---

Tartalom

Tartalmi összefoglaló
Bevezetés

1. fejezet, amelyben - még mielőtt a későbbiekben feltárul előttünk az ügy részletes története - töredékeket ismerünk meg Kristóf László életéből. Megtudjuk, ki volt Ő, és hogy egy feltörekvő, tehetséges vidéki fiatalember életútja miként vezetett a csendőri kötelességteljesítésen át a tragikus végig
2. fejezet, amelyben többet tudunk meg arról, mi történt 1944. július 27-e végzetes napján Kristóf László és bajtársai által Ságvári Endre letartóztatására megtett intézkedések előtt, alatt és után. Megismerjük a Csendőrség Központi Nyomozó Parancsnokságának heti összesítő jelentését, amely 1944. július 31-én tájékoztat egyebek mellett a Ságvári és társa ellen foganatosított intézkedésről
3. fejezet, amelyben szólunk a Magyar Királyi Csendőrség mibenlétéről, szolgálati viszonyairól, a szereplők 1944. évi utóéletéről. Egy elfelejtett szervezet és jelmondat: "Híven, becsülettel, vitézül!"
4. fejezet, amelyben szólunk a csendőrség állambiztonsági szerepéről, nyomozó szolgálatáról, a rendőrség és a csendőrség fegyverhasználati szabályairól
5. fejezet, amelyben szólunk a csendőrség által érvényesített büntetőjogi szabályokról
6. fejezet, amelyben szólunk, a teljességre való törekvés igénye nélkül dr. Ságvári Endréről
7. fejezet, amelyben szólunk a Magyar Királyi Rendőrség és a Magyar Királyi Csendőrség fegyverhasználati jogáról, s arról, hogy 1944-ből nézve hogyan érvényesültek ezen szabályok a dr. Ságvári Endre és társa ellen 1944. július 27-én végrehajtott intézkedésnél. Szólunk az 1944. július 27-i "Budakeszi úti csata" jogi értékeléséről
8. fejezet, amelyben bepillantást kapunk a csendőrség második világháború utáni szenvedéstörténetébe, a testület feloszlatásába, tagjainak büntetőjogi meghurcolásába és felemás rehabilitációjába, abba az eseménysorba, amelynek része volt Kristóf László kálváriája
9. fejezet, amelyben jellemezzük a Kristóf elítélésének alapjául vagy inkább ürügyéül szolgáló népbírósági jogot mint a szükségtelen, visszaható hatályú, politikai megtorlást szolgáló jogalkotás iskolapéldáját
10. fejezet, amelyben szólunk a Ságvári elfogásával összefüggő büntető eljárásokról 1946-tól 1959-ig, különös tekintettel Cselényi Antalra és Palotás Ferencre. Szólunk arról, hogyan vezettek a szálak az ártatlan Kristóf Lászlóhoz
11. fejezet, amelyben megtudjuk, hogyan keletkezett az 1958-1959. évi Kristóf-ügy. Szólunk Kristóf elfogásáról, a nyomozásról és a vádemelésről. Büntetőjog és bosszúállás
12. fejezet, amelyben betekintünk Kristóf László és társai perébe, különös tekintettel az elsőrendű vádlottra. Elolvassuk a vádiratot s a tárgyaláson elhangzott legfontosabb vallomásokat
13. fejezet, amelyben betekintünk a Budapesti Katonai Bíróság B.I.065/1959. sz. 1959. szeptember 12-én kelt ítéletébe és a jogorvoslatokba. Kitérünk két film címének azonosságára, s az ennek kapcsán is megmutatkozó bírói rosszindulatra
14. fejezet, amelyben fellapozzuk a másodfokú eljárással kapcsolatos iratokat, megismerünk egyet s mást a másodfokú eljárásból, s megismerjük a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa Kt. 094/0959. sz. 1959. november 25-én kelt ítéletét, a másodfokú jogerős ítéletet, a halálbüntetés végrehajtását. Néhány sarkalatos megállapítást teszünk a történeti tényekkel kapcsolatosan
15. fejezet, a Kristóf-ítélet felülvizsgálata 2006-ban. Politikamentes igazságszolgáltatás - mint követelmény, s mint valóság. Hogyan szól és mit jelent a Legfelsőbb Bíróság Bfv.X.1.185/2005/7. számú, 2006. március 6-án kelt, felülvizsgálat tárgyában hozott ítélete
16. fejezet, amelyben megismerjük a Kristóf-ügy utóéletét, polgári pereket, sarkalatos jelentőségű nyilatkozatokat. Választ keresünk arra az abszurd, korunkra jellemző kérdésre: lehet-e hiba egy ártatlanul kivégzett ember felmentése?

