13. fejezet
A piac az nem vásár. A vásárban - váratlan vendégek. Édes titkos vásárfia. Matyó esküvő - Réka titkos öröme. Mi az, ami elmaradhatatlan a vásárban? Készül ám a vattacukor. Bakon ülni, gyeplőt fogni és...
Olyan fantasztikus esemény-sorozatban volt részük a lányoknak, hogy csak úgy kapdosták a fejüket. Szinte beleszédültek. Kezdődött azzal, hogy a vihar és a csigagyűjtés után el kellett kezdeni készülni a vásárra. Két nap alatt kellett a megrendeléseket rendszerezni, és a csokrokat, díszítéseket elkészíteni. A kocsit előkészíteni. Csak nem a hintót? Vagy ez egy ökrös szekér? Ezt a kocsit megint meg kell tanulni, ez megint egy új dolog volt. Pedig történelemből kellett volna tanulni, tudni, mert ez olyan volt, mint az echós kocsik. János bácsi tervezte, fejlesztette ki, hogy Lina néni biztonságban, épségben tudja leszállítani a megrendeléseket a városba.
Lina néni vágta a virágszálakat, a lányok gyűjtötték őket az extra magas vödrökbe és sorra vitték ki őket az árnyékba a tornácra. Julis hozta a hírt - hogyha nem veszi zokon Lina néni, Gyuri másnap reggel jön segíteni felpakolni és a lovakat befogni és a kocsit előkészíteni és a vásárban is rendelkezésre áll majd.
Végül aztán úgy alakult, hogy Béla is csatlakozott a vásározókhoz a mézes csupraival. Így aztán Lina néni a két lánnyal és a rengeteg virággal, csokrokkal a szekérben foglalt helyet, a két fiú a bakon ült, és a lovakat is ők hajtották.
A lányok nemhogy vásárban nem voltak még, de piacon sem jártak. Így fogalmuk sem volt, hogy mi a különbség a kettő között. Azt sem tudták hová kapják a fejüket! Mennyi ember! Gyuri elmagyarázta, hogy ez még semmi! - képzeljék el mi van még, ha országos állatvásár van?! Itt most leginkább zöldség-gyümölcs, szárnyas, virág-növény termékek és kézműves termékek vására van.
Szépen sorban kipakoltak a standra, Réka kötényt kötött, és mintha mindig ezt csinálta volna, kínálgatta a virágokat, a kiválasztott csokrokat Lina néninek adta, aki becsomagolta és így vihették el a vevők. Móni nagyon örült, hogy a nővére mellett már nem volt helye - rögtön csatlakozott Bélushoz, aki pár pulttal odébb árulta a mézes csuprait. Miután a vevők fölfedezték Szöszit, amint a mézeket árulta, rögtön nagy sürgés-forgás lett Béla pultjánál.
Gyuri ügyesen elhelyezte a lovakat és elköszönt Lina nénitől, hogy szeretne körbe nézni a vásárban. Azzal mint a kámfor, egy pillanat alatt eltűnt a tömegben. Tudta ő, hogy mit keres! Vásárfiát akart venni Rékának, ezért a mézes-bábosok asztala felé vette az irányt. Nagy volt a választék, de Gyuri nem akart feltűnő, nagy, tükrös mézesszívet venni, vagy olyan írott szívet, aminek szövege félreérthető lett volna, vagy elriasztotta volna a lányt. Ezért válogatott egy kicsit és egy szép matyómintás, irottas darabot választott. Becsomagoltatta és a lajbija belső zsebébe tette, nehogy megsérüljön. Éppen eldugta a zsákmányát, amikor iskolatársaival találkozott. A fiúcsapat együtt lófrált a sokadalomban. Muszáj volt csatlakozni hozzájuk és így egy jó darabig együtt tekeregtek az árusok között.
Egyszerre csak a Bélus asztalához értek, A fiúcsapat rögtön körülvette a szöszke kislányt és ki félszegen, ki nagy szájjal próbált udvarolni Móninak. De Bélust sem kellett félteni, jól oda-odamondogatott a nagyobb fiúknak. Végül Gyuri felajánlotta az öccsének, hogy majd ő beáll helyette és Mónival árulják majd a mézeket. Ő csak menjen a fiúkkal és nézzen körbe. Így megszabadulva a terhessé váló társaságtól, Móni is jobban érezte magát.
A virágosstandnál is nagy volt a forgalom, minden megrendelt csokrot, koszorút elvittek már. Három óra felé több árus már kezdett szedelőzködni. A jól lefogyott virágos vödröket látva Lina néni is indulásra határozta magát. Intett az előkerült Gyurinak, hogy hozza a lovakat, és amíg a fiú befogta a pacikat - ezek erős, vastag lábú Muraköziek voltak -, addig ő a két lánnyal elment meglepetést venni nekik. A lányok kíváncsian követték: egy finom vanília illatú masinánál megálltak, és míg a lányok ámulva nézték, hogy egy marék kristálycukrot bedobva a masinába pár perc és forgás után csodálatos hab lett belőlük. Az árus bácsi egy hurkapálcikára egy-egy nagy adagot felfogott és a lányoknak adta.
- No, hogy ízlik? Ez a vattacukor. E nélkül nincs vásár - mondta a néni, és ő is választott magának egy kis adagot.
- A lányoknak ízlett ez az újdonság, de mivel nem voltak gyakorlottak, hát még az orrukon, állukon is volt vattacukor.
Visszafelé sokkal tágasabban voltak a kocsin. Móni addig nyávogott, hogy ő is a bakra akar ülni, és szeretné fogni a gyeplőt, amíg Lina néni megengedte, hogy Gyurival helyet cserélhetnek - egy ideig.
Így legalább meg tudták beszélni, hogy a következő hétvégén lakodalom lesz, amihez a templomot is Lina néniéknek kell feldíszíteni, meg a lakodalmas sátrat. És a legfontosabbról se felejtkezzünk el: a menyasszonyi csokorról!
Hazaérve a lányok is segítettek a vödröket és a maradék virágokat elhelyezni a hűvös pincében. Egyszer csak, ahogy Gyuri vitte be a lovakat az istállóba, intett Rékának, hogy jöjjön ő is. Amint egyedül voltak, a fiú elővette a mézesszívet, és
a meghökkent Réka kezébe tette.
- Fogadd el, szeretettel. Ez vásárfia. - És hosszan a szemébe nézett.
A lány elpirult és két kezébe szorította a szívet, majd lépéseket hallva, gyorsan a szoknyája zsebébe rejtette. És csak egy halk köszönömöt tudott elsuttogni, majd szaladt vissza a többiekhez.
A két fiú is lassan elköszönt, ígérték, hogy másnap a húguk is jön segíteni és játszani.
Mint az álomjárók, ették meg a vacsorát és bújtak ágyba - a közös paplan alá. Mert rengeteg megbeszélnivalójuk volt. Réka nagy titokzatosan vette elő a mézesszívet, suttogva mondta, hogy ezt a Gyuritól kapta. Mire nagy nevetések közben a Móni is elővett egy mézesszívet. Réka irigykedve tekintett rá. A Bélustól kaptam - mondta dicsekedve, és látva nővére arcát, megnyugtatva még hozzátette: a bakon adta oda.
A két lány egymást átkarolva aludt el a keskeny díványon.
tovább a következő fejezethez >>