17. fejezet
Ha eljön a várva várt nap: ESKÜVŐ! A lányok - no és a fiúk is! - mindent látni akarnak. A kalamajka tulajdonsága - mindig akkor jön, amikor nem várják. Ha az elvonás tünetei jelentkeznek. A titkos küldöttek beszámolnak - de miről? Ha zsebkendő szükségeltetik.
Egyszer a várva várt nap is eljön. Így volt ez a Boldogasszony napi matyó esküvővel is. Mindenki, még az öregasszonyok is kíváncsiak voltak rá. Természetes, mert faluszerte híre ment, micsoda gyönyörűséges menyasszonyi ruhát választott Piroska erre az életet meghatározó eseményre. A győztes brüsszeli ruhát! A világkiállításon megcsodált ruhát! - ment a sutyorgás körbe, néhol hozzá téve az irigykedő megjegyzést: ugyan miből tellett rá? És forgolódtak a fejek a szülők padsora felé.
És mit csináltak Rékáék és a lányok? Miután a baromfikat ellátták, a tojásokat szélsebesen begyűjtötték, gyorsan mosakodtak, rendbeszedték magukat és máris csatlakoztak a lányok csoportjához, és Marika vezetésével feltolakodtak a lányok karzatára. Még szerencse, hogy korán érkeztek, és hogy nagyjából mindenkinek megszokott helye volt a sorokban. Így Réka és Móni Julis mellett szorongott az első sorban, ahonnan kicsit pipiskedve ki lehetett látni a templomajtón túlra, és elsőnek lehetett a gyönyörű hófehér, hímzett matyó ruhás Piroskát megpillantani, aki királynőként viselte fején a díszes, többemeletes főkötőt.
A zsibongás a tetőfokra hágott, de amikor a lelkész vezetésével a presbiterium - benne Öregmihállyal és János bácsival – belépett a templomba, minden elhalt és szinte egyszerre fordult minden szem a jegyespár felé.
A szertartás nagyon szép volt, a pap bácsi megható beszédet mondott: életre szóló igei üzenettel engedte útjára Piroskát és újdonsült férjét. Befejezésül felállva a Himnuszt, a nemzeti imádságot énekelték, és az egész templom zengett tőle. Felemelő érzés volt! A mosolygó és meghatott gyülekezet méltóságteljesen hömpölygött ki a templom előtti térre. Mindenki gratulálni akart az újdonsült párnak.
A lánysereg sem akart lemaradni az alkalomról és egymást tapodva igyekeztek le a karzatról. A nagy tolongásban úgy fellökték Rékát, hogy eltévesztette a kanyargó lépcsőt, megcsúszott és elesett. Egy sikítás hallatszott, és egy pillanat alatt nagy kupac keletkezett fölötte és körülötte a feltorlódott lányokból. Becsületére legyen mondva, nem hisztizett, békésen tűrte, hogy pár presbiter bácsi fölemelje és kimenekítse a levegőre az oldalbejáraton. Szerencsére János bácsi közel volt, elugrasztotta Istvánt az echós szekérért. Addigra Gyuri előkerítette az öreg doktor bácsit, aki a kocsiba menekített Rékát alaposan kikérdezte a történtekről, majd megvizsgálta a fájós lábat. Szerencsére „csak egy ficam”-mal megúszta, de amikor a doktor bácsi helyreigazította a bokáját, bizony felsikított és kicsordult a könnye. Lina néni és Bora néni is ott termett az eset hírére és figyelmesen meghallgatták a doktor bácsi tanácsait.
- Bora lelkem van otthon fáslid? - fordult a nénihez, hiszen tudták, hogy nála laknak a pesti rokonok. És amikor Bora néni szomorúan rázta a fejét, akkor kicsit viccelve hozzá tette:
- Akkor Borám, fogd a Mihályod legvékonyabb kapcáit, mártsad ecetes vízbe és mint a paripák lábára, ugyanúgy óvatosan tekerd a lányka bokájára, de úgy, mint a kengyelt, hogy le ne essen róla. Aztán ebéd tájt szalasszad el valamelyik legényt hozzám, majd adok rá valami fájdalomcsillapító tablettát.
Gyuri és István is rögtön jelentkezett a feladatra, de Réka már nem látta az eredményt, mert János bácsi elindította a muraközieket Bora nénivel együtt a ház felé.
***
- No, lelkem, ma már nem fogsz forgolódni a lakodalomban! Még csak a menyasszonytáncot sem láthatod! - vigasztalta Bora néni, és a tornácon készített Rékának egy kis kuckót, ahol felpócolva, ecetes vizes borogatással pihentethette az ugrálós bokáját.
Julis nem bírta ki, és Mónival hazalógtak, hogy megnézzék mi van Rékával. Bekaptak valamit harapnivalót - nem, véletlenül se hagyták volna ki lakodalmi dínom-dánomot, és azt a sok finom ételt, ami ilyenkor a násznépre várt.
Öregmihály fontos szolgálatban volt: Ő és a kifehéredett hintó a gyöngyös takarókkal és a díszes szíjakkal, a bókoló paripákkal szállította a fiatal párt a lakodalmas házhoz. Így ő sem volt otthon.
