19. fejezet
Az augusztus huszadiki ünnepség. Kenyérszentelés. Paripák újra üzemben. Kié lesz Réka tánca? Hűsölés és hevülés a kertben. Készülődés hazafelé. Mi van a kofferben? És a szívben?
Hát ez a nap is eljött: legyen az Új kenyér vagy Alkotmány ünnepe, vagy akár Szent István nap - itt volt, és a lányok izgalommal készülődtek az alkalomra. Mivel az egész család ment a kenyérszentelésre, hát így a hintó is üzembe lett helyezve.
Bora néni előrelátásának köszönhetően Rékának nem kellett a karzatra vezető rosszemlékű lépcsőt használnia, Bora mama maga mellé ültette a megszeppent lányt, így az asszonyok padsorából szinte páholyból szemlélhette a kenyérszentelési istentiszteletet és Piroskát az átalakított menyasszonyi ruhájában.
A lelkész a megáldott kenyeret a szószék előtti Úrvacsorai asztalra helyezte, eligazgatta rajta a nemzetiszínű szalagot és egy ragyogó összefoglalást adott az ünnep történetéről, megemlítve a hagyományokat és annak jelentőségét. Mintha direkt Rékának tartana kiselőadást, hogy majd az iskolában írhasson róla dolgozatot.
Az ifjúság csoportba verődve latolgatta a nap későbbi programját, a tánc lehetőségeit, majd együtt sétáltak haza. Réka bokakímélő programban vett részt, mert Mihály bá' a hintóba invitálta Bora néni mellé, ő maga pedig a férfiakkal tartott a kocsmába, ahol a szokásos pohár bor mellett tárgyalták meg a falu dolgait.
Jól esett az ebéd utáni szieszta a nagy melegben, ez egyúttal erő gyűjtés is volt a bálra. Naplemente tájt Julis jött át, vállfán és a karján hozva Réka báli ruháját, Gitta néni küldeményét. Ezt meglátva Réka máris öltözni és rohanni akart a bálba. De Bora néni lehűtötte az ifjonti lelkesedést.
- Nyugalom, lányom, majd ha már elkezdődött a bál és mindenki kíváncsian keres - majd, akkor mi megjelenünk, és ünnepélyesen helyet foglalunk. Így minden táncra fogható legény tudni fogja hol ülsz, hová kell menjen téged felkérni!
Megfogadva ezt a mély asszonyi bölcsességet, Réka nagy sóhajtással várt, amíg meg nem kapta a jelet, hogy No, Most! - és Julis segítségével fel nem öltötte a kékfestő szoknyát, amit Gitta néni a kapott hímzett szalagok felvarrásával - a harang formát kihangsúlyozva - feldíszített. Eligazították rajta a puffos ujjú inget, nyakába illesztették a kék gyöngyöt, feladták rá a piros mellényt. Végül a gyönyörű hímzett szalagokkal a két varkocsból két szálló pillangót varázsoltak az ügyes asszonykezek, hogy Réka majdnem elrepült.
Kis kalamajkát okozott, hogy Bora néni előrelátásból egy vékony fehér harisnyát parancsolt Rékára a piros papucshoz. De előtte egy rétegben bekötötte azt az ugrálós, ficánkoló bokát, amit bekent az áldott lóbalzsammal. A ringó félhosszú szoknya alól alig látszott ki a harisnya és azt aztán végképp nem lehetett észrevenni, hogy a kötés miatt az egyik boka kicsit vastagabb.
Bora néni is ünneplőbe vágta magát. Rajta is matyó ruha volt, ami kicsit megkarcsúsította a látványát és a szép hímzett pruszlik, és a hasonló színű és mintájú fejkendő egészen megfiatalította Bora nénit. Julis és a csodálkozó Móni, mint két kis udvarhölgy követte őket a hintóba.
És Réka valóban úgy érezte magát, mint Hamupipőke, amikor a varázsruhában a varázshintóval elment a bálba. És Bora néninek igaza lett! Minden szem Rékára irányult, amikor belépett a már elég zsúfolt terembe. A zenekar rögtön egy új számot kezdett játszani: a Rákóczi indulót! Maguktól, vagy a közelben álló Öregmihály titokban adott jelére, aki így akart bókolni a feleségének és az elvarázsolt Hamupipőkének.
