Gubicza József
Az Országos Széchényi Könyvtár törzsgyűjteményének jelzetrendszere, sajátosságai
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ
BEVEZETŐ
ADALÉKOK A TÖRZSGYŰJTEMÉNYHEZ
Törzsgyűjtemény
A raktári katalógusok - helyrajzi naplók - rövid története
A gyűjtemény első rendszerezése
Az úgynevezett müncheni állomány és raktározási rendszer
A könyvtár második rekonstrukciója
Az 1952. évi átszervezés
Az M mozgatható, az M muzeális példány dilemmái
1987 előtti és 1987 utáni jelzetek
X-es példány
Az M:2-es, M:3-as, M:4-es (többes) példányok
GYŰJTEMÉNYISMERTETŐ
I. Könyvek
1. Sematizmus (névtár, címtár) gyűjteménye
2. Naptárak gyűjteménye
3. Értesítők gyűjteménye
4. Az úgynevezett "müncheni" gyűjtemény
5. "Régi sorozati" gyűjtemény
6. "Új sorozati" gyűjtemény
7. Nagy numerus kurrens, zártsoros numerus kurrens
8. Ugrószámos numerus kurrens
9. A kötelespéldány-szolgáltatással állományba kerülő, modern monografikus kiadványok gyűjteménye
10. Jegyzetgyűjtemény
12. A külföldön 1945-től megjelent, monografikus könyvek gyűjteménye
13. A rezerv raktárban található gyűjteményrészek
II. Hírlapok és folyóiratok (periodika)
1. A "régi jelzettípusú" hírlap és folyóirat állomány
2. Az "új jelzettípusú" periodika állomány
3. Az időszaki kiadványok forgalmazása
4. Kurrens időszaki kiadványok
5. Az úgynevezett "csoportos feldolgozású" periodikagyűjtemény
6. Az alkalmi lapok gyűjteménye
7. Olvasói mikrofilmek, mikrolapok
FELHASZNÁLT IRODALOM
Előszó
Egy könyvtár történetének meghatározó eleme a gyűjteményének története. Különösen érvényes ez a nemzeti könyvtár gyűjteményére, amely a nemzet múltjának, kultúrájának, tudományának megőrzött lenyomata, így e gyűjtemény gyarapítási szempontjainak, a rendezésére, megőrzésére és szolgáltatására vonatkozó elgondolásoknak alakulása egyben a könyvtár történetének is tükre, tanúsítva minden idők könyvtárosainak nemzeti könyvtári szemléletét, felelősségtudatát.
A könyvtári állomány elrendezésének alakulása a kívülálló számára látszólag lényegtelen kérdés, könyvtári belügy. Még inkább annak tűnhet a rendezésben alkalmazott jelzetrendszer értelmezése, hiszen ennek - ha önmagában, a könyvtár történetétől elvonatkoztatva nézzük - pusztán a fellelhetőséget és a rend fenntartását kell biztosítania. Ezzel ellentétben azonban a nemzeti könyvtárat szolgálni, annak gyűjteményét és történetét ismerni kívánó könyvtáros számára a raktári és jelzetrendszer csaknem másfél száz éves fejlődése olyan titkokat tár fel, amelyek megértése nemcsak munkáját segíti, de annak történetén keresztül a könyvtár küldetésével való azonosulását is megteremti.
Az OSZK jelzetrendszerének alakulása minden korszak szemléletének és a korabeli könyvtári metodikának tükre. Az első rendezéskor alkalmazott ún. müncheni rendszer a 19. század tudomány felosztásának porosz sémáját követi (csakúgy, mint a katalogizálási, katalógusszerkesztési elvek), amelynek helyét a 20. század első felében a nemzetközi gyakorlatot átvevő mechanikus rendezés és jelzetalkotás (annak különböző - zártsoros, nagyságrendi - fejlődési fokaival) foglalja el, kiegészítve ezt az 1950-es évektől kezdődően, a kétpéldányos gyűjtés bevezetésével, az archivális és a praesens használatra szánt jelzetek megkülönböztető értelmezésével.
A mindenkori jelzetek beszédesek. A müncheni szakok rövidítései a dokumentum tartalmára utalnak, a helyrajzi nyilvántartásukként szolgáló un. müncheni repertóriumok a 19. századi nemzeti irodalom tudományterületenkénti megoszlásának, nagyságrendjének is adalékai. Az együtt kezelt kegyeleti könyvtárak posszeszoraira utaló jelzetei (Kossuth, App. stb.) a provenienciát tárják fel. De még a napjainkig élő mechanikus rendszer jelzetei is - megfelelő hozzáértéssel - árulkodóak. A zártsoros numerus kurrens egyes jelzettartományai mintegy szakszámként is értelmezhetőek (pl. 100.000-től a világháborús gyűjtemény könyvanyaga, 16.000-el kezdődően a diaetalia, vagyis az országgyűlési irományok stb.). Az 1952-től alkalmazott nagyságrendi csoportosítás betűjeles jelzetei nemcsak a méretre utalnak (A-E), de emellett megkülönböztetik a területi hungaricumtól a külföldi dokumentumokat (OA-OE), biztosítják a többkötetes művek összetartozását (K=sorozati jelzet, a zártsoros numerus kurrens 10-45.000-ig terjedő, betelt számsorának folytatásaként), a tipológiai kategóriák jelölése utal a kiadványtípusra (J), tükrözi e típusok nemzetközi terminológiai értelmezésének változását (H, P).
A "beszélő jelzetek" kiragadott példái mellett hasonlóan sokatmondó az archiválást és a forgalmazást meghatározó jelölés is. Mivel a jelzettípusok közül az OSZK mindenkor a műre (és nem a példányra) vonatkozó jelzetrendszert alkalmazott, ugyanazon mű különböző példányainak megkülönböztetését ugyancsak jelölésekkel oldotta meg (M, kettőspontos pld.). Ennek ismeretére és figyelembe vételére elsősorban a nemzeti könyvtár alapfunkciója, a területi hungaricumokra vonatkozó megőrzési kötelezettség tiszteletben tartása szempontjából van jelentősége. Figyelmezteti a könyvtárosokat annak felelősségére, hogy a nemzeti irodalomnak a mindenkori utókor számára, eredeti példányban megőrzendő sorát sem kölcsönzéssel, sem selejtezéssel, sem szabadpolcon elhelyezett kézikönyvtári hozzáféréssel nem károsíthatja.
A másfél száz esztendő során alkalmazott jelzetrendszer nagy szaktudású elődök (Barna Ferdinánd, Fitz József, Sebestyén Géza stb.) nevéhez fűződik. A fejlődés természetes velejárójaként vált szükségessé időnként ennek további finomítása, amely azonban soha nem tévesztette szem elől a nemzeti könyvtári gyűjtemény sajátosságait. Az így kialakult, jelenleg is élő jelzetek formailag tűnhetnek értelmetlen konstrukciónak, de mondandójuk megismerése nyomán, beszédessé és érthetővé válnak. Ezért tekinthetjük különösen fontosnak ezt az áttekintő összeállítást, amely - az irattári részletek és a szájhagyomány útján továbbadott ismeretek nyomán - első ízben foglalja logikus rendszerbe a nemzeti könyvtári, ún. törzsgyűjtemény raktári jelzeteinek történetét és jelenét. Segítséget és nélkülözhetetlen támpontot jelent mindazoknak, akik mindennapi munkájuk során ma és a jövőben vállalni kívánják az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményének felelősségteljes gondozását, kezelését.
Ferenczy Endréné