Bartóki-Gönczy Balázs
Az online közvetítő szolgáltatók mint az információhoz való hozzáférés új kapuőrei
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
I. Bevezető
II. Az online közvetítő szolgáltatás fogalma, elhatárolása és szabályozásának elméleti alapjai
1. Az online közvetítő szolgáltatás fogalma
2. A tárgyalt szolgáltatás típusok kiválasztásának alapja és elhatárolási kérdések
3. Kísérlet a médiaszolgáltatás elhatárolására a közvetítő szolgáltatástól
3.1. A médiaszolgáltatás fogalmának fejlődése
3.2. Videomegosztó-platformok és közösségi média a médiaszabályozás hatálya alatt?
4. A hálózati és alkalmazás réteg elválasztása
5. Az állami beavatkozás indokoltságának elméleti alapozása
5.1. Az internet és a jog: közgazdaságtani megközelítés
5.1.1. Szabályozás, mint válasz a strukturális piaci kudarcokra
5.1.2.Szabályozás, mint az egyenlő játéktér megteremtésének eszköze
5.2. Az internet és a jog: alkotmányos megközelítés
III. Az internethozzáférés-szolgáltatók és a nyílt internet védelme
1. A hálózatsemlegesség elve
2. A diszkrimináció fő okai és formái
2.1. Negatív diszkrimináció
2.2. Pozitív diszkrimináció
2.2.1. Speciális szolgáltatások
2.2.2. Zero rating
3. A hálózatsemlegesség szabályozása az Európai Unióban
3.1. Előzmények: versenyjogi visszaélések az ezredfordulón
3.2. Az ex post alapú megközelítés és annak kudarca
3.3. Az ex post megközelítés logikája
3.3.1. Versenyélénkítés az internethozzáférés-szolgáltatás kiskereskedelmi piacán
3.3.2. Átláthatóság
3.3.3. Váltási költségek csökkentése
3.3.4. Az ex post megközelítés kudarca
3.4. A hálózatsemlegesség ex ante szabályozása
3.4.1. A TSM rendelet célja és főbb rendelkezései
3.4.2. Személyi hatály
3.4.3. A pozitív árdiszkrimináció kérdése (zero rating)
3.4.4. A speciális szolgáltatások kérdése
3.4.5. A forgalommenedzsment megengedhetőségének kérdése
4.A hálózatsemlegesség szabályozása az Egyesült Államokban
4.1. A távközlési és információs szolgáltatás fogalmának dichotómiája
4.1.1. A common carrier kötelezettségek
4.1.2. Alap és emelt szintű szolgáltatások megkülönböztetése
4.1.3. A távközlési és információs szolgáltatások megkülönböztetése
4.1.4. Az internethozzáférés-szolgáltatás, mint távközlési szolgáltatás
4.2. A paradigmaváltás
4.2.1. Az FCC deregulálja a kábelhálózat alapú internet szolgáltatás
4.2.2. A paradigmaváltás próbája a Legfelsőbb Bíróság előtt
4.2.3. A többi átviteli technológia deregulációja
4.3. Eső után köpönyeg: kísérletek a szabályozásra
4.3.1. A Comcast-ügy
4.3.2. Az Open Internet Order
4.3.3. Verizon v. FCC
5. Az internethozzáférés-szolgáltatás visszaminősítése távközlési szolgáltatássá
5.1. A Rendelet viszonya az Első Alkotmánykiegészítéssel
5.2.A szélessávú internetszolgáltatás mint távközlési szolgáltatás
5.3. Blokkolás és forgalomlassítás tilalma
5.4. Speciális szolgáltatások kérdése
5.5. Zero Rating kérdése
6. Republikánus hátraarc és dereguláció
7. Összegzés
IV. A tartalomhoz való hozzáférés korlátai az online adatkicserélés piacán
1. Bevezetés
2. Az IP adatkicserélés piacokról röviden
2.1. Peering szolgáltatás
2.2. Tranzit szolgáltatás
2.3. Az online tartalomfogyasztás hatása az IP adatkicserélés piacaira
3. Példák a szolgáltatók közötti konfliktusokra
3.1. Cogent vs. France Télécom
3.2. Google vs. Free
3.3. A BIX és hazai szolgáltatók gyakorlata
3.4. Netflix vs Comcast
4. Szabályozói megközelítések
4.1. Kísérletek az ex ante állami beavatkozásra
4.2. Az állam beavatkozása a versenyjog eszközeivel
4.2.1. Fúziókontroll
4.2.2. Piaci erőfölénnyel való visszaélés
5. Összegzés
V. A keresőmotorok
1. A keresőmotorokkal kapcsolatos kockázatok
1.1. Keresőmotorokról általában
1.2. Keresési eredmények manipulációja
1.3. A felhasználók "szűrőbuborékba" zárása
2. A "találati lista" jogi természete, avagy szólás-e a keresési eredmény?
2.1. Az amerikai megközelítés
2.1.1. Joggyakorlat a keresőmotorokkal vonatkozásában
2.1.3. Communications Decency Act
2.1.4. Az amerikai megközelítés értékelése
