---

Tartalom

ELSŐ RÉSZ. A FUTÓHOMOK TULAJDONSÁGAI ÉS A HOMOKKÖTÉS ÁTALÁNOS SZABÁLYAI
1. §. A homok futásának természete
2. §. A kifuvás
3. §. A növények a kifuváson
4. §. A befuvás
5. §. A buczkák képződése
6. §. A szélfogók hatása a futóhomokra
7. §. A futóhomok termőképessége
8. §. A homok javitása növények által
9. §. A futóhomok gazdasági hasznositása
10. §. A természet munkája a futóhomok megkötésére
11. §. Teendőink a futóhomok megkötésére
12. §. A begyepesités

MÁSODIK RÉSZ. A BEFÁSITÁS KÖRÜLI TEENDŐK
13. §. A faiskola
14. §. A dugványiskola
15. §. A csemeték kiszedése és szállitása
16. §. A csemeték kiültetése
17. §. Az ültetvényes gondozása
18. §. A költségekről

HARMADIK RÉSZ. A HOMOKI ERDŐK HASZNÁLATA
19. §. A forda
20. §. A köztes használatok
21. §. Az erdő beosztása
22. §. A felujitás

---

Előszó

A futóhomok befásitásának mesterségében gazdáink nem maradtak el olyannyira, mint azt a felföld lakója vagy a külföld képzeli. A hazánk homokos vidékein utazó lépten-nyomon találkozik majd régibb, majd ujabb keletü faültetésekkel, melyek gyakran igen ügyesen s a czélnak megfelelően hozattak létre, s a melyeknek telepitői részint az eddig megjelent munkák, részint saját eszük, nagyrészt pedig mások példája után indulva, igen szép gyakorlottságra tettek szert. Tagadhatlan azonban az, hogy a könnyen elért siker kiváltképen az ákácz igénytelenségének köszönhető. Csakis ez a fanem képes még rossz bánásmód mellett is megfoganodni és silány viszonyok között is megélni. Gyors növése következtében pedig hamar válván használhatóvá, még azokat is erdőültetésre serkentette, a kik különben attól a csak számos év mulva bekövetkezhető haszonélvezet messzesége miatt irtóztak.

Legjobb mester volt kétségkivül és a leghathatósabb propagandát csinálta a jó példa. A köznépre különben is csak annak van hatása. Könyvekből csak a műveltebb osztály tanul.

A jó példa hatása szemmel látható mindenfelé az országban. A fásitást megkezdő telepe körül uj meg uj befásitások támadnak, melyek szintugy terjednek, mint a kőnek vizbe dobása után a hullámok; mennél távolabb vannak ezek, annál gyengébbek, szintugy az ültetések annál fiatalabbak.

...

Hogy a homok kötését és befásitását tárgyaló munkák nem maradtak hatás nélkül a magyar földbirtokos közönségre, az a kezdetben előadottakból bátran következtethető. Bármennyi történt is azonban e téren eddig hazánkban, s bár irodalmunk sem volt egészen meddő ez irányban; azért mégis tagadhatlan az, hogy a közönség a befásitás végrehajtásába nagyrészt csak találomra fog bele; minek oka kiváltképen az lehet, hogy a fennebb idézett munkák már a könyvkereskedés utján nem kaphatók. Az orsz. erdészeti egyesület tehát előreláthatólag jó szolgálatot tett a közgazdaságnak, midőn a futóhomok megkötésének, beerdősitésének és hasznositásának leirására pályázatot nyitott. A munka azonban csak azon esetben válhatott hasznos kézikönyvvé, ha irója a közvetlen gyakorlatból meritette ismereteit. Nekem alkalmam volt a homokkal tüzetesebben megismerkedni. Mint Károlyi Gyula gróf erdőmestere Nagy-Károlyban 5 éven át több ezerre menő, futóhomokon álló erdő felett rendelkeztem a Nyirségen; a déliblati homokpusztát kétizben tüzetesen bejártam, a hol egyik legkiválóbb homokkötőnktől, Matyus József kir. főerdésztől igen sokat tanultam; az 1884. évben pedig a nagyméltóságu földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministerium megbizásából a szeged-királyhalmi erdőőri szakiskola 20 hold 1453 négyszögölnyi csemete kertjeit rendezvén, a munkálatok alkalmával számos oly adatot szereztem, melynek felhasználása tette egyedül lehetővé e munka oly módoni megirását, hogy abból a homok erdősitésébe fogni kivánó a szükséges tájékozást a költségek iránt is megszerezhesse.

Némi megnyugvással bocsátom tehát e munkácskát a közönség kezébe; de bármily szorgalommal gyüjtöttem is az adatokat, miben a szeged-királyhalmi erdőőri szakiskola segédtanára Chrenóczy Nagy Antal, és főerdőőre Orbán János, valamint Szabadka város erdésze Pánczél József nagy buzgalommal segitettek, és kiknek ezuttal köszönetemet fejezem ki; mégis kénytelen vagyok beismerni, hogy e téren még sok tenni való van hátra. Ezen munkácska olvasó közönségének is közre kell működni arra, hogy mennél több adat gyüljék össze, s hogy a felvilágositást kérők nyomra vezessék az irót a munkájában létező hézagok pótlására.

Budapest, 1884. deczember 29.
Illés Nándor.

---