MELLÉKLETEK
I. Az 1959-es per ítéletei és legfontosabb iratai
I/1. Melléklet. Jelentés Ságvári Endre elvtárs meggyilkolása ügyében lefolytatott Vizsgálatról. Budapest, 1958. június 5
I/2. Melléklet. Vádirat Kristóf László volt csendőrnyomozó törzsőrmester és társai ellen háborús bűntett miatt
I/3. Melléklet. I. fokú ítélet, Budapesti Katonai Bíróság B.I.065/1959. sz. 1959. szeptember 12-én kelt ítélete
I/4. Melléklet. II. fokú ítélet. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa Kt. 094/1959. sz. 1959. november 25-én kelt ítélete
I/5. Melléklet. A Kristóf László kivégzéséről készült jegyzőkönyv
II. A 2006-évi felülvizsgálat ítélete és legfontosabb iratai
II/1. Melléklet. A Legfelsőbb Bíróság Bfv.X.1.185/2005/7. számú, 2006. március 6-án kelt, felülvizsgálat tárgyában hozott ítélete
II/2. Melléklet. A Legfelsőbb Bíróság közleménye
II/3. Melléklet. Dr. Kónya István: Miről nem szól a Legfelsőbb Bíróság ítélete?
II/4. Melléklet. A Gyászistentisztelet 2006-ban
III. Melléklet. Tartalmi összefoglalás
IV. Melléklet. Tartalmi összefoglalás angol nyelven

Névmutató
Irodalomjegyzék
Szabályzatok
Irat-, dokumentum- és levéltárak
Jogszabályok

---

Bevezetés

Kristóf László csendőr törzsőrmester ügyével az 1990-es évek elején találkoztam. Az 1958-1959-es büntetőügy, Kristóf László ellen akkor lezajlott törvénytelen koholt per irataival, mi több, a róla szóló elbeszéléssel ekkor szembesültem először Vánsza Pál jóvoltából, aki személyes érdeklődésből - békéscsabai lévén - a nyolcvanas évek végétől sok adatot, emlékezést gyűjtött össze Kristóf Lászlóról. Megemlítem Szokolay Zoltán országgyűlési képviselőtársam, akkor belügyminisztériumi kabinetfőnök segítségét is. A történeti irodalomból leginkább Ungváry Krisztián cikkeit hasznosítottam. Az emberi sors tragikuma, végzetszerűsége, lázító igazságtalansága azonnal megérintett. Kristóf Lászlót törvénytelenül meghurcolták, megvádolták, emberek törvénytelen kivégzésének vádjával halálra ítélték és kivégezték 1959-ben.

...

Ez a könyv Kristóf Lászlóról szól, a két világháború közötti Magyarországon felnőtt vidéki fiatalemberről, aki a tisztesség és a jobb megélhetés reményében közbiztonsági szolgálatot vállalt egy alkotmányosan létrehozott, s Magyarország 1944. évi német birodalmi megszállása után is tovább működő rendvédelmi szervezet, a Magyar Királyi Csendőrség tagjaként, hite és meggyőződése szerint küzdött a törvénytelenség ellen. Voltak, nem kevesen - bár többségnek nehezen nevezhetnénk ezt a réteget -, akik szemben álltak a háborút viselő ország politikájával, ellenezték a háborús részvételt, akik segíteni kívántak az ország sorsán és az üldözötteken, s ezért szembeszálltak a hatalommal. A fegyveres ellenállók köre igen szűk csoportra korlátozódhatott. Nehezen állítható, hogy teljesen azonos lett volna a célja Bajcsy-Zsilinszky Endrének, a szegedi ellenforradalom által politikai pályára juttatott kiváló hazafinak, mint amilyen célokért a kommunisták tevékenykedtek. Volt közös céljuk és érdekük, de az ország jövendő sorsáról merőben eltérően vélekedtek. Ma már elmondható, hogy törekvéseik végső soron kudarchoz vezettek, még a kommunistáké is. Magyarország leigázott, "elfoglalt" ország lett a szovjet hadijelentések szerint is. Annak volt-e igaza, aki becsületesen küzdött az idegen kommunista nagyhatalom haderejével szemben, s aki megfelelő parancsra küzdött volna a német birodalmi megszálló erő ellen is, vagy azé az igazság, aki a szovjet megszállást megkönnyítendő gyengítette a magyar állam ellenálló képességét, vagy erre törekedett? Tárgyunk szempontjából közömbös ez a kérdés. A mi alapkérdésünk az, hogy valamely bűncselekmény megítélése függ-e attól, hogy azt milyen politikai-társadalmi viszonyok között, mely politikai rendszerben követték el az erőszakszervezet tagjai? Jogos-e a sokat hallott állítás, hogy az igazság attól függ, honnan nézzük? Ami az egyik rendszerben bűn, a másik rendszerben érdem, mondhatnánk. Mégis: lehetséges-e, s ha lehetséges, helyes-e, hogy az alapvető emberi jogok megsértése - mint az élethez, az emberi méltósághoz való jog - bűn az egyik politikai rendszer, s nem bűn, esetleg érdem a másik megítélése szerint. Számunkra a Kristóf-ügy bizonyítja, hogy az emberi élet és méltóság ellen elkövetett bűntettek különösen, de a büntetőjogi felelősség általában is egyféle mércével mérendő politikai rendszerre, kormányzatra, világnézetre tekintet nélkül. A klasszikus büntetőjog elvei szerint pontosan eldönthető, hogy valaki embert ölt-e, kívánva az emberhalál bekövetkeztét, vagy legalábbis belenyugodva abba. Emellett ugyanakkor számos más felelősségi kérdés is megítélhető anélkül, hogy a politikai rendszer milyenségét, az elkövető vagy az áldozat, a sértett világnézetét vizsgálná-e az igazságszolgáltatás. A büntetőjogi igazságszolgáltatásnak azonosnak kell lennie politikai rendszerektől függetlenül. Ez az igazságszolgáltatás jogfolytonossága, ha úgy tetszik, s az igazságosság folyamatos érvényesítése és érvényesülése. A közrend és közbiztonság érdekében a bűncselekmények felderítése, a bűnösök megbüntetése végett tevékenykedő hivatalos személyek védelmet érdemelnek az adott államrend alkotmányosságára tekintet nélkül. Tevékenységük törvényessége az adott esetben pontosan vizsgálandó és megítélendő. Hasonlítsunk össze két tényállást. Történetesen a két világháború közötti magyar királyságban, idegen nagyhatalmi megszállás alatt magyar rendvédelmi hivatalos személyek le kívánnak tartóztatni egy súlyos bűncselekmény gyanújával körözött (keresett) személyt. Ez a személy megadást színlel, majd tűzharcba kezd, és súlyosan megsebesíti a karhatalom tagjait, akik a tűzharc során, illetve pont azzal szoros összefüggésben agyonlövik az ellenálló körözött személyt. A másik történetben például a Kádár-rendszer rendőrei 1957-ben ugyanígy járnak el egy keresett, üldözött szabadságharcossal szemben, aki ugyanúgy, mint az előző esetben, tűzharcot kezdeményez, majd menekülés közben lelövik a rendőrök.