2.2. Az európai megközelítés
2.2.1. A keresőmotor-szolgáltatás, mint technikai szolgáltatás
2.2.2. Az elfeledtetéshez való jog
2.2.3. Az európai gyakorlat értékelése
2.3. A keresőmotorok szabályozására tett javaslatok
2.3.1. A szabályozás megítélése a jogirodalomban
2.3.2. Szabályozási kezdeményezések uniós szinten
2.3.3. Szabályozási kezdeményezések tagállami szinten
3. Összegzés
VI. OTT tartalomaggregátorok
1. Kitekintés az OTT-tartalomszolgáltatások piacára
2. A lineáris médiaszolgáltatásokat aggregáló OTT-szolgáltatás
2.1. A szolgáltatás besorolásának nehézsége
2.2. A probléma gyökere
2.3. A jelenlegi helyzet potenciális versenytorzító hatásai
3. Egyesült Államok: úton a technológia semleges szabályozás felé?
4. Összegzés és javaslat az európai szabályozás felülvizsgálatára
VII. Alkalmazáskörnyezet-szerkesztők
1. Az alkalmazáskörnyezet-szerkesztők mint kapuőrök
2. Felelős szerkesztő vagy közvetítő szolgáltató?
3. Hozzáférés az új "szűk keresztmetszethez"
3.1. A probléma
3.2. Potenciális szabályozási eszközök a hozzáférés biztosítására
3.3. Szabályozási kezdeményezések a must-carry szabályozás kiterjesztésére
VIII. Következtetések
A) Az online közvetítőszolgáltatók szabályozásának elvi lehetősége
B) Az internethozzáférés-szolgáltatók és a hálózatsemlegesség kérdése
C) Az internethozzáférés-szolgáltatók és az adatkicserélés piacai
D) Keresőmotorok
E) OTT lineáris médiaszolgáltatás aggregátorok
F) Alkalmazáskörnyezet-szerkesztők
IX. Utószó
Irodalomjegyzék
A szerző témához kapcsolódó publikációs listája
Idegen nyelven
Magyar nyelven
Bírósági ítéletek
Európai Unió Bírósága
Emberi Jogok Európai Bírósága
EU tagállami ítéletek
Egyesült Államok
Egyéb
Jogszabályok és egyéb intézményi dokumentumok
EU Rendelet
EU Irányelv
Európai Parlament
Európai Unió Tanácsa
Európai Bizottság
Európa Tanács
Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete
EU tagállamok
Nemzetközi szervezetek
Egyesült Államok
Bevezető
A tömegmédiával kapcsolatban egyértelműen kijelenthető, hogy nagy hatással volt a 20. század társadalomfejlődésére. A kommunikáció e módja nem a személyek közötti interakciót erősítette, hanem az egyes vélemények széles körben való terjesztését. Ez a fajta egyirányú kommunikáció már a nyomtatott sajtót is jellemezte, azonban a képi és hangi tartalmak megjelenése a médiatartalmak még nagyobb meggyőző erejét, nagyobb befolyásoló képességét eredményezte. A média "hatalmát", a demokratikus működésben betöltött szerepét mindannyian érezzük, ismerjük. Ennek egyenes következménye volt a mai médiaszabályozási rendszer kialakítása, amely megfelelő biztosítékokat ír elő annak érdekében, hogy ezzel a hatalommal senki ne élhessen vissza (pl. médiakoncentráció szabályozás), hogy bizonyos közérdekű tartalmak mindenképpen eljussanak a nézőhöz (pl. must-carry szabályozás), hogy a nézők kiegyensúlyozott, sokszínű tájékoztatásban részesüljenek. Ezek a médiaszabályozási eszközök bizonyos mértékben korlátozzák a médiaszolgáltatók véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogait, ez azonban igazolást talál a média közvéleményt alakító erejében, melyet indokolt közönség megfelelő tájékoztatásának érdekében szabályozni.
A médiapiac is folyamatosan fejlődik, átalakul. A televíziózás hajnalán, amikor csak a közszolgálati televízió, majd egy-két kereskedelmi televízió volt elérhető a háztartások számára, a nézettség, a figyelem természetesen kevés szereplő között oszlott meg, növelve az egyes médiaszolgáltatók véleménybefolyásoló képességét. Akkoriban a médiaszolgáltatások előtt komoly piacralépési akadályként jelent meg az átviteli infrastruktúra szűkös kapacitása. Az analóg földfelszíni műsorterjesztési platformon megjelenni kívánó médiaszolgáltatásoknak pályázaton kellett elnyerniük a frekvenciahasználati jogot, a kiépülő analóg kábelhálózatok pedig szintén - a mai kínálathoz képest - csak korlátos számban tudtak hozzáférést biztosítani az akkor még kizárólagosnak tekinthető lineáris médiaszolgáltatásoknak.
