---

Tartalom

MAGYAR "FEHÉR SZABAD-KŐMŰVESSÉG". ADALÉKOK AZ ETELKÖZI SZÖVETSÉG, A HORTHY-KORSZAK BEFOLYÁSOS POLITIKAI TITKOS TÁRSASÁGÁNAK TÖREDÉKES TÖRTÉNETÉHEZ, 1919–1945
FORRÁSOK
A BEVEZETŐ TANULMÁNYBAN ÉS A FORRÁSOKBAN ELŐFORDULÓ FONTOSABB TÖRTÉNELMI SZEMÉLYEK ÉLETRAJZI ADATTÁRA
FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOM
SUMMARY. THE HUNGARIAN WHITE FREEMASONRY: DATA AND ARCHIVAL SOURCES TO THE FRAGMENTED HISTORY OF THE UNION OF ETELKÖZ, THE INFLUENTIAL POLITICAL SECRET SOCIETY OF THE HORTHY-ERA

---

Fülszöveg

Titokban működő szervezetek történetét kutatni hálátlan feladat, hiszen az ilyen organizációk jellemzően kevés iratot képeznek. Márpedig a magyar történelem viharos időszakai közé tartozó Horthy-korszak, főként annak első néhány éve bővelkedett elsősorban jobboldali, irredenta eszmék mentén szerveződő titkos társaságokban, melyek a politikai életet is befolyásolták. E szervezetek közül is kiemelkedett az Etelközi Szövetség, a korszak kiterjedt befolyással rendelkező, a szabadkőművesség ellenében alakult, annak erősen nacionalista változataként funkcionáló, politizáló titkos társasága, melyről titkossága és titokzatossága ellenére viszonylag sokat tudunk, elsősorban egyik alapítója, Zadravecz István tábori püspök emlékirataiból, a szervezetben szintén tagsággal bíró Prónay Pál alezredes memoárjából, illetve Shvoy Kálmán tábornok napló-emlékiratából is. E három, a Kádár- korszakban könyv formában is publikált alapdokumentumnak és más forrásoknak köszönhetően ma már tudjuk, hogy a szövetség magyar jobboldali szellemiségű, legális és illegális egyesületek többségét az 1920 és 1945 között változó intenzitással irányította, így azok ernyőszervezetének is tekinthető. A róla elterjedt legendákkal és a marxista történetírás túlzásaival ellentétben nem volt ugyanakkor a létező mellett "másik", a nyíltan működő kormánytól eltérő célokat megfogalmazó, vagy azt megdönteni kívánó titkos hatalmi szerv sem, még ha egyes tagjai elégedetlenkedtek és időnként szembekerültek is a kormánnyal. Csupán politikusok, katonai vezetők és közigazgatási tisztviselők, lényegében a Horthy-korszak elitjének erősen jobboldali társasága, és ezzel együtt heterogén, a radikalizmust és a konzervativizmust, a kormányzóhűséget/szabad királyválasztó álláspontot és a legitimizmust, valamint a katolicizmust és a protestantizmust egyaránt reprezentáló, és ennek köszönhetően szükségszerűen megosztott, exkluzív politikai egyesület volt. A szervezet ugyanakkor a második világháború évei alatt a radikális jobboldali politikusok befolyása alá került, és vezetői szerepet játszottak a nyilaskeresztes hatalomátvételben is.

---