---

Tartalom

Társtalan fiatalembereknek
1. A bizalomról és a kedvességről
2. A háborúról és a prostitúcióról
3. A büszkeségről - és arról, hogy nem könnyű tizenhárom évesnek lenni
4. Fiatal lányokról
5. Az önbizalomról és egy jó tanácsról
6. Amikor a gyerekből férfi lesz
7. A szabad szerelemről és a magányról
8. A hiúságról és a reménytelen szerelemről
9. Don Juan titkáról
10. Arról, hogy senki sem ura a sorsának
11. A szüzekről
12. A tunyaság halálos bűnéről
13. A kisgyermekes anyákról
14. Szorongásról és forradalomról
15. Arról, hogy miképpen lehetünk egy frigid nővel boldogok
16. Érett asszonyokról, akik csitrik maradtak
17. Arról, hogy ami sok az sok

---

Előszó

Vizinczey István 1933. május 12-én született Magyarországon, Kálózon, egy igazgató és egyházi orgonaművész fiaként. A gyermek Vizinczey István édesapját meggyilkolták a nácik, majd két évtizeddel később nagybátyját a kommunisták.

Vizinczey első publikált művei olyan versek voltak, amelyek 1949-ben jelentek meg Lukács György "Forum Budapest" című magazinjában, amikor az író még csak 16 éves volt. Később a Lukács György által létrehozott "Budapesti iskola" szellemi körhöz csatlakozott. Hallgatói éveiben költő és dramaturg volt, három darabját is betiltotta az akkori rendszer. Az egyik műve ugyan József Attila-díjat nyert, ám a rendőrség a főpróba alatt razziát hajtott végre a színházban, és lefoglalta a darab összes példányát. 1956-ban diplomázott a főváros Színház- és Filmművészeti Akadémiáján.

Vizinczey István az 1956-os magyar forradalomban harcolva, aktívan részt vett, ezért a forradalom leverése után emigrálni kényszerült. Rövid olaszországi tartózkodás után Kanadába utazott, és bár akkor még csak alig 50 szót tudott angolul, de megkapta a kanadai állampolgárságot. Azóta "Conradhoz és Nabokovhoz hasonlóan azoknak a külföldieknek a sorába emelkedett, akik az angolt olyan módon kezelik, hogy az őshonos anglofón a féltékenységtől elsápadjon" (Leslie Hanscom, New York Newsday), és "megtaníthatja az angolokat arra, hogyan kell írni angolul" (Anthony Burgess). Később angol nyelvű szkripteket és forgatókönyveket írt a Kanadai Nemzeti Filmtanácsnak. Megalapította és szerkesztette az Exchange irodalmi-politikai folyóiratot; íróként és producerként csatlakozott a CBC / Radio Canada-hoz Torontóban.

1965-ben kilépett a munkájából, kölcsönt vett fel első regényének, az In Praise of Older Women (Érett asszonyok dicsérete) kiadására, amelyet már az általa ma is használt Stephen Vizinczey néven publikált. Annyira eltökélt volt, hogy öngyilkosságot tervezett, ha nem sikerül a regényét kiadnia. Autóval szállította, és postán keresztül terjesztette a könyv példányait. Ez lett az első és egyetlen saját kiadású regénye, amely a kanadai irodalom történetében a bestseller-listák élére került. A következő évben Nagy-Britanniában megjelent mű sikere világszerte felhívta a figyelmet a regényre, ami így nemzetközi értelemben is jól ismert lett.

Második könyvében, a The Rules of Chaos-ban (A káosz szabályai), Tolsztoj történelemelmélete, valamint a háborúk és forradalmak saját tapasztalatai ihlették: Vizinczey azzal érvelt, hogy az események kaotikus interakciója a hagyományos hatalomban való hitet téveszmévé teszi.

Az író 1967-ben Londonba költözött, és az ezt követő évtizedekben, az 1980-as évek közepéig a The Times és a The Sunday Telegraph vezető recenzense volt. Ezeket, a főként klasszikus szerzőkről szóló áttekintéseket az Atlanti-óceán mindkét partján lefordították és újranyomtatták, majd 1985-ben könyv formájában is megjelentek "Igazság és hazugság az irodalomban" címmel. A könyvet napjainkban is folyamatosan újra és újra kiadják a fontosabb nyelveken.

Korábbi irodalmi sikerei ellenére, Vizinczey második regényét, az Innocent Millionaire-t (Ártatlan milliomos) számos kiadó elutasította, ám végül, 1983-ban Christopher Sinclair-Stevenson Londonban és Harold Evans New Yorkban megjelentették. A könyvről Graham Greene és Anthony Burgess is elismerően nyilatkozott. Az Innocent Millionaire-t az egész világon egyaránt üdvözölték írók és kritikusok, miközben a XIX. századi klasszikusokhoz, Stendhalhoz és Balzachoz hasonlították a mű szerzőjét.

"Vizinczey egyike azoknak a nagyszerű kortárs íróknak, akik napjaink döntő témáit sajátjukká teszik, és humorral és szenvedéllyel alakítják át szépirodalmi anyaggá." (Sergio Vila-Sanjuan, La Vanguardia.)

Az egész világot tekintve, könyveinek eladási példányai napjainkra elérték a hétmilliót.

A ma is Londonban élő író - 50 évvel első regényének a megjelenése után - úgy döntött, hogy visszatér a manapság felfutóban lévő "self publishing" megoldáshoz, és a műveiből gyűjteményes kiadást készít angol nyelven, miközben a régóta várt újabb regényén is dolgozik.

...

---