8. fejezet
A meggyek átalakulása. A meggylé hatása a fehér trikókra - bizonyos hiányok okozta feszültségek. Locsolkodás és más meglepetések. Végre van földünk. Valóban? Mindenki így gondolja? Repedezik a felszín.
Ebéd után a fiúk hazamentek, a lányok elnézést kértek, nekik otthon is segíteni kell. Egyszerre Réka és Móni azt vették észre, hogy egyedül maradtak. Kicsit megrémültek, hogy ekkora halom meggyel mit is kell kezdeni, mit tudnak majd segíteni? Bora néni viszont elemében volt, mint egy kapitány a csatában.
- Na, lányok, vegyétek fel ezeket a kötényeket és töltsétek fel vízzel a nagydézsát, amit odakészítettem a bakra.
Azzal megmutatta, hogyan mossák meg bő vízben a füleskosarakban összegyűjtött meggyeket. Aztán jött a kimagozás. Ennek a technikáját bizony meg kellett tanulni. Először csak egy-egy mag ugrált ki a kezükből, de ahogy telt a kimagozott meggy a nagy fazékban, úgy kezdett az ugráló meggyek száma megsokszorozódni a kisvájdlingban. De jó volt, hogy Bora néni nagy köténye rajtuk volt! Mert a végére nem csak csuklóig, de könyékig meggylével voltak borítva. Úgy tapicskoltak a vörös lében, mintha otthon a fürdőkádban pocsolnának!
A kezükből kiugrált egy-egy meggymagból észrevétlenül komoly meggymag csata alakult ki: egyre sűrűbben repültek a magok egymás arcára, nyakára, a fehér pólóikra. Ha eltalálták egymást, a találatoknál úgy kacagtak, hogy végül potyogtak a könnyeik.
A néni csak nézte őket egy darabig, aztán rájuk szólt, de azok teljesen belemerültek a csatába. Próbálta csendesíteni őket, sikertelenül. A lányok kacagása, jókedve átragadt rá is. És hirtelen ötlettel felkapta a kannát és leöntötte őket a vízzel. Mint a húsvéti locsoláskor a legények.
A lányok megdöbbentek és a csöpögő vízben, ahogy egymásra néztek, újra kacagni kezdtek. Bora néni fogta a melegvizet és bevitte a szobába.
- Nézzetek magatokra! És most mosakodjatok meg! Ha készen vagytok, gyertek ki és befejezzük a lekvárnak való előkészítését.
A lányok frissen mosdva tértek vissza, hogy segítsenek. Amint megteltek a nagy lábosok a magtalan meggyekkel (kimagozott meggyekkel), Bora néni jó alaposan leszórta őket cukorral. Réka csodálkozott, hogy nem mérte le sem a teli edényeket, se a cukrot, se a meggyeket.
- Honnan tetszik tudni, mennyi cukor kell ennyi meggyhez?
- Hát, kislányom, ez már a nénéd kezében van: csak megemelem a nagyfazekat, már tudom mennyi a meggy benne, és már tapasztalatból tudom, mennyi cukor kell hozzá, hogy jó legyen. Na, tegyük el a kamrába aludni a gyümölcsös fazekakat. - Azzal behordták a hűvös kamrába a meggyel teli lábosokat.
Mialatt a lányok tisztába tették magukat a meggycsata után, Bora néni egy másik nagy lábosban vizet melegített, majd sorra vette a kikészített üvegeket és egy nyeles kefével lesúrolta azokat, és tiszta vízzel átöblítette, majd lecsepegtetve letakarta őket egy tiszta konyharuhával.
- Holnap folytatjuk. Most pihenjetek, aludjatok jól, mert holnap sok munkánk lesz. És már indult a keze, hogy megsimogassa a lányokat, de aztán a levegőben mégis megállt.
***
Bár a hosszú nap és a sok izgalom után fáradtak voltak, de a dunyha alatt hirtelen sok megbeszélnivalója lett a két lánynak.
Réka kezdte:
- Szeretnék már írni Anyának! Szeretnék már rajzolni és festeni. De mindig van mit csinálni.
- Én is szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Meg írni Anyának - folytatta Móni. Mit tehetnénk?
Addig-addig töprengtek, amíg elhatározták, hogy megmondják Bora néninek, hogy szeretnének néha egyedül maradni, olvasni a könyvüket, amit magukkal hoztak. Nagyon tetszett nekik, hogy a néni is nevetett és lelocsolta őket. Végül úgy döntöttek, hogy Bora nénivel lehet beszélni, és hogy elmondanak neki mindent.