Bora néni is szerette volna látni a vendégsereget, és a főművét jelentő feldíszített lakodalmas hintót. Ilyenkor mindig nosztalgiával gondolt vissza az ajándék készítésére és Öregmihály hálás tekintetére. És Ő is szerette látni a bókoló paripákat. Így mindent odakészített Réka keze ügyébe, a tollat, papírt, a színesceruzákat, az olvasnivaló, elkezdett könyvet, bodzaszörpöt és egy szelet behűtött görögdinnyét.
És sajnálkozva elköszönt a sérült kislánytól. Luca lelkére kötötte, hogy vigyázzon házra és Rékára, azzal frissen keményített köténnyel és friss fejkendővel elballagott a lakodalomba.
***
Réka a fülledt délutánon egy végtelen hosszú levelet írt és rajzolt Anyának a történtekről. Természetesen a beszámolóban szó volt a hazalátogató jóképű nagyfiúról, Istvánról, és a segítőkész Gyuriról is.
Már öreg este lett, amikor a család nagyvidáman hazaérkezett a lakodalmas hintóval. Mielőtt az istállóban visszavedlettek volna a díszes lovak fekete paripákká, Mihály bácsi az udvaron bemutatta a lovak tudományát és direkt Rékának bókoltak, aki ettől nagyon meghatódott.
Gyuri is a kocsival jött, tudni szerette volna, hogy van Réka és elhozta a doktor bácsitól kapott tablettát. No, csak ezt kellett az Öregmihálynak hallani! Tréfásan, de tettetett haraggal mondta:
- Csak nem fogja egy hintós, lovaskocsis gazdának a doktor tablettával gyógyítani a bokaficamos rokonlány lábát?! Eredj Gyuri fiam, az istállóban találsz a jobb sarokban fent a falon egy zárható kisszekrényt, benne egy nagy tégelyt, rajta egy szép fehér ló képével és ráírva nagy betűkkel: LÓBALZSAM. No ezt kapd fel és hozzad ide nekem, hadd ápoljam le ennek a kiscsikónak a lábát! - és mosolyogva kacsintott Rékára.
Így a lány lába új pakolást és új kapcákat kapott, majd Bora néni egy száraz fehér ronggyal tekerte be a felpócolt lábat.
***
Így a lányok magukra maradva izgatottan és nevetgélve számoltak be a sátorban történtekről. A szépen és gazdagon rakott asztaloknál helyet foglaló vendégek megvárták, amíg az új asszony átöltözve, már mint menyecske tér vissza a lakodalmas vendégsereghez. A hímzett “kontyos” engedte látni Piroska gyönyörű hosszú csillogó fekete haját.
És még mindig csak a szemüket legeltethették a lányok a sok finomság láttán! Jaj, még mindig nem lehetett megkóstolni azokat, mert hosszú sora jött a különböző köszöntőknek, koccintásoknak.
A vacsora végén végül behozták a sokemeletes menyasszonyi tortát, amit a fiatal pár a nagy disznóölő késsel együtt vágott föl. Na végre! Ezután következett a menyasszonytánc! Gyűltek a kosárban a százasok, mert mindenki, aki a menyecskével akart táncolni, dobott bele valamennyit, hadd legyen miből venni egy s mást az új háztartáshoz, a még hiányzó dolgokkal kipótolnia a kelengyét.
És aztán elkezdődött a tánc. Először a legények, a fiúk kérték fel a kiszemelt lányt és azzal ropták. Gyakran cserélődtek a párok, hogy mindenki táncolhasson azzal, akit már előzőleg kinézett. Móni is sokat táncolt Bélával, meg Kálmussal. De az igazi jó tánc az volt, amikor Jóska forgatta a lányokat. Néha egy szólót is kivágott. Hej, de nagy sikere volt a hölgyválaszkor! Mert volt olyan is, hogy a lányok választhattak, hogy kivel akarnak táncolni. Julis nagy lelkesen súgta Rékának, hogy István a Marikával táncolt sokat, és a hölgyválaszkor a Marika is az Istvánt választotta. Réka nagyokat nyelt befelé, de éppen akkor érkezett oda Gyuri az istállóból a fejőszékkel, és odakuporodott a lócához, amire Rékát fektették. És csillogó szemmel nézett a lányra, és bátran kimondta:
- Bizony hiányoztál a táncból, pedig úgy megforgattalak volna én is, hogy soha sem felejted el.
Így aztán Réka lelkében helyre állt a béke, és már együttérző örömmel tudta hallgatni Móni lelkendezését, amit a dunyha alatt suttogott el a Bélával, Kálmussal és Jóskával való kalandjairól. És még sokan voltak a táncosai, akiknek nem jegyezte meg a nevét. Hát ilyen vége lett a matyó lakodalomnak.
***
Matyó menyasszony és vőlegény
Képeslap-reprint. Magyar Mezőgazdasági Múzeum.
(A kép forrása: Magyar Elektronikus Könyvtár)
tovább a következő fejezethez >>