---

Tartalom

Kapitánffy István válogatott tanulmányai elé
Paulus Hungarus Notabiliájának töredéke egy magyarországi kódexben
Paulus Hungarus két Notabiliájának magyar vonatkozású helyei
Ókori történeti tanulmányok. Ókori Kelet - klasszikus antikvitás
Római jogi és kánonjogi terminológia a XII-XIV. századi magyar történetírásban
Ritoók Zsigmond: A görög énekmondók
Idő és történelem
Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai
A bizánci irodalom műformái
A bizánci irodalom dióhéjban
A történetíró Prokopios társadalmi helyzetéhez
Darkó Jenő: Császárimádó Róma - képromboló Bizánc
Adalékok a bolognai egyetem történetéhez Paulus Hungarus Notabiliájában
Megjegyzések az Egyetemi Könyvtár Gr. 1. jelzetű kódexének bejegyzéséhez
Darkó Jenő emlékezete
Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata
Egy recenzió védelmében
Várady László: Die Auflösung des Altertums. Beiträge zu einer Umdeutung der Alten Geschichte
Prokopios Titkos története
Platón műveihez
A bizánci irodalomról röviden
Az egyik új Janus-kódex datálásához
A bizánci irodalom
A konstantinápolyi Hippodromos
Janus Pannonius görög szótára
Iustinianos és Agapétos
Anonymus és Bizánc
Chorikios Spártai ifjú című declamatiója
Egy világváros születése: Konstantinápoly
Bíborbanszületett Kónstantinos császár a magyarokról
Iustinianos képe a kortárs történetíróknál
A kora bizánci epigrammaköltészet (Agathias Kyklosának nyitóverse)
Bollók János: Búcsú Kapitánffy Istvántól

---

Előszó

A figyelmes - a szerzővel együtt gondolkodó - olvasónak széles margóra és hegyes tollra, illetve puha grafitceruzára van szüksége, hogy olvasás közben is tudjon jegyzetelni, hogy a megfelelő helyen rögzíthesse a lapszélre ellenvetéseit, kiegészítéseit. Az olvasói széljegyzetek utóbb történeti, irodalom-, művelődés- vagy tudománytörténeti forrássá is válhatnak, vagy lehetnek egy-egy új mű - szemle, szakcikk, előszó - kiindulópontjai is. Kapitánffy István dolgozatai, ahogy én látom, jórészt középkori görög és latin forrásokhoz - teljes művekhez vagy marginálisokhoz -, valamint kortársi szaktudományos írásművekhez írt lapszéli jegyzeteiből születtek, azokból kerekedtek jólfundált bírálatokká és mesteri tanulmányokká, gondolatilag igényes, olvasmánynak is megnyerő alkotásokká.

...

Kutatói sajátsága abban ragadható meg véleményem szerint, hogy mindig képes volt észrevenni az aristotelési "szökdelőpontot", amiből a megoldás megszülethet. Az olvasás során mindig eljött a pillanat, amikor - szinte hallom - így kiált fel Paulus Hungarusszal: hoc ego aliter intellego, ezt én máshogy értem, én ezt másképp gondolom.

...

A bizánci irodalom esztétikai-művészi szempontból is vizsgálható, természetesen, de ne feledkezzünk meg a történeti szempontról sem. Kutatható persze, ha tetszik, hogy tetszik vagy nem tetszik nekünk, mit mond ez vagy az a mű ma, s hogy a bizánciak miért tartották ezt irodalomnak, mégpedig jónak, azt pedig miért nem, vagy rossznak. De talán utalni is fölösleges arra, hogy tudományszakunk alapvető feladatokat végez ma is: A legalapvetőbb területen is, a bizánci szövegek publikálásában, igen sok a tennivaló. Számos szöveg csak elavult, hiányos módszerekkel készült és ezért megbízhatatlan kiadásban férhető hozzá; s ami még súlyosabb: Bizánc írásos hagyatékának egy része még sohasem jelent meg nyomtatásban. A bizantinológusok a hagyományos módszerekkel ma is szövegeket adnak ki, műveket datálnak, magyaráznak, értelmeznek. Ahogy ezek a tanulmányok mutatják, a bizánci szövegekkel foglalkozók nem adták fel a klasszika-filológia hagyományos módszertanát, akár az intentio auctorist kutatják, akár a bizánci gondolkodásmódot általában, de ezek a tanulmányok ékes bizonyítékai annak is, hogy a történeti-forráskritikai és az irodalomtörténeti módszer korántsem zárja ki egymást.

A bizánci irodalom történetének is csupán az alapjai vannak lerakva: az összefüggéseket az irodalmi élet és a társadalom változásai között éppúgy nem sikerült még egyértelműen tisztáznia a kutatásnak, mint az irodalom fejlődési szakaszainak átfogó sajátságait, író és közönsége közti viszony alakulását, s más hasonló fontos kérdéseket. Ez magyarázza, hogy Kapitánffy István irodalomtörténete miért a hagyományos módon - történeti keretek közt és alkotói életműveket bemutatva - szól a bizánci irodalomról.

Irodalomtörténeti áttekintésének van egy harmadik programatikus mondata is: A bizantinológiának minden eredménye mellett súlyos adóssága, hogy felismerései jórészt tudományos belügyek maradtak, alig, vagy egyáltalán nem kerültek át a történeti köztudatba. Az ismeretterjesztés, a tudományos eredmények disszeminációja, mint a szó is mutatja, tulajdonképpen magvetés. Magvetés volt a Hungarobyzantina kiadása, magvetés ez a válogatás is. A jó mag pedig sokszoros termést hoz majd - hozott már eddig is. Az olvasók - és a leendő kutatók! - érdeklődését azonban nemcsak élvezetes stílusban megírt magvas tanulmányokkal, hanem érdekes műfordításokkal is föl lehet kelteni, olyan jó fordításokkal például, mint a Titkos történet, vagy a Bizáncban is kedvelt Lukianos csipkelődő írása arról, hogyan kell történelmet írni. Útmutatás a további munka számára ez is.

Az itt megjelenésük időrendjében közölt dolgozatok olyan kérdéseket vizsgálnak, amelyek a szakirodalomban korábban nem kaptak kellő megvilágítást, olyan szövegeket, melyeket korábban helytelenül értelmeztek. A kérdések, igaz, nem mindig újak, a válaszokat azonban érdemes elolvasni, mert Kapitánffy István, akinek egyik legjellemzőbb sajátsága volt, hogy egymástól igen távol eső korok és területek kutatási eredményeit tudta egyben látni és egymásra vonatkoztatni, a lehető legtöbb szempont bevonásával, a források lehető legpontosabb értelmezésével jutott megalapozott eredményekre - olvasói okulására. Egyet kívánhatunk csak: legyenek olvasói, figyelmes olvasói.

Farkas Zoltán

---