Kérdés, megbüntethető-e az 1944-ben eljárt csendőrnyomozó a fegyverhasználatért, illetve megbüntethető-e az 1957-ben eljárt rendőr? A két eset között lehetnek jelentős különbségek, lehet, hogy a körözés alapjául szolgáló cselekmény bűncselekmény jellege vitatható, vagy az adott fegyveres testület létrehozásának törvényességéhez és az általa védett államhatalom alkotmányosságához kétség fér. Az is lehet, hogy a fegyvert használó körözött személyt erkölcsileg vagy jogilag méltányolandó cél vezeti, s mi több, az is lehet, hogy az ellenálló cselekménye erkölcsileg hősi cselekedet. Mégis: büntetőjogilag felelőssé tehető a rendvédelmi szervezet tagja az ellene életveszélyes fegyverhasználattal fellépő személy megöléséért, tekintettel az előbbi körülményekre?

E kérdésekre az a válaszunk, a rendvédelmi szervezet tagja ezért az emberölésért a klasszikus büntetőjog elvei és szabályai szerint minden bizonnyal nem vonható felelősségre büntetőjogilag, tekintet nélkül a felsorolt körülményekre. E megállapításunk és következtetésünk bizonyításáért írtuk meg ezt a könyvet, lehetővé téve, hogy az Olvasó megismerje az összes fontos körülményt, és hogy meggyőződése szerint való következtetésre jusson.

Meggyőződésünk, s a jogerős bírósági határozat a mi igazunkat erősíti meg, hogy Kristóf Lászlónak és társainak abban a helyzetben igaza volt.

Az ügyet harag és elfogultság nélkül, sine ira et studio kívánjuk bemutatni. Kristóf Lászlóban az ártatlan embert látjuk, aki cselekszik, életét kockáztatja a rend megvédéséért, aki úgy tartja, hogy ő a törvény embereként egy súlyos bűncselekmény gyanúsítottja ellen intézkedik, és hogy a közbizalom mellette van. Eszmefuttatásunkban szólunk az igazságszolgáltatás milyenségéről 1944-ben, 1959-ben és 2008-ban. Szólunk a hatalom legitimitásáról, azaz hitelességéről, s annak a nevében eljáró hivatalos személy és a büntetőjogi felelősség kapcsolatáról.

...

Az igazságszolgáltatási folyamatosság egyik szép példája a hivatása áldozataként bírósági úton meggyilkolt Kristóf László büntetőügye. Az alkotmányos rendszereknek abban közösnek kell lenniük, hogy a bűncselekmények felderítését és törvényes eljárásban való elbírálását kötelezően előírják, lehetővé teszik, annak minden feltételét megadják, és érvényre juttatják.

---