18. fejezet
Láb-adozás. Az éneklés is orvosság? Egyéni indulásban vagy csapatban eredményesebb a gombóc-evés? A fiúk mindig mindenben vezetnek? Hány neve van egy ünnepnek? Templom kontra Kultúrház. A BÁL. Az aratóbál és a résztvevők. Kitör a versenyláz.
Réka „félrelépése” veszélybe sodorta az annyira várt aratóbálon való részvételét. Mindenki kötelességének érezte, hogy újabb és újabb gyógyítási ötleteit elmondja a lánynak. De mit tudott ő az anatómiáról, és hogy egy ficam mit jelent? Ahol a tudomány nem segít - ott a természet patikájához kell fordulni, és a tapasztalatot kell figyelembe venni. Eszerint mindenki sokat várt Mihály bá lóbalzsamától. A szép zöld, kellemes illatú krémtől Réka is izgatottan várta a javulást. Neki muszáj részt vennie az aratóbálon! Ezért mindent megtett, hogy mielőbb lábra álljon.
A lányok körében egyre inkább tudatosult, hogy bizony a szünidő vége és Rékáék elutazása gyorsan közeledik. Sebaj, Julis vidám lénye nem engedett semmiféle búslakodást. Ha jött, akkor kiderült még a felhős ég is. Meggyőződése volt, hogy énekléssel el lehet űzni a bajt és a jókedv fél-gyógyulás. Máris szállt az ének:
„Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.”
És a lánykórus válaszolt rá rögtön:
„Hát én immár kit válasszak
Virágom, virágom” – és Julis megérezve Réka lelkiállapotát, folytatta is:
„Te engemet, én tégedet,
Virágom, virágom.”
Sorra csendültek fel a vidám népdalok és incselkedve ismételték a képzelt, vagy világosan alakuló párkapcsolatra utaló sorokat. Mintha műsort adtak volna Rékának, úgy guggoltak, ültek kis sámlin és fejőszéken, felfordított dézsán, dobozokon a lány körül. A tovaszálló csengő lányhangok hívó szónak bizonyultak, mert lassanként az udvar megtelt a csatlakozó fiúkkal is.
A Kossuth nótáknál nem bírt magával Jóska és táncra perdült. Több se kellett Jolinak és Évinek, ők is csatlakoztak a jókedvű fiúhoz. Más dalnál a lányok összefogóztak és körtáncot jártak. Olyan vidám hangulat alakult ki, hogy átragadt Bora nénire is. Jól megfontoltan, de látszólag hirtelen ötlettől vezérelve azzal az ajánlattal állt elő: holnap sárgabarackos gombóc lesz ebédre. Meghívom az egész társaságot: gyertek és készítsétek a hasatokat, mert óriási vájdlinggal készítek belőle!
Hát ilyen meghívásnak nem lehetett ellenállni és egyhangúlag csatlakoztak a kedves ajánlathoz. A fiúk felajánlották, hogy otthonról még aznap délután hoznak több kosárnyi barackot és a lányok csatlakoztak a felajánlásokhoz és vállalták, hogy délután, ha már csillapodott a hőség, jönnek és előkészítik a gombóc főzést.
A fiatalok egész felvillanyozódva tértek haza és pár óra múlva vissza.
***
Korán reggel Réka lába komoly vizitálásban részesült: nemcsak Bora néni, de Öregmihály is alaposan végig simogatta, tapogatta a bokáját, hogyan mozog, fáj-e valahol mozgatásra vagy nyomogatásra. Az eredmény bíztatónak bizonyult, vagyis a lóbalzsam működik! De! Hogy tökéletes legyen Réka lába és részt vehessen a bálon, azért még be kell kenni és kímélni kell. Legjobb lesz, ha még felpócolják.
Ez nem akadályozta meg abban, hogy a barackok kimagozásában segédkezzen.
Bora néni kora reggel óta csak gyúrta a finom krumplistésztát, és gömbölygette a gombócokat. Marika volt a főkukta, mint a jobb keze, ő felelt a gombócok kifőzéséért. Mellette Jolán egy nagy serpenyőben pirította a zsemlemorzsát és a kifőzött gombócokat ebben forgatta meg. Gyöngyös pedig nagy tálakba szedte azokat. Közben a megérkezett fiúk kihozták a disznóöléskor használt nagy deszkaasztalokat, meg a padokat, és felállították a barackfa alá a félárnyékba. A nagy csatosüvegekbe szűrt gyümölcsleveket leeresztették a kútba hűteni. Julcsi és Évi megterítettek a tucatnyi ifjúságnak, majd nekiálltak a mozsártörőben porcukrot csinálni, amit összekevertek az őrölt fahéjjal és több kis tálkában az asztalra készítették. Nem maradhattak el a poharak sem és amikor minden kész volt, utolsóként feltették kancsókban a behűtött gyümölcsleveket is.
