2. fejezet
Hintón utazni jó. A varjak, a varjak. Öregmihály birodalma, Bora néném és az ebédvacsora. Lavór is lehet fürdőszoba? Dunyhás ágyban aludni nem is olyan rossz.
Egyszer minden utazás véget ér. A kis állomáson csak ők szálltak le. A lányok rögtön izgalomba jöttek: egy hintó állt ott, rajta egy nagy bajuszú kucsmás ember hosszú ostorát suhogtatta a két gyönyörű fekete paripa mögött. Meglátva őket, lekecmergett a bakról és kíváncsian üdvözölte Apát és a lányokat.
- De meg emberesedtél fiam! - és jól hátba veregette Apát. - Ha nagyapád láthatna! És mekkora lánykáid vannak! Maholnap férjhez adhatod őket!
A lányok pirulva szálltak be a hintóba az apjuk mellé. Elbűvölve nézték a két ló kecses, ritmikus mozgását. Csodálták, hogy a bácsi egy csettintésére, vagy füttyentésére engedelmesen kanyarodtak jobbra vagy balra. Az ostor gyenge suhintására gyorsítottak vagy akár megálltak az útkereszteződésénél. A kis állomástól egy hosszú fasor vezetett a faluba. Varjak ültek a fákon és ha a hintó melléjük ért, fekete felhőként szálltak fel, hogy a mezőn megpihenjenek, majd visszaszálljanak a fákra, a megfigyelőhelyeikre.
Jó negyedóra múlva Öregmihály egy takaros porta előtt állította le a hintót. Egy fekete fejkendős, sokszoknyás idős asszony állt a kapuban, erősen árnyékolva a szemét a kezével.
- Isten hozott Fiam! Ezek a kisasszonykák a lányaid? Hát Kornélia ilyen beteg? Nem baj fiam, itt a lánykáknak jó helyük lesz. Megnyugtathatod a feleséged. Nem kell félteni őket. Csak gyógyuljon, arra legyen gondja. Mi itt jól elleszünk. Igaz-e? És hogy hívnak benneteket, lelkecskéim? - fordult a gyerekekhez.
- Ez itt Réka, már hetedikes, és hatodikos húga, Móni. Jól tanulnak, nem kell a nyáron foglalkozni a könyvekkel. Bora néném, csak fogja be őket, hadd ügyesedjenek!
Óvatosan lecihelődtek. Apa és Öregmihály bevitték a két bőröndöt a tisztaszobába, és amíg Bora néni elhelyezte a lányokat a hátsó szobában, kezet mostak, illedelmesen leültek a terített asztalhoz. Apa kiment az istállóhoz, ahol Öregmihály a lovakat, a büszkeségeit kifogta a hintóból, Közben Apa beszámolt a család dolgairól és a nyári tervekről.
Ebéd közben ritkán szóltak, csak Apa áradozott a régen nem kóstolt finom hazai ízekről, dicsérte Bora néni főztjét. Azután Apa elbúcsúzott a lányoktól és Öregmihállyal átment a másik utcában lévő portára, mert fia, Kismihály, megüzente, hogy délután a TSZ irodára mentében kiviszi Apát az állomásra a késő délutáni vonathoz, hogy estére már otthon legyen, mert másnap már dolgoznia kell.
***
A délután hamar elszállt. Körbenéztek a házban, megcsodálták a tiszta szobát, ahol jó hűvös volt, a behúzott spaletták nem engedték be a hétágra sütő nap sugarait. De a réseken a fénypászmákban a porszemek vidám táncot jártak, amit akármeddig el lehetett volna nézegetni. Még jól megbámulták a két ágyat, melyeken feszesre töltött dunyhák duzzadtak, tetejükön két-három párnával és leterítve gyönyörűen hímzett nagy rojtos terítőkkel. A tükrös, fiókos szekrény előtt egy vázában virágcsokor díszelgett és illatozott. Minden olyan “tiszta szagú” és hűvös volt. Bora néni magyarázta: ide csak ritkán jönnek vendégek, keresztelőkor, esküvőre vagy temetéskor, a torra.
Igaz, hogy ők is vendégek, de úgy lesznek itt, mint a kisunokáik, ezért velük együtt fognak lakni a hátsó szobában. Azzal beterelte őket a konyha túloldalán nyíló másik szobába. Itt már egy kicsit sötétebb volt, föl is kapcsolták a világítást, ami a szoba közepén egy kerek porcelántányérból lógó villanykörte volt. Bora néni büszkén újságolta, hogy a tavasszal vezették be a villanyt a faluba és az elsők között hozzájuk, mert fiuk, Kismihály brigadéros a TSZ-ben! Majd holnap találkoznak velük is.
- Biztosan fáradtak vagytok az utazástól és a sok újdonságtól. Mi itt korán kelünk. A jószágokat időben el kell látni. De ti aludhattok, amíg jól esik. Majd reggeli után megismerkedünk az udvarral, az állatokkal és ha Öregmihály ráér, megmutatja az ő birodalmát, az istállót és a paripáit!
Biztosan le akartok mosakodni. Nálunk nincs fürdőszoba, de a sparherton melegszik víz és itt a lavór, adok mindegyiketeknek törülközőt. Egyedül le tudtok mosakodni, ugye? Senki nem fog zavarni. Öregmihály nyáron kint alszik az istállóban, más meg már nincs itt.
Azzal odavezette a lányokat az egyik felpúpozott dunyhás ágyhoz:
- Ez lesz a ti helyetek. Olyan vékonkák vagytok, elfértek ugye?
Közben megbontotta az ágyat, fölrázta a párnákat, megpaskolta őket és mielőtt kiment, a másik oldalon álló púpos ágyra mutatott, hogy ő ott fog aludni, ne féljenek. Majd behozta a lavórt és két kancsóban a melegvizet.
A lányok meglepődve néztek egymásra, és böködték egymást, hogy ki kezdje a mosdást. Réka megadóan sóhajtott, előkészítette a hálóingét és elvette az egyik törülközőt. Kicsit kipocsolta a vizet, de Móni sem volt sokkal ügyesebb. Bora néni a végén bejött és a használt vizet egy nagy vödörbe gyűjtötte, kivitte és az udvart fellocsolta vele.
A lányok idegenkedve ismerkedtek a dunyhás ággyal és kis vita után lassan eldöntötték ki alszik belül és ki kívül. Még nagy ásítások közben a dunyhákban elmerülve megbeszélték az élményeiket és észre se vették, amikor Bora néni bejött és szeretettel, elgondolkodva és fejcsóválva nézte a békésen szuszogó két budai rokon kislányt.
tovább a következő fejezethez >>