***
Így is történt. A jóétvággyal elfogyasztott reggeli közben így-úgy akadozva, keresve a szavakat, de végre kimondták, ami a bögyüket nyomta: szívesen segítenek, de néha szeretnének egy kicsit játszani is. Mit csináljanak?
Bora néni nagy munkában volt, éppen beáztatta a nagy mosóteknőbe a lányok szennyesét, köztük a meggyel pettyegetett trikókat is, de közben megszületett a javaslata:
- Hát a falusi asszonynak mindig van mit csinálnia és bizony neki is csak két keze van. És ha a lánya férjhez megy, annak is meg lesz a maga munkája. Ezért jó, ha van a kéznél két dolgos kislány kéz. Mondjuk délelőttönként tudnátok hasznosak lenni, ebéd után meg játszani a sok rokongyerekkel, meg amihez kedvetek van, amit ha magatok lennétek, akkor csinálnátok. Így jó lesz? Majd elhívom Marikát, Julcsit, ők meg az ő barátnőiket és aztán velük tölthetitek a délutánt - már ha nincs otthon szükség rájuk. Na mit szólnak a kisasszonyok hozzá? És kacsintott egyet!
Hát a két lány felugrált az asztaltól és körbe forgatták Bora nénit. Úgy meg pörgették, hogy alig állt meg a lábán. Aki a kötényébe törölgette a vizes kezét, nehogy a lányok is vizesek legyenek, úgy mondta közben:
- Hát a meggylekvár nem fog a kamrában megfőni és bemászni az üvegekbe. Mit szólnátok hozzá, ha a sparhelten tennétek ezt velük. Mondjuk Réka kevergeti a lassú tűzön, mondom lassú tűzön a meggyet a fazekakban, és te Szöszi, addig táplálnád a tüzet - de lassan ám, mert különben odakap a lekvár. Aztán tőlem cserélhettek is, ha elfáradt a karod a kevergetésben. Majd szólok, ha kész. Akkor majd megtöltjük az előkészített üvegeket, lekötjük és eltesszük a száraz dunsztba aludni. Így jó lesz?
Tetszett a lányoknak, csinálták is nagy lelkesen. Nem volt benne hiba. Aztán már a néni is odaállt töltögetni a lekvárosüvegeket, az előre felvágott celofánokkal, majd amikor elfogyott, akkor a vízbemártott hólyagokkal lekötözni az üvegeket. Sorra vitték be nagy óvatosan a tisztaszobába az előkészített dunyhák közé aludni az üvegeket. Még meg is dicsérték őket: legyetek jók, aludjatok szépen!
***
Ebéd után aztán maguktól találtak el a patakhoz. A nagy fűzfa alatt hosszú levélben felváltva mindent megírtak Anyának. Réka lerajzolta a kiscsirkéket, a kotlóst, Lucát és a meggyszedést. Az eseményekről való tudósításban szerepelt egy-két fiú is, mint Gyuri, meg Kálmus. És persze Jóska és Béla is.
A tarlófutás és a meggymag-csata már nem fért bele a hosszú közös levélbe, de sebaj, holnap is van nap - majd folytatják. Legalább megint lesz mit olvasnia Anyának a kórházban.
***
Vacsorához bejött Öregmihály is, aztán a cséplésre terelődött a szó. A két lány hegyezte a fülét, amikor Mihály bá' azt magyarázta, hogy a lányoknak is lesz szerepük benne és majd az unokája, Julcsi, meg a barátnője, Marika lesz mellettük segíteni és felügyelni rájuk.
- Úgy vélem, a fiúk idén már elég erősek, hogy fent etessék a gépet. A Gyurira bíznám a Kálmust, meg pár órára a Bélát is. Remélem bírják majd. A Jóska végig legyen a Gyuri mellett. Kismihály majd lent, vagyis mindenütt ott lesz, mert neki kell irányítania mindent. Borám, te majd igazgassad az asszonynépet, hogy időre jóféle ebéd legyen.
- Hanem mit is mondok, még elfelejtem: a Lina üzent, hogy az Aladár lánykáit szívesen látná pár napra. Akár a cséplés előtt, akár utána. Jánosnak különben sem kenyere a cséplés, most a lakodalmakkal van elfoglalva, gyönyörűek idén a virágai! És a templomot is neki, vagyis Linának kell feldíszíteni, meg a csokrokat elkészíteni. Meg most van szezonja a piacozásnak is. Egy szó, mint száz, beszéld meg a Linával mikor alkalmasabb az idő, hogy a lánykák ott legyenek.
Hűha, esküvő, lakodalom, piac a városban! És a cséplésnél is ott lehetnek. Sőt számítanak rájuk! Jaj, de sok izgalmas program!
***
tovább a következő fejezethez >>