekben, melyek a fejlődő iskolásgyermek szellemi képességeinek, a test, főleg pedig a koponyája méreteivel való összefüggését ismertetik. Amely elvet látszanak bizonyítani az abnormis gyermekeknél, valamint a szegényebb társadalmi osztályúak gyermekeinél talált, átlag kisebb koponyaméretek is.

A gyermek sajátképeni elmeéletének tanulmányozása, az utolsó években nagy mértékben haladt. Az a törekvés, hogy a gyermek testének, szervezetének, elméjének fejlődési menetét, szellemi munkájának feltételeit tanulmányozzuk, - amely törekvés a gyermektanulmányozási mozgalmak közös rugója, - végeredményben nem egyéb, mint a gyermek szellemi egészségének biztosítása. Mindezen kutatások gyakorlati jelentősége az, hogy megismerve az elmebeli fejlődés menetét, nemcsak a tantárgyaknak, de magának a gyermeknek egyéni ismerete alapján, meg tudjuk szabni tudományos alapon az ezen fejlődés egyes fokain kiszabandó szellemi munka minőségét, és mennyiségét. De megismerve a szellemi munka természetét is, azt vesszük észre, hogy azokból az apró mozaikszerű részletekből, melyeket a modern pszichológia munkásai eddig tételesen megállapítottak, a pszichológiai felfogások különbözősége mellett is, kifejlődött az utolsó 10 évben a szellemi munka ökonómiájának tana! Erre pedig ifjúságunk szellemi épsége érdekében immár égetően szükség volt. Hazafias örömmel konstatálhatom az előttem fekvő könyvből azt is, hogy a gyermekelme tanulmányozásának felsorolt kérdései körül folyó élénk tudományos küzdelemben, a még egészen fiatal magyar búvárkodás nemcsak, hogy kivette a maga részét, de amiként az a gyermek képzet- és szókincséről, a gyermek emlékezetéről, a helyes tanulás módjairól, a gyermek számolásáról, a gyermek rajzának és a gyermek érdeklődésének fejlődéséről szóló, csaknem teljesen új fejezetekből kiderül, a küzdők első soraiban foglal helyet.

Egyik előnye az új kiadásnak az is, hogy a hazai és külföldi irodalmi munkásság javának összefoglalása mellett, a tanulmányozó módszereknek bíráló ismertetését is közli.

De a neveléstani feladatoknak és módszereknek tisztázása. mellett, magának a gyermeknek ismerete is szükséges. Ezt a normális gyermekek észlelésén kívül főleg az abnormis gyermekek mutatják. Ezeket a tanításból egyszerűen kizárni nem lehet, mert tapasztalati tény, hogy épen az ú. n. ideges gyermekek száma, főleg a középiskolákban, igen tekintélyes s az ily gyermekek a tehetségesebb tanulók között nem megvetendő számban szerepelnek. A serdülés korában meg épen a legtöbb gyermek ki van téve múlóan jelentkező szellemi nyugtalanságnak, idegességnek stb., melyek már az abnormitások körébe tartozó tünetekkel jelentkeznek. Ezen állandó, vagy múló jelenségek kívánatossá teszik, hogy a pedagógus, a gyermeket, mint olyat s annak testi-szellemi fejlődésmenetét is ismerje és hogy a tantárgyon kívül azt elsősorban vegye számba, nehogy a gondjaira bízott gyermek egyéniségét elhanyagolva, kárt okozzon.

Úgy a normális, mint az abnormis gyermeki elme egészségtanára, kicsiszolásának és munkára való edzésének kérdésére, világosságot vetnek e műnek az abnormitások okairól, és megelőzéséről, az otthonnak és az iskolának az ideges gyermekkel szemben való teendőiről, úgyszintén a normális gyermek szellemi fejlődésének elősegítéséről, a szellemi túlterhelés ellen való védekezésről írott, nagyobb részükben új fejezetei.

Aki a gyengeelméjűségről szóló részt az e tárgyról írt régibb munkákkal összeveti, elismeréssel kénytelen adózni a gyermektanulmányozás ez ágának is.

A gyermektanulmányozás ilyképen szoros viszonylatba kerül egyrészt a normális és abnormis gyermekek oktatásának, nevelésének tanával, de másrészt azon szociális intézkedésekkel is, melyek az abnormis gyermekek megmentését, a társadalomnak az antiszociális abnormisaktól való megvédését s az abnormitások létrejöttének akadályozását célozzák.

S e küzdelemben, mint ezt a mű bőséges irodalmi kimutatatásai jelzik is, vállvetve vesznek részt a legkülönbözőbb tudományos szakmák búvárai, a szakpszichológusok, a jogi és bölcseleti szakmák képviselői mellett első sorban a pedagógusok és orvosok (főleg az elme- és az iskolaorvosok). Folyik pedig ez a küzdelem egy elég jelentékeny, t. i. annak a kérdésnek megoldásara: melyik út a legbiztosabb, testileg és szellemileg a lehető legtökéletesebb, küzdelmekre a legedzettebb, s elfajulásokkal szemben a legellentállóbb ifjúság nevelésére?

Az e kérdésre adandó választ igyekszik előkészíteni a pozitív kutatás minden eszközével a jelen munka ezen újabb kiadása is.

Újból ajánlom tehát Ranschburg dr. önzetlen és fáradságos munkásságának ezen termékét, a szakkörök és az érdeklődő nagyközönség szíves jóindulatába.

Budapest, 1907. november hóban
Náray-Szabó Sándor dr.
miniszteri tanácsos

---