1. fejezet
A vonat és a történet elindul. Kislányok, ha egyedül maradnak. A Kakaó is lefelé esik? Ha Apa mosolyog a bajusza alatt. Kinek mi jár a fejében? A nyaralás az büntetés vagy kaland?
***
A lányok ámuldozva nézték a pályaudvar forgalmát. Vagány kiscsajok voltak, a fiúkkal egyenrangúként játszottak a kertes házban, ahol előzőleg laktak, de még soha nem jártak a Keleti pályaudvaron. Az a vas és üveg csarnok! És a bent álló vonatok! Az egyiknek csak a feneke volt látható, a másiknál meg füstös mozdony pöfögött. Néha a hangosbemondó megszólalt:
- A 6. vágányra vonat érkezik – tessék vigyázni!
A következő percben figyelmeztetés:
- Miskolc felé a vonat a 4. vágányról 5 perc múlva indul. Kérjük fejezzék be a beszállást! Felszállás után az utasok biztonsága érdekében csukják be a kocsik ajtaját! Az I. osztályú kocsi a vonat elején található. Az étkező kocsi az első osztályú kocsi mögött található.
És így tovább! Állandóan figyelni kellett, mit mondanak. Ez nagyon izgalmas volt! És nagyon zajos. Közben galambok repdestek a kupola alatt vagy a peronon sétálgattak. Néha a bent álló mozdonyok füttyentettek, vagy nagy sistergő gőzfelhőket lövelltek ki a kerekeik közül.
Nagyon rémisztő volt. Főleg, amikor az ember megy a peronon, elmerülten keres egy szimpatikus kocsit, hogy jó helyet találjon, és akkor hirtelen melletted vagy mögötted egy sistergő gőzfelhő kicsap a mozdonyból. Még a galambok is ijedten fölugrottak, hogy újabb helyen folytassák az elhullott morzsák csipegetését.
Minden nagyon érdekes volt és a lányok, Réka és Móni szinte szájtátva figyelték ezt az izgalmas életet.
Akármeddig elnézték volna, de Apa kézenfogta és siettette őket előre, hogy fölszálljanak. Apa az étkező kocsi mögötti vagonba irányította, és egy dohányzó fülkébe vezette a lányokat.
Ez egy különleges alkalom volt, hogy Apa velük legyen. És egész nap! És együtt utazzanak Keresztesre. Réka 12 éves komoly kislány volt, Anya jobb keze. Móni, a húga 11 éves. De Anya most kórházban van már hetek óta és nem tudni mikor jöhet haza. Móni szöszke feje hol a fülkében, hol a folyosón bukkant fel. Nagy kék szeme huncutul mosolygott, jelezve, ő készen áll minden csínytevésre.
Apa a menetiránnyal szemben foglalt helyet. Móni rögtön mellé telepedett, kihasználva, hogy ilyen közel lehet hozzá. Réka velük szemben, menetiránynak háttal ült, ahogy Anya szokott ülni a villamoson. Azt tanította, így nem olyan fárasztó a szemnek, és Réka, miután kipróbálta, ő is kényelmesebbnek találta. Egyáltalán, Réka mindig próbált megfelelni Anyának, azt csinálta, amit tőle látott.
Végre nagyot sípolt a vonat, és a palacsintás ember - ahogy a lányok a vasutast elnevezték – a mozdony mellett egy tárcsával intett és egy nagy rántással elindultak.
Apa kint maradt a folyosón és rögtön rágyújtott. A lányok visszamenekültek a fülkébe, hiszen rengeteg megbeszélnivalójuk volt. A behúzott ajtó mögött egymás mellett ülve suttogva tárgyalták: hogyan is jutottak ide és mit jelent, hogy a tanítás vége előtt két és fél héttel ők most elutazhatnak Keresztesre. Egész nyárra! Tulajdonképpen ez büntetés lenne a vasárnap reggeli csínytevésükért.
Igaz, teljesen egyedül voltak otthon, mert Apa szombat este lefekvés és az estipuszi után elment otthonról. Rékára bízta, hogy jók legyenek és aludjanak jól, álmodjanak szépeket. Aztán csak a kulcscsörgést lehetett hallani. Egy darabig viháncoltak még, párnacsatáztak, de aztán csak elnyomta őket az álom. Reggel későn ébredtek, már fél nyolc is lehetett, mert a nap, ami csak korán sütött be a gyerekszobába, már éppen csak súrolta a sarkot.
Rohantak apáék szobájába, de az ágy érintetlen volt. Hol van Apa? - Kérdezték egymástól, de aztán Móni éhes lett. Igyunk kakaót! - azzal úgy hálóingben gyorsan csináltak egy-egy nagy bögre kakaót és bevitték a szobába és kihasaltak a széles ablakpárkányra és lesni kezdték Apát, de csak néha jött a járdán egy-egy járókelő.
