---

Tartalom

ELŐSZÓ
SARUKKIN ÚJ VÁROSA
BARAEL ÚTRA KEL
A NYUGATI HADJÁRAT
SZARVAS MESÉK
AZ ÚJ KIRÁLY
ACHIKÁR A BÖLCS KALMÁR
BARAELBŐL DÁNIEL LESZ
RHAGA SOKADALMA
GORGÁN, A FARKASOK FÖLDJE
JERUZSÁLEM VESZEDELME
ENÉH FIAI
PUSZTULJ BABILON!
NISZROCH
A SZARVAS NYOMÁBAN

---

Előszó

A történelem nem az, amit királyok vésetnek sziklafalakra, főként isteneik számára emlékeztetőnek, hogy nevükben a tőlük kapott sorsot mekkora dicsőséggel töltötték be. Elolvassuk ugyan ezeket, de ebből nem tudjuk meg, hogy korukban mi is történt valójában. A történelem nemcsak a királyokkal történik, hanem a népekkel is. Ezek emlékezetébe bevésődik az, amit megélnek. Ezeket az emlékeket elmondják fiaiknak, fiaik fiainak. Így születnek a regék és legendák, amelyek ugyanúgy "igazak", mint a királyfeliratok. A nyelvészek és történészek fejtegetik a kőbe vésett, cserépbe égetett írásjeleket, hogy megfejtsék, ugyan mit is jelent az a sok madárlábnyom mintázatú ékírásos szöveg. Kongresszusokon egyeznek meg abban, hogyan is kell elolvasni, értelmezni, meg kiejteni a leírt szavakat. Az írások alig hitelesebbek, mint a szájról szájra terjedő regék. Közös bennük, hogy valamiképpen mégis megtörténtek. Mi, az utókor pedig összevetve több nép hagyományait, gondolkodhatunk, mi lehet a teljes valóság.

Spekulációinkban mindig ott van a jelen is. Lehetőségeket innen is vehetünk, mert vannak örök formulák. Hogyan jöhetnek létre népek, nemzetek, kisebb-nagyobb országok, sőt birodalmak. Ezt láthatjuk napjainkban is. Az utóbbi néhány száz évben jöttek létre és omlottak össze mindenféle birodalmak, csak – főként rossz – emlékeket hagyva maguk után, no meg mindenféle ideológiákat, megmagyarázva a tetteket, hogy néhány évtized után újra megtegyék ugyanazokat. Akiknek szeme van a látásra, azok megérthetik, hogy a lényeget tekintve semmi új nincs a nap alatt. A birodalmaknak megvan a saját belső törvényük a keletkezéstől a szétesésig. Ugyanígy a háborúknak is, ami a történelem velejárója volt, legalább is eddig. Csak a fegyverek változtak. Az uralomra törtető erők gátlástalanságában sincs változás. Vannak viszont olyan erők is, amik az egzakt és száraz tudományokkal megalapozott ideológiákkal szembeszállnak, és akár önfeláldozás által is, a szükségszerű néptragédiák ellen küzdenek. Ezért a cím. A történet a Kr. e. 8. század vége felé kezdődik, Asszíria "újbirodalmának legdicsőbb" korában, és szinte annak végnapjaiig tart. Egy birodalom kezd összedőlni, egy másik felnőni. A felnövő emberségesebb ideológiák alapján keletkezik, de bukása kódolva van a birodalmak hagyományos, emberek életét semmibe vevő törvényében.

Igyekeztem a történészek által kibogozott eseményeket idézni. L. Oppenheim ókori Mezopotámiáról szóló tanulmányait, az Ószövetséget a Bibliából, példaként, de sok más dolgozatot is. A mondavilágról sok magyar tanulmányt.

Író ember, ha témát merít a múltból, igyekszik olyan témát találni, ahol a tudományosan sokszor tanulmányozott adatok erősen hiányosak, de jó, ha sok monda marad fenn róluk. Ilyen a protogörög államocskákból eredő Midász történet, vagy a csodaszarvas és Nimród legendák. Ugyancsak meggondolandó a napkeleti bölcsek látogatásának története. Annak előzményét lehetne a leírt korban kutatni. Meglehet, hogy ezek feldolgozása nem tudományos, de végtére is, ez a könyv regény és még tudósokban is kelthet gondolatokat.

---