---

Tartalom

TISZTELT OLVASÓ!
AJÁNLÓ

VERSEK
A remény ereje
Ki gondolta volna
Kételkedem
Az öreg fa
A költő
Palackba zárt büszkeség
A nagyság ára
Száguldj fantáziám!
A gondviselés kegyeltjének
Mikulásra várva
Zengett az ének
Karácsonyi gondolatok
A cudar kor
Újévi remények
Arasznyi jövőm
Megtaláltalak
Decemberi éjszakák
Küzdelmes idők
Ki végig kitart
Villásreggeli
Tetőtől talpig
Konformista világunk
Nem a tesztelgetés küldetésem
Fogadalom
Lényed varázsa
Úgy hatvan körül
Vigyázat emberek!
Tavaszodik...
Borászdinasztia születőben
Az öröm fényei
Nem az vagyok ki egykoron
Gondolatok a hitvesi helytállásról
A barátság oltárára
Az aggodalom napjai
Nincs más dolgom, mint szeretni Őket
Az ősi vér
Helytállás járvány idején
Búcsú az iskolától
Az utolsó ballagás
Szívem teljes melegével
Járvány végére várva
Néma alkonyon
Ha már nem leszek
Hiányoztatok
Gyermekeimnek
A csipkék királynője
Nem vádolom a múló időt
Az élet alkonyán
Iskolaőrségek kapcsán
Tóparti séta
Köszöntő
Kik megéltünk nehéz időket
A Tisza-gáton
Szemlélem a mai világot
Gellért unokám születésnapjára
Amikor az idő eltelik
Halottak napja közeleg
Megváltozott a világ
Derűs lélekkel
Az égi jel
Fohász járvány idején
A gyertyák sorra gyúlnak
Karácsony üzenete
A siófoki fák alatt
Létkérdések
Szilveszteri gondolat
A halászléfőzés bajnoka
Bölcsességre vágyva
A vörös kód
Igaz ügyekért
A gondolat örök
Lehajtott fejjel

UTÓSZÓ

---

Ajánlás

Kedves olvasó!

Örömmel olvastam Jekő Gyuri második könyvének anyagát, hiszen az elsőnek megjelenése után biztosra vettem, hogy alkotókedve nem lankad, s ennek bizonyítéka az újabb hetven vers, amely e kötetben olvasható.

Mintha csak most lenne, hogy az első kötethez megírhattam az ajánlót, s most újból az a megtiszteltetés ért, hogy erre az örömteli feladatra ismét felkért. Az eddigi életmű végig vezet minket az ifjúságtól az öregedés okán történő elmúlás-érzésig, és a szerző éleslátása, egyedi hangvétele, mellyel megszólítja olvasóit, akkor is nyilvánvalóvá tette volna az írója kilétét, ha nem látom a nevet a második kötet elején.

Felismerhető a humánumból, az értékítéletéből, ami a verseiből árad, ahogy ő fogalmaz: "Nem vagyok a rugalmas elvek vándora." Miért is kellene annak lenni, ha az alapok erősek, s arra lehet építkezni. Gyuri, intellektusával, és érzékenységével a világ és a társadalom problémái iránt, egy erős várat épített magas és erős szirtekre, azaz magas erkölcsi normákra, amelyet nem rombolnak le még a küzdelmes idők támadásai sem. Ebben a várban ő dalnok, itt születnek versei, azok az alkotások, melyeknek "fennkölt élménye boldoggá teszik napjait."

Ugyanúgy, mint az első kötetben, ebben is szerepelnek társadalomkritikai versek, barátoknak és a családtagoknak szánt köszöntők, visszaemlékezések a múlt szépségeire, és sikereire, s arra az erőre, mely a testben lakozott egykoron. Az évek múltával azonban a testből eltűnő ereje egyre inkább a lelkébe költözött. Erről a lelki erőről mondja Gyuri, hogy "Felszabadít, megnyugvást ad, s az örök békességhez elvezet." Ennek a békességnek a hozománya, hogy éltetik még őt az erős gyökerei, amelyek mélyen be vannak ágyazódva a család, és a baráti kör gazdag földjébe. Párjához, a szeretett asszonyhoz szóló vallomás-versei egyre lágyabban szólnak, egyre finomabb húrokat pengetnek meg, andalító melódiával töltve meg a nehezebb napokat is, végsőkig igyekezve óvni a jelent.

Én is elérzékenyülve olvastam e gyöngyszemeket, melyek sorait nehéz elfelejteni. (Megtaláltalak, Decemberi éjszakák, Lényed varázsa, Néma alkonyon, Ha már nem leszek, Siófoki fák alatt). S ehhez csak egy idézetet szeretnék itt kiemelni Gyuri szavaiból: "Nagy boldogság és öröm élni, ha van kiért, és van miért."

Kötetéből nem hiányzik a humor sem. Olvasván az elgondolkodtató, vagy éppen érzelmes verseket, időnként mosoly jelent meg arcomon, ahogyan Gyuri humoros párbajra hívja az öregedéssel járó problémákat, s ha a való életben nem is mindig, de a versben Ő győz. (Tetőtől talpig, Ki gondolta volna)

A kötet utolsó sorai nevetésre késztettek, s úgy éreztem, így is kell csinálni, minél több derűt sugározni, és humorral megélni a hétköznapokat. Így hát a "minden jó, ha a vége jó" érzéssel zárom én is soraimat, és ajánlom ezt a nagyszerű kötetet is minden olvasó számára. Gyurinak pedig kívánok jó egészséget, hosszú ideig tartó, derűs alkotókedvet, hogy várának dalnokaként lantja húrja még sokáig feszes legyen.

Szeretettel: Kriston Klári
Budapest, 2021. március 9.

---