Tuzson János
A bükkfa korhadása és konzerválása
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Boncztani szerkezet
Edények
Tracheidák, libriform-sejtek, parenchyma
Bélsugarak
Thyllisek
Fajsúly
A törzs nedvesebb és szárazabb része
Az álgesztről
Irodalmi adatok
Az álgeszt keletkezése
Vonatkozás az ál- és rendes geszt között
Ágcsapok és más sebhelyek
Az álgeszt fajsúlya
Az álgeszt barna anyaga
Az álgeszt telitése
Az álgeszt keletkezését okozó gombák
Védekezés
A korhadásról
A fülledés
Fehér korhadás
Mesterséges infectiók
Vizsgálati anyag
Stereum Purpureum Pers
Hypoxylon coccineum Bull
Tremella faginea Britz
Schizophyllum commune Fr.
A fülledés folyamata
A fülledt fa telitése
A fülledés okozta károk
Vasuti talpfák tartóssága
A fülledés elkerülése
A fa vágási idejének befolyása
A kiszáradt fa korhadása
A fehérre korhadt fa fekete rajzolatai
Vörös korhadás
Poria vaporaria Fr.
Trametes stereoides (Fr.)
A fehérre és vörösre korhadt fa lignin- és cellulose-tartalma
A zinkchloriddal telitett vasúti talpfák bomlása a sinek alatt
A konzerválásról
Áztatás
Ascensiós telités
Filtratiós telités
Injectiós telités
A friss fa telitése
A száraz fa telitése
Kisérletek kisebb fahasábokkal
Az álgeszt telitése
A kéregben fülledt fa telitése
A fehérre korhadt fa telitése
A homloklapok lezárása mellett tett telitési kisérletek
A fa gőzölése
A telitéshez alkalmazott nyomás
A gőzölés és nyomás együttes hatása
A telitő folyadék
A telitett vasúti talpfák tartóssága
A czélszerü konzerválásra vonatkozó eredmények összefoglalása
Előszó
Földmivelésügyi kormányunk megbízó rendelete folytán és kereskedelemügyi kormányunk s a m. kir. államvasutak igazgatóságának támogató intézkedései mellett, a selmeczbányai m. kir. közp. erdészeti kísérleti állomás növénytani laboratoriumában négy éven át foglalkoztam a közönséges bükk (Fagus silvatica L.) fájának szerkezeti tulajdonságaival, korhadásával és e fa megfelelő konzerválásának kérdéseivel. E kutatásaim növényboncztani és mykologiai alapon történtek, és a bükkfának oly felhasználására irányultak, a mely mellett az a légköri behatásoknak teljes mértékben ki van téve. Igy különösen szem előtt tartottam e fának vasuti talpfa, utczaburkolati koczka, útoszlop, bányafa stb. gyanánt való alkalmazását.
A közönséges bükk Európa erdőségeiben egyike a legelterjedettebb fafajoknak, a melynek fája "egészséges" állapotban kitünő technikai tulajdonságokkal bir, jobbakkal mint a tölgyfa, a légköri behatásoknak kitéve azonban igen gyorsan korhadásnak indul. Ily alkalmaztatás mellett ugyanis, pl. vasuti talpfa gyanánt, alig tart a bükkfa 2-3 évnél tovább, és így egyéb jó tulajdonságai daczára is, használhatóság tekintetében messze mögötte áll a tölgyfának, a mely vasuti talpfa gyanánt 14 évig eltart; vagy a fenyőfajaink fájának, a melyek hasonló alkalmaztatás mellett 5-7 évig eltartanak.
A fenti körülmények következtében Európa-szerte régi törekvés az, hogy a bükk fáját a tartósság szempontjából megismerjék, és hogy romlékonyságán a megfelelő konzerválási módszerek alkalmazása által segitve, e fa kitünő technikai tulajdonságait kellően kihasználhatókká tegyék.
Ez a törekvés az irodalomban is számos esetben megnyilatkozott, és több mint másfél évszázaddal visszamenőleg találunk oly dolgozatokat, a melyek e kérdéssel foglalkoznak, s a melyekben a legkülönfélébb módszereket hozták ajánlatba a bükkfa tartósságának emelésére. Daczára azonban a legkülönfélébb próbálgatásoknak. és daczára annak, hogy a fának telités által történő konzerválása ma már eléggé kiterjedt alapokon történhetik, a bükk fájának helyes konzerválásához mégis még számos nyílt kérdés fűződik, és még ma is gyakran találkozunk e téren oly eljárások alkalmazásával, a melyek igen tekintélyes anyagi veszteséggel járnak.
Ha a bükkfa konzerválásához fűződő lényegesebb kérdéseket szemügyre veszszük, úgy azt látjuk, hogy ezek főként a növény-boncztan és a mykologia körébe vágnak. Ilyen kérdés az, hogy mily természetű képződmény az álgeszt, és hogy ez, a rendesen fejlődött szijácsfával egyetemben, milyen sajátságokkal bir a műszaki használhatóság s különösen a tartósság és a konzerválás szempontjaiból; ilyen továbbá az, hogy mily okok és körülmények szerepelnek a bükkfa megfülledésénél és további bomlásánál, általában korhadásánál, s végül, hogy tekintettel a korhadás okozóinak természetére, milyen eljárások alkalmazása által tehetjük a bükkfát ezekkel az okokkal szemben ellenállóvá, tartóssá?
E kérdésekről, melyek a továbbiak szerint még számos boncztani, élettani, mykologiai és műszaki kérdést vetnek fel, tudtommal még nem jelent meg oly dolgozat, mely a konzerválás használatos módjait is szem előtt tartva, azokról a kellő felvilágosítást nyújtaná.
Ennek következtében vizsgálataim közben az eddig fel nem deritett kérdések egész sorával találkoztam, és ezek között több olyannal, a mely egymaga is bő anyagot szolgáltatott volna egy- egy külön, önálló tanulmány számára. E kérdéseket a munka keretéhez és czéljához mért részletességgel igyekeztem megoldani a hovatovább nagyobb számmal felbukkanó ismeretlen viszonyok egyike-másika mellett azonban, a jelenség egyszerű megemlítésével beérve kellett tovább haladnom, hogy munkámat egységesen és a kitűzött czélnak megfelelően befejezésre juttathassam.
Kutatásaimhoz a vizsgálati anyagot az ország különböző részeiből, túlnyomóan azonban az ungvári m. kir. főerdőhivatal kerületéből és a selmeczbányai erdészeti akadémia erdejéből szereztem be. A bükkfa és különösen a vasuti talpfák konzerválására vonatkozólag a m. kir. államvasutak perecsényi telitő telepén gyüjtöttem anyagot s adatokat, és itt végeztem kisérleteket; ezenkívül pedig ebben az irányban a hazai megfigyeléseimet külföldiekkel is kiegészítettem, a mennyiben a földmivelésügyi miniszter Úr kiküldő rendelete folytán, e fa konzerválását Németországban, Belgiumban és Francziaországban is tanulmányoztam. A korhadásra vonatkozó tanulmányaimat részben szintén az említett helyekről szerzett anyagon végeztem, ezenkivül azonban, főleg a használat alatt álló vasuti talpfák korhadására nézve, a m. á. v. zólyomi osztálymérnöksége területéről gyüjtöttem anyagot s adatokat.
...