---

Tartalom

Bevezető

ÍR EMBER ANGOL SZÍNPADON
George Farquhar 1677?-1707
Richard Brinsley Sheridan 1751-1816

ÍR EMBER AMERIKAI SZÍNPADON
Dion Boucicault 1820-1890

ÍR EMBER ÍR SZÍNPADON
John Millington Synge 1871-1909
Lady Augusta Gregory 1852-1932
William Butler Yeats 1865-1939
George Bernard Shaw 1856-1951
Sean O'Casey 1880-1964
Brendan Behan 1923-1964
Denis Johnston 1901-1984
Padraic Fallon 1905-1974
"A halál és a lányka" - Beckett egyik szerzői utasításáról
Honnan vette Beckett a bohózati technikáját?
Stewart Parker 1941-1987
Az önismeret színháza

ÍR EMBER VILÁGSZÍNPADON
Brian Friel (1929-2015)

Névmutató

---

Bevezető

1980 nyarán szinte véletlenszerűen választottam, hogy az Írók világa sorozatba Sean O'Casey-ről írjak kismonográfiát. Megvettem a drámakötetet, és az első darab elején ilyen rejtélyes alakok bukkantak elő: Kathleen ni Houlihan, Fekete Rosaleen, Szemmelverő Balor, Banba igaz gaeljei, kilencvennyolc hősei. Lelkiismeretes ember lévén elkezdtem utánuk olvasni.

Ezt azóta sem hagytam abba.

Lett belőle könyv, fordítás, utószó, egyetemi szeminárium, szabadelőadás, tanulmány, írországi út, hangjátékbemutató (két tucat, ha nem több) és külön polcokon egy kisebb, három-négy méternyi könyvtár. Kaptam könyvet nagykövettől, írótól, kollégától, vettem könyvet itthon és Dublinban, Londonban, Amszterdamban. Mindezt eleinte azért, mert ír íróról az ír hagyomány, történelem, irodalom, kocsmadalok stb. ismerete nélkül szólni dilettantizmus. Később meg a kíváncsiság vezetett: a talajmintát vevő mélyfúró kíváncsisága. Az ideám ugyanis, hogy a valóság: gömb, és a lényeg a középpontja közelében van. Ha tehát jó irányban fúrván az ír drámaírást a mélyéig vizsgálom, más lényeges dolgokat is megtudhatok.

Természetesen itt vannak az analógiák: a hatalmas túlerőben lévő szomszéd, a szabadságáért sokféle módon küzdő- küszködő kisnemzet, utóbb az egyház és a nemzeti erők ellentmondásos szerepe, a történelem megszállott és elkeseredett vitákhoz vezető firtatása... - Az ember szívében joggal támad fel a testvéri érzület. De ha azon túl is erőlteti az analógiát, eltávolodik a lényegtől; sőt, a közhelynél lyukad ki. Bölcsebb a drámabeli és a történelmi (irodalomtörténeti) konfliktusokat és karaktereket vizsgálni.

Hogyan lehet egy bukott fölkelés eszméit szalonképesen hirdetni? Hogyan tapsolhat ír közönség vöröskabátos brit katonatisztnek? Hogyan írhat a nemzet koszorúsa betiltandó darabot? Hogyan lehet a betiltók gúzsába kötve szabadon táncolni?

Az ír drámából és történetéből sokat tanultam sikerről és szolgálatról, lázadásról és megalkuvásról, rendszerkritikáról és hazafiságról; kiszolgáltatottságról, magányról, sértettségről, halálvágyról, szerelemről, nevetésről, szépségről, együttérzésről - magamról, magunkról.

---