Tartalom

Bevezetés

Habár a természeti világ - szakadatlan változatossága, végtelenbe nyuló terjedelme, a benne rejlő erők mindenhatósága s az ezek tevékenységét kifejező törvények rendületlen következetessége és állandóságánál fogva - bizonyára legnagyszerűbb tárgya szemléletünknek; habár a tanok, melyek e nagyszerű lény, az anyagi világegyetem milliónyi tüneménye nyomán való megismerését közvetítik, legkiválóbban birnak tudvágyunkat egyedül kielégítő ama minőséggel, melytől összefoglalólag el is neveztettek, t. i. reálitással: van mindazáltal más kör, melynek miségei és tüneményei nemünknek nemcsak tömegére, hanem legkitünőbb egyéniségeire is sokkal nagyobb vonzerőt gyakorolnak, az emberi szellem olthatatlan tudniszomját nagyobb mértékben felingerlik, erőinket még inkább foglalkodtatják.

E tárgyak: saját benső lényünk, ennek egyetemes viszonylása, rendeltetésünk, társas létünk szerve és szabályzata, végre sorsunk azon setét szorulaton túl, melyen át nemzedékeink az érzéki szem elől el-eltünedeznek.

Ezek körül csoportja forog a tanoknak, melyek, idomszerű függetlenség mellett, kapcsolatban, rokonságban állnak egymással: valamennyi az ember szellemi lényéből indul ki, szelleminek létezésén sarkall, ennek megismerését, kifejtését, nemesbítését, megvédését és végletül - uralmát czélozván.

E tanok: a theologia, a philosophia e szó legkiterjedőbb értelmében s a jog- és államtudományok.

Ez utóbbiak tán legnagyobb mértékben érdeklik az embert. Mert nemcsak jobb része nemesb viszonylásaival foglalkoznak, mint a theologia és philosophia is, hanem mert azon viszonylások, melyek a jog- és államtudományok tárgyát képezik, nemünk közvetlen productuma; míg a theologia és philosophia köréhez tartozók akaratunktól függetlenül keletkeztek és állnak fen, oly függetlenül tőlünk, mint anyagi részünk anyagi világhozi viszonylásai: születünk azokkal, s azért csak megismerhetjük azokat.

A mily nagy érdekkel szemléli a művész saját művét, époly nagy tehát azon érdek, melylyel a jog és államtudományok, vagy, jobban szólva, a jog és állam iránt természetszerűleg viseltetünk. Mi csodás, leverőleg nagyszerű legyen is a minket környező anyagi világ, s bármily parányi mellette a nemünk létrehozta jogi és állami szerv: a legközelebb való érdek s azon vonzalom, mely létrehozót létrehozotthoz vonz, az utóbbit embernek becsesbbé teszi.

Ily túlnyomó vonzerőt nemünkre e tanok mindenkor valóban gyakoroltak is. Bátran mondhatjuk, hogy az összes emberiség állatiság fölé emelkedett része szakadatlan érdekkel kiséri, sőt közvetíti is fejlődésöket; hogy legnagyszerűbb küzdelmeink azok tárgya iránt folytak és folynak; hogy velök foglalkoztak a legnagyobb szellemek, még akkor is, ha az ismeret és élet más ágaira irányozták tevénykeségök nagyobb részét. Igy: a görög philosophok legjelesbjei, Róma nagy szellemei mindnyájan s csaknem egyoldaluságot szülő kizárólagossággal, a középkori theologok sz. Agoston példájára s az ujkor majdnem minden kiváló szelleme.

Ennélfogva méltán várhatnék, hogy ezen, nemünkre nézve oly nagyérdekü, évezredek óta elméletileg átkutatott, gyakorlatilag átkisérlett, úgyszólván átélt szervek lénye iránt kétség ne legyen; és mégis, nem tagadhatni, a millió mérföldnyi távolban uszó égitestek misége iránt sem ágaznak szét nagyobb mértékben a szakemberek véleményei, mint a jogé és államé érdemében.

A jog lényének kifejtése e szerint a jogász tudományos hitvallását képezi, s ilyennek tétele pártállás foglalásával azonos. Ennek kikerülhetetlensége némileg visszariaszt, nyilatkozni e tárgy iránt oly ünnepélyes alkalomból, mint melyből e sorok irvák; két okból mindazáltal mégis elhatároztam magam' arra.

Először mivel eddigelé csak tanszékem kis körében, s ott is csak mellesleg, futólag fejezhettem ki tudományunk sarkalata iránti, évtized-hosszu tanulmányozás és gondolkodás fonalán megszilárdult nézetemet: hazánk legfelsőbb tudományi tekintélyét képező ezen díszes testület levező tagjává való, parányi érdememet meghaladó méltánylásbóli megválasztatásomért tehát alig adhatok illőbb hálát, mint abeli hitvallásom tüzetes megtételével, követve utánzásra méltó példáját a keresztény egyházak tisztségetfoglaló hivatalosainak.

Másodszor mivel a szóbahozandó anyag irodalmunkban s tanszékeinkről jobbadán csak az egyik, s pedig épen a szerintem, elhagyandó szempontból tárgyaltatik; míg azon fölfogás, melyhez meggyőződéseim legszilárdabbikával csatlakozom, csak nyombani megczáfolás okából szokott felhozatni, azaz oly érvekkel kapcsolatban, melyek nem annyira ama felfogás igazolását, mintsem inkább a megczáfolhatás kényelmét czélozzák.

Egyébbiránt soraim kikerülhetetlenül vitázó jellemét a legnagyobb jogászok egyikének szavai mentik: "In den Controversen liegt der Keim der Wissenschaft."