A technológiai fejlődés következtében azonban az átviteli rendszerek szűkössége rohamos mértékben csökkent, elsősorban a digitalizációnak, másrészről pedig az alternatív műsorterjesztési infrastruktúrák megjelenésének köszönhetően (pl. IPTV). Ennek hatására a fogyasztók több száz médiaszolgáltatáshoz férhettek már hozzá, amely már jócskán meghaladta egy átlagos televíziónéző "befogadó képességét". Az átviteli kapacitás szűkösségéről tehát a hangsúly lassan áthelyeződött egy új szűk keresztmetszetre, nevezetesen a néző figyelmének szűkösségére. Másképpen fogalmazva, amíg régen a médiaszolgáltatók az átviteli kapacitásért versenyeztek, addig ez a verseny az internet korában egyre inkább a néző figyelméért folyik.
Az internet megjelenése ezt a folyamatot is felgyorsította, hiszen az online térben már egyáltalán nem beszélhetünk az átviteli kapacitás szűkösségéről. Tény az is, hogy egyre többen - főleg a fiatalabb generációk tagjai - ma már leginkább az internetről tájékozódnak, osztanak meg és fogyasztanak médiatartalmakat.
A médiarendszer alapjaiban alakul át, a hagyományos média veszít jelentőségéből és ezáltal csökken a társadalmi működésben betöltött szerepe is. Ahogy McQuail fogalmaz, az új média és főleg az internet megalkotta a "személyes újság" fogalmát, amelynek tartalmát az egyéni ízlés és érdeklődés szerint állítják össze programozók által írt algoritmusok. Minél inkább ebbe az irányba megy el a sajtó, a tömegmédia annál kevésbé tud hozzájárulni a tudás és a kilátások közös alapzatához, illetve annál kevésbé fog a "társadalom összekötő cementjeként" szolgálni. A professzionális média mellett a felhasználók is eszközt kaptak a közösségi médiaplatformok által, hogy véleményt nyilvánítsanak, adott esetben jelentős számú embert elérve. Mára egyes felhasználók olyan befolyásra tettek szert a közösségi médiában ("véleményvezérek"), hogy például hazánkban a Gazdasági és Versenyhivatal közleményt adott ki a fogyasztók védelme érdekében. Ahogy a Hivatal fogalmaz, "az influencer-ek által diktált divat- és fogyasztási trendek, az egyre növekvő számú blogok, vlogok és más online tartalmak befolyásolják a fogyasztók vásárlási döntéseit, hatással vannak a követők viselkedésére: így különösen fontos, hogy azok megjelenítése tisztességes módon történjen."
Az online tartalomterjesztési ökoszisztéma kialakulásával számos új típusú szolgálatás jelent meg, melyek az értékláncban a fogyasztó és az információ közlője között találhatóak, közvetítenek közöttük, tárolva, továbbítva, indexálva az információkat. Megjelenésük lehetővé teszi az "információ tengerén" való navigálást, a személyre szabott és adekvát információk könnyű megtalálását, új üzleti modellek születését, egyszóval az információs tárdadalom kovászai e szolgáltatók. Közös azonban bennük az is, hogy egyre növekvő befolyást gyakorolnak arra is, hogy milyen tartalomhoz ki férhet hozzá, teszik mindezt szinte teljesen átláthatatlanul: nem ismerjük például, hogy mi alapján rangsorol a Google, nem tudjuk milyen elvek alapján priorizál egy internethozzáférésszolgáltató az átvitt tartalom vagy egy okostelevízió platformüzemeltetője az egyes alkalmazások között.
Az online közvetítő szolgáltatók valódi diszruptív innovációt jelentenek, melynek hatására alapjaiban változik meg a tartalomterjesztési piac is. A korábban "zárt erődként", vagy "fallal körbevett kertként" aposztrofált üzleti modell helyére egy nyitott modell lép, ahol a tartalom- és átvitel szolgáltatás élesen elkülöníthető, sőt elkülönítendő. Az eddigi rendszer jellemzője az volt, hogy a tartalomszolgáltató a fogyasztóhoz kizárólag azon a szolgáltatón keresztül, azzal megegyezve tudott eljutni, aki a jelet a hálózatán továbbította. A műsorterjesztő tehát kontrollt gyakorolt afelett, hogy mely médiaszolgáltatásnak enged hozzáférést a hálózatához (azaz "kit enged a fallal körbevett kertjébe"), a jelet pedig egy zárt, menedzselt hálózaton továbbította a végfelhasználónak. Ez a kapuőr szerep relativizálódik, sőt megszűnhet annak köszönhetően, hogy internethozzáférésen keresztül az előfizető közvetlenül az interneten keresztül is elérheti a médiaszolgáltatók, illetve a műsorterjesztőtől független tartalomaggregátorok szolgáltatását.
...
Összefoglalva tehát, jelen dolgozat célja azt megvizsgálni, hogy vajon az információhoz való hozzáférés új, szabályozás alatt nem álló kapuőrei milyen módon járulnak hozzá a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásához, illetve ezzel egyidőben, milyen valós fenyegetést jelentenek erre nézve. Ez alapján pedig mérlegeljük, hogy vajon indokolt-e, lehetséges-e az állami beavatkozás és erre milyen eszközök állnak rendelkezésre.