És a sok éhes száj - mert az ifjúság készült a nagy megmérettetésre - jó ütemben tüntette el az ízes gombócokat, sorra ürültek ki a tálak. Bora néni pirosra gyúlt arccal ült a tornácon, zsebkendővel törölgetve izzadt homlokát és jólesőn legeltette szemét a társaságon.
Réka már nyolc gombócnál kiesett, Móni és Gyöngyös, meg Évike tizenkettőig bírta. Julcsi tízet, Marika tizennégyet tudott bepakolni. A fiúknál Kálmus és István tizenhatot, Béla tizennyolcat és végül Gyuri is kidőlt a tizennyolcnál. Eddig fej-fej mellett végeztek, akarom mondani az állás hatvannyolc gombóc volt a lányoknál és hatvannyolc gombóc a fiúknál is. Döntetlen. Már majdnem kihirdették az eredményt, amikor félig teliszájjal, félig lenyelve Jóska jelentette, hogy HÚSZ! De utána még pihegett egy sort, hogy végre levegőhöz jusson. Így aztán Jóskát hirdették ki a győztes gombócevőnek. Pedig már úgy nézett ki, hogy döntetlen lesz a verseny...
Amíg mindenki jobbra-balra dőlve szuszogott, addig Réka egy már előkészített rajzlapra fölírta:
a Keresztesi GOMBÓC-EVŐ verseny
I. helyezettje
Táncoslábú JÓSKA
És a díszesen kiszínezett lapot, mint egy oklevelet ünnepélyes arccal átadta a fiúnak.
Teli pocakkal nem jó mosogatni, se rendet rakni, így még egy darabig ejtőztek a nyári délutánban.
***
Egy kis szellő hűsítette a levegőt, amikor Réka megszólalt:
- Akkor hogyan is van ez? Augusztus huszadikán lesz az aratóbál. Ez az ÚJ KENYÉR ünnepe, vagy az ALKOTMÁNY ÜNNEPE?
István, mint a legidősebb kezdett neki a magyarázatnak:
- Augusztus 20-át István király napjaként ünnepelték az első királyunkra emlékezve. De László király idejében szentté avatták. Így lett Szent István napja. Sokáig ez volt a hivatalos neve. Több száz évig. Aztán a háború után lett Alkotmány ünnepe, mert az új kormány ekkor iktatta be az új alkotmányt. De ezt nem nagyon szereti a nép, ezért inkább Új kenyér ünnepének nevezik.
- Persze, mert valóban az új aratásból kapott első lisztből sütjük. Ezért ÚJ Kenyér. Nem igaz? - folytatta Gyuri.
- Jé, akkor neked most lesz a névnapod. István király! - viccelődött Móni.
- Kedves, hogy ezt mondod. De mi reformátusok vagyunk és Karácsonykor, decemberben ünnepeljük az István napot. Most a katolikus István van.
- Köszi.
- És az ünnepség mikor és hol kezdődik? - folytatta a kérdezősködést Réka.
Marika válaszolt a kérdésre, hiszen ő itt lakott, míg István évek óta Sopronban tanult, és nem tudhatta az aktuális helyi szokásokat.
- A kenyérszentelés a templomban, illetve ha sokan gyűlnek össze, akkor a templom előtt történik. Általában a családok között nagy a vetélkedés, hogy ki viheti, ajánlhatja fel az első sütésű kenyeret.
- És mit tudsz, idén ki lesz a kiválasztott? - kíváncsiskodott Móni.
- Ha jól tudom, Piroska, akinek az esküvője most volt. Réka, nagy szerencséd van: mert bár nem tudtál részt venni a lakodalomban, de most majd megint láthatsz egy szép ruhát. Margó néni és az asszonyok Piroska tervei szerint kicsit átalakították a hófehér esküvői ruhát.
- Mit tudsz róla? - lett izgatott Réka. - Láttad már?
- Igen. Most annak a ruhának a harangos vonalát színes, matyó rózsás mintával hímzett szalagok rávarrásával emelték ki. És Piroska a menyecske táncnál viselt kontyost fogja a fején viselni, amin ugyanilyen hímzett szalagok fognak lobogni hátul. Remélem, hogy addigra olyan jól lesz a lábad, hogy el tudsz majd jönni.
- És hol lesz a bál? - kotyogott közbe Móni. - És mikor kezdődik? Ott is lesz vacsora, és vendégség?
- Az új Kultúrházban! - újságolta büszkén Marika. Ez lesz az első ilyen nagyobb esemény, amit ott tartanak. Biztosan részt vesznek Bora néniék is, meg János bácsiék is. Ugye, István?
- Nocsak. Új kultúrház? Nem is tudtam. Biztosan eljönnek a szüleim is, hiszen ez egy nagy alkalom lesz a falu életében.
***
Lassan a gombócok is elhelyezkedtek, és már könnyebben érezték magukat. De ha a bálra gondoltak, mindenki izgatott lett. Még egy teljes nap és Szent István lesz.
tovább a következő fejezethez >>