Tartalom

Előszó

Tiz éve, hogy szerzők a nemzeti lét jobb jövőjének előérzetében az erdészeti irodalom magyarositásáról tanakodva e szótár eszméjét megpenditették. Könnyebbnek látszott akkor a feladat mint most, midőn e munkát leginkább csak a viszonyok kényszerűségének engedve bocsátjuk nyilvánosság elé.

1862. elején összeszedtük a német műszavakat s kinyomattuk; ezen szógyűjteményből közel 200 példányt küldtünk szét, részint oly szakembereknek természet- és nyelvtudósoknak, kik a munkára önként vállalkoztak, részint olyanoknak, kiktől a legsikeresebb közreműködést vártuk, kérvén mindnyájokat, hogy az életből és a nép szájáról vett vagy az ujon alkotott műszavakat bejegyezve, a gyüjteményt mielőbb visszaküldeni sziveskedjenek. A jó reménnyel világgá eresztett példányoknak alig érkezett egy hatodrésze vissza, s ezek is nagyobbrészt, ugyszólván üresen; a sok munkatárs közül csak kevés vette komolyan a dolgot, de ezek is, vagy gyakorlati szakemberek nem lévén, vagy pedig az erdős vidékeken lakó magyar néppel közlekedésben nem állván, mesterségesen képzett műszavaikkal dolgunkon nem nagyot lenditettek. Csüggedés fogott el, midőn a beérkezett magyar műszógyüjteményeket át és ismét átnéztük s azokban alig találtunk néhány jóravaló uj szót vagy olyat, melyet magunk már nem ismertünk volna.

Nézetünk szerént lett volna még egy ut, melyen czélt biztosabban érheténk vala, az t. i. ha egy szorgalmas, fürkésző szellemü s az ügyért lelkesülő magyar szakembert küldtünk volna utazni az ország magyarajku erdős vidékeire, hogy ez a nép, az erdei munkások, csőszök és a gyakorlati erdőszök szájáról az erdőn lesse el a műszavakat, melyeknek szilárd meggyőződésünk szerint egész kincse van ott elszórva; azonban ehez több pénz kellett, mint a mennyivel az "Erdészeti Lapok" szerkesztősége birt. A volt Helytartótanács ugyan hasonló czélokra 1000 forintot bocsájtott az orsz. Gazdasági Egyesület rendelkezésére, de ez nézetünket nem osztá; s igy minden tekintetben önerőnkre s a beküldött adatokra utalva kellett munkánkat folytatnunk.

Jól tudtuk, hogy minden rosz műszóért, melyet elfogadunk és habár a szükségtől kényszeritve forgalomba hozunk, a felelősség minket terhel; és miután a tapasztalás tanitja, mily nehéz egy megrontott műnyelvből a rosz szavakat, ha már forgalomba jöttek, kiirtani, e részben nagy elővigyázattal és lelkiismeretességgel jártunk el. Az erdészeti magyar irodalom egyedül az "Erdészeti Lapok" által volt képviselve, s igy minden e szakba vágó munka csak a mi kezünkön át jutott nyilvánosságra; utját állhattuk tehát minden könnyelmü kisérletnek s nem egy merész műszó esett szerzőjének bánatára vörös tollunk áldozatául. Főtörekvésünk volt mindig oda hatni, hogy műnyelvünk az élet nyelvétől lehető kevéssé térjen el.

Igy zajtalanul működve, szavainkat gyüjtve, válogatva, rendezve hat év telt el, és nem állithatjuk, hogy készen vagyunk, sőt beláttuk, hogy feladatunk tökéletes megoldhatásának reményéről is le kell mondanunk.

De miután a mult évben az összes állami erdőhivataloknál a magyar nyelv hozatott be; és igy minden tisztviselőnek magyarul kell hivataloskodni, azaz magyar jelentéseket, véleményezéseket és rendelkezéseket irni, melyeknél a tudományos műszavak használata mellőzhetlen. Mit tegyen oly tisztviselő, ki a magyar nyelvet csak töri, vagy az is, a kinek anyanyelve a magyar, de szaktanulmányait németül végezte és magyar nyelven soha nem hivataloskodott, a ki az eddig használt műszavakat sem ismeri, s a ki ujak készitésére sem ügyességgel, sem szerencsével, sem képességgel nem bir! a szükségtől kényszeritve a legkétségbeesettebb műszót is felhasználja, körében terjeszti s a gyakorlati életbe átviszi, s ha ez, a mi természetes is, minden erdőhivatalnál, az ország minden részén történik, bábeli zavar fog rövid időn a műnyelvben előállani, még pedig a gyakorlat terén s többnyire oly egyének közt, kikhez az irodalom jajveszékelése e fölött el nem hat, mert ők a szellemi táplálékot nélkülözhetni vélik.

Most tehát elérkezettnek látjuk az időt, hogy legyőzve minden kételyeinket, a nagyobb bajnak elejét veendő műszótárunkat kiadjuk. De bárha a műszavak készitésénél, megválogatásánál és elfogadásánál nagy vigyázattal és lelkiismeretesen jártunk el, azért korántsem hisszük, hogy a szakitészetet kielégitenünk sikerült volna, s igy minden jószándéku helyreigazitást nem csak szivesen fogadunk, hanem erre minden hivatottat ezennel fel is kérünk. Az "Erdészeti Lapok" hasábjai e czélra mindig nyitva állanak.

...

Budán és Selmeczbányán 1868. november havában.
A szerzők.