Móni kitalálta, mi lenne, ha egy korty kakaót leküldenének a harmadik emeletről a feléjük sétáló embernek. Vajon mikor kell elindítani a kakaót, hogy eltalálja a közeledőt? Ez nagyon izgalmas, jó játéknak tűnt. Rögtön versenyezni kezdtek. Sorra eresztették tova a kakaó küldeményeket, és sorra tévesztették el a célpontokat. Egyszer csak Móni küldeménye egy férfi elegáns kabátján landolt. Persze a lányok rögtön megijedtek. Pánikba estek és gyors elhatározással a nehéz faredőnyt leengedték. Azt hitték, ha ők nem látják a kakaóval öntözött bácsit, akkor az sem látja őket. Pláne nem a redőny mögött. De a robaj elárulta őket és pár perc múlva csöngettek az előszoba ajtón. No, ekkor estek csak igazán pánikba! A lányok ott guggoltak az előszoba ajtó mögött és lesték a mintás metszett ajtóüvegen keresztül az árnyékot, aki pár hiábavaló csengetés után feladta és elment.
A lányok sokáig guggoltak az előszobában és csak egy félóra múlva, lábujjhegyen mertek visszamenni az ablakhoz, felhúzni lassan és halkan a redőnyt és újra kihasalni az ablakon. Ahogy így leselkedtek, hirtelen feltűnt Apa a jellegzetes járásával a Bakáts utca felől. Vidáman cigarettázva jött. Több se kellett a kislányoknak, zsupsz vissza az ágyba és ártatlan arccal köszöntötték megérkező apjukat.
Ebéd után már éppen indulni akartak Anyához a kórházba, amikor csöngettek. Egy ismeretlen férfi állt a bejáratnál. Apa bevezette a nappaliba - a lányok eltűntek a szobájukban. Nemsokára elment az illető és Apa jelent meg az ajtóban. A megszeppent lányok mindenre fel voltak készülve, várták a megérdemelt büntetést. De a belépő apa egy mosolyt próbált elnyomni a bajusza alatt. Pár másodperc után komolyan szólalt meg.
- Akkor majd meglátjuk, Anyátok mit szól a jól nevelt lányai csínytevéséhez! A Körtéren veszünk neki virágot és egy szót sem akarok hallani a reggeli kalandról. Holnap találkoznom kell a kakaóval lelocsolt bácsival és fizetnem kell az okozott kárért és rábeszélni, ne tegyen feljelentést. Indulás!
Igen. Anya ötlete volt, hogy nem lehet a gyerekeket egyedül hagyni, A vénlány Matild néni, a bejárónő el tudja látni a háztartást, de a lányokat nem lehet rábízni.
- Le kell küldeni őket a nyárra vidékre a keresztesi rokonaidhoz - javasolta Anya. Ott jó levegő van és rájuk fér, hogy megtanuljanak dolgozni. Egy falusi portán mindig van mit csinálni. Igen, Keresztes jó lesz. Úgyis hálásak lehetnek neked a paralízis elleni vakcinákért, amit a Zoltán gyerekeinek is szereztél. Hál’Istennek használtak és megmenekültek!
Aztán Anya kettesben maradt a komoly Rékával és megbeszélték, hogy mit melyik bőröndbe csomagoljon, mit vigyenek magukkal a nyári vakációra és hogyan viselkedjenek. Addig a kertben Apa magyarázta el kisebbik, huncut lányának, mit javasolt Anya és hogy két nap múlva együtt leutaznak Keresztesre, a rokonokhoz, ahol Nagypapa született.
***
És most itt ülnek a vonaton és mennek a sohsem látott rokonokhoz. Vajon lesznek-e ott gyerekek is, akikkel lehet játszani? Móni egy kicsit elszontyolodott, mert így nem vehet részt a nyári megyei úszótáborban. Pedig hogy készült rá! Igazán megérdemelte, mert megnyerte a lányok úszóversenyét és így ő képviselheti az iskolájukat a táborban. De emiatt most nem találkozhat a Gergővel, aki a legjobb úszó a fiúk között. És olyan helyes, jóképű srác. De Brigi, aki szintén az úszócsapat tagja, és aki nagyon rámászott, nagyon teszi magát a Gergőnek, akkor majd helyette ő megy a táborba? Vajon, ha visszajönnek, Gergő megismeri még? Már többször is beszélgettek az edzések után, és olyankor Móni mindig olyan vidáman, kicserélve ment haza. És egyáltalán Keresztesen mit lehet csinálni? Van ott uszoda? Vannak-e ott fiúk?
Míg Móni fejében ilyen gondolatok jártak, addig