Réka enni nem tudott, de nagyon szomjas lett. Tíz fiú is ugrott, hogy ásványvizet, gyümölcslevet, esetleg fehér boros fröccsöt vagy hosszúlépést hozzon neki. Bár Réka megjelenése egy kicsit felbolydította a legényeket, de ugyanennyien, ha nem többen dongták körül Mónit, aki a nővérétől kölcsönzött sötétkék pörögős szoknyájú ruhájában, a ragyogó platina szőke hajával, nagy kék szemével igazán elragadó jelenség volt. Nagyon jól nézett ki. Nem sokat kellett várni a pesti lányoknak, pillanatok alatt táncba vitték őket.
Réka titokban Istvánt kereste a szemével. Hej, de szeretett volna vele táncolni! Lelke mélyén tudta, hogy a fiú az idősebb, tanítónőnek készülő Marikát szemelte ki, de hát olyan jóképű és annyira más, mint az itteni fiúk. Magában így tépelődve egyszer csak azt vette észre, hogy Gyuri már harmadszor kéri le az éppen vele táncoló fiútól. Olyan óvatosan, féltőn vezette a táncban, hogy egészen meghatódott a figyelmességétől. És bár Móni is és Julis is Istvánnal táncolva, megsúgták neki, hogy kérje már fel Rékát is, szinte meg sem tudott szólalni. Réka után István gyorsan Marikát vitte táncba, így adva Réka tudtára a választását.
Bora néni szemét nem kerülte el ez a gesztus, és csak az alkalmat várta, hogy Rékában a történteket helyére tegye. Ezalatt Móniék, Julissal, rendszeresen, vissza-visszatérően táncoltak Bélával és Kálmussal és barátaikkal.
A bál tetőpontján egyszer csak Jóska perdült a középre és egy olyan szólót vágott ki, hogy még a férfi emberek is - nemcsak az asszonyok és a lányok - megtapsolták.
Ezután pihentetésképpen a zenekar egy olyan számba kezdett, amire a fiatalok körtáncba kezdtek. Már annyian voltak a körben, hogy nem fértek el. Ekkor Julis intett Móninak és a többi lánynak, azok gyorsan kiváltak és egy külön körben folytatták a táncot. Az így lányok nélkül maradt fiúk is megalakították a maguk körét és így forogtak körbe-körbe. Réka szinte szédült, és kiválva a táncolók közül le akart ülni. Gyuri ezt észrevéve gyorsan hozott egy pohár gyümölcslevet és karon fogva a lányt kivezette a friss levegőre. Réka nagyon hálás volt az innivalóért és hagyta magát egy távolabbi padhoz kísérni. Először csak a kiszűrődő zenét hallgatták, meg a kellemes lehűlt levegőt élvezték, majd félénk beszélgetésbe kezdtek.
Gyuri érdeklődött, hogy van Réka lába és megjegyezte, hogy örül, hogy mégis eljött, dicsérte milyen csinos és szép a ruhája, érdeklődött, hogy ki tervezte a ruhát, és ki csinálta meg neki, hol rejtegette idáig és hasonlókat. Végül direktben megkérdezte, jól érzi-e magát? És ugye emlékszik, hogy megígérte, hogy megtáncoltatja, úgy, hogy sosem felejti el. Addig-addig beszélgettek az illatos csillagfényes éjjel, így egymás mellett ülve, egymást átkarolva, hogy észre sem vették és egy bátortalan csókot váltottak. Réka bajban volt, legszívesebben elszaladt volna, de valami ott marasztalta és csak azt vette észre, hogy ő is vissza akarja csókolni a fiút.
Nem tudták, mennyi ideig voltak így elbűvölve, egyszer csak az egyik ló felnyerített. Ez visszatérítette őket a földre, és lassan visszamentek a bálterembe. Gyuri visszakísérte Rékát Bora néniék asztalához és még ott sutyorogtak egy kicsit, hogy mikor jön holnap elbúcsúzni, mert szombaton már Apa jön értük, mennek vissza, kezdődik az iskola, és Anya is már jobban van, meg efféléket.
Éppen kérni akarták a fiút, hogy nézzen Móni után, amikor a sok tánctól kipirulva, a lány is leült az asztalhoz. Nemsokára megjelent Béla is, Julis is Kálmussal. Így rögtön meg is beszélték, hogy holnap dél felé átmennek és meglátogatják a lányokat, mielőtt összepakolnak.
***
Öregmihály is előkerült, begyűjtötte a fehérnépet, és szép lassan hazaporoszkáltak a csillagfényes, meleg éjszakában. Hadd mulatozzon az ifjúság! Nem feledkezve meg a paripákról, őket is ellátva nyugovóra tértek. Lassan már hajnalodott, amikor a két lány a történteket kibeszélve magából, egymásnak elmesélve a hosszú nap eseményeit, élményeit végre elaludt.
tovább a következő fejezethez >>