A cséplés úgy történt, ahogy Gyuri és Öregmihály már elmondta: reggel igen korán keltek, reggeli után a lányok bekötött fejkendővel és nagy mellesköténnyel mentek együtt ki a földre. A traktor vontatta cséplőgépet addigra már felállították a mező szélére: a legények, Béla, Kálmus vezetésével hordták a kévéket a géphez és Gyuri meg Jóska segített a férfiaknak etetni a gépet.
És a lányok? Hát először vidáman tartották a zsákokat a pelyvának a gép hátuljánál, aztán már nem is volt olyan vidám a dolog. Csípte a szemüket kegyetlenül a por és a szúrós, szállongó pelyva, amit a zsákokba gyűjtöttek. Amikor teli lettek, akkor a nagyobb lányok bekötötték a zsákok száját és odébb vitték őket és nagy halomba gyűjtötték. Egy idő után rájöttek, hogy párosával dolgoznak és váltják egymást. Így néha egy kis szuszhoz jutottak.
Hej, de jól esett az asszonyok által hozott finom meleg leves! És a hideg kútvíz! De a legjobb volt, amikor vége lett mindennek és végre levehették a ruhájukat és megmosakodhattak, mert a pelyva az ingük alá is bebújt: szúrt és viszketett. Bora néni kölcsönadta a sűrűfésűt, azzal szedték ki a hajukból a beleragadt pelyvát.
Bizony nem kellett a lányokat ringatni, pillanatok alatt álomba zuhantak. Nem tudható, hogy álmodtak-e vagy sem.

***

Reggel a lányok máris indultak volna Lina néniékhez, de kimenve a konyhába Bora nénit nagy munkában találták: szombat lévén ma volt a kenyérsütés napja.
Alig merték neki elmondani, hogy hát akkor mikor mehetnek János bácsiékhoz?
- Hát itt nem úgy van, mint városon vagy a fővárosban, hogy gondolunk egyet, aztán felülünk a villamosra és máris a város másik végében vagyunk! - zsörtölődve folytatta:
- Itt mi gyalog járunk vagy szekérrel, ha szállítani kell valamit. Aztán még azt sem tudjátok merre menjetek!
Majd elgondolkodott:
- Délelőtt, ha megjött Gyöngyös, elszalasztom Lina nénétekhez, hogy neki mikor jó, aztán a Gyuriékat megkérjük kísérjenek el és a holmitokat is rendbe kell szedni addigra. De most tegyétek hasznossá magatokat! Folytassátok a fűtést, a kemencét fel kell forrósítani, hogy átsüljenek a kenyerek. - Azzal tésztás kezével a kemence és az előkészített fáskosárra mutatott.
A lányok egymásra néztek, majd jól megnézték a sarokban álló kemencét, amit eddig észre sem vettek. Raktak a tűzre, és mivel éhesek voltak elővették az aludttejeket, a már kissé száraz kenyér végeket, hoztak paradicsomot, paprikát a kamrából, megmosták és az asztal végébe kuporodtak reggelizni. Bora néni elégedetten mosolygott, hogy lám-lám csak tudják már a módit, és tudnak önállók is lenni.
Ők meg csodálkozva nézték, amint a néni erős kézzel gyúrta, formázta a kenyereket. Amikor szép kerekek lettek, megszórta szitált liszttel és letakarta egy tiszta konyharuhával és egy nagy szakajtóban feltette a kemence tetejére keleszteni. Látva, hogy a reggelinek vége, maga mellé hívta a lányokat, kötényt kötött eléjük és a maradék tésztából csíkokat vágott le és elkezdte ügyesen sodorni, kettőt-hármat hajtott rá és meg is volt. Még elővett két kukoricaszemet, innen-onnan, két oldalról a tésztába nyomta és íme! Kész is volt a tubi.
- Na, ki segít nekem tubit készíteni?
Mindegyiküknek adott egy darab csíkra vágott tésztát és ő maga is elkezdte sodorni és nyújtani, majd amikor fonni kellett, megállt és lassan mutatta, hogyan csinálják. Hát ez nem is volt olyan egyszerű. A lányok kezében a sodrott tészta csak lapos kis csíkok lettek, majd újra és újra próbálták. Réka egész ügyesen összehajtogatta a tubikat, meg is dicsérte a néni, hogy milyen csinos lett Réka tubija, de Móninak nagyon nem állt a kezére.
- Olyan, mint amikor krumplis nudlit csinálunk, csak kisebbre kell sodorni! - örvendezett Réka. És hirtelen eszébe jutott:
- Mikor csinálhatunk barackos- vagy szilvásgombócot? Meg nudlit?
- Majd ha visszajöttetek Lina nénédéktől. Vagy kérdezzétek őt, mert János bácsi kertész, és náluk van korán érő barack is, abból aztán igazi finomságot lehet készíteni.
Hamarosan betoppant Gyöngyös. Neki is csináltak tubit, de addigra a kenyerek szépen felpúposodtak, így a megkelt kenyereket sütőlapátra tette Bora néni, és behelyezte a kemencébe.
- Na, Jancsi és Juliska is így tette lapátra a gonosz boszorkát.
Aztán a tubik “felrepültek” a kemence tetejére. Mókásan nézett ki a tubisereg ott a kemence tetején.
Gyorsan letakarították a nagyasztalt, kikaparták a dagasztóteknőt és a néni kis vakarék-lángosokat csinált a kaparékból.
- Most jön a fürdetés! - azzal a néni kihúzta a kenyereket a kemencéből, egy nyeles kefét kicsit sós vízbe mártott és szépen megfürdette, átmosta a kenyerek tetejét és fordított sorrendben tette vissza a őket a sütőbe. Ettől lesz szép ropogós, ízes a kenyér héja.
A megkelt tubikat felvert tojással kente be, úgy tette a kemencébe. Végül a kenyér lángosokat is megsütötte, sőt azon melegében megkente libazsírral. Ez volt aztán a meglepetés! A három lány fülig zsírosan, de mosolyogva nyelte a vakarékot, mint kacsa a nokedlit.

Bora néni egy füleskosárba betett két meggylekvárt és két üveg kompótot és mindegyik lánynak egy-egy tubit az útra.
- Ezt vigyétek el Lina néninek, és kérdezzétek meg, mikor jó neki, hogy a pesti lányok nála legyenek.

Így felpakolva indultak Gyöngyös után a falu másik végében lakó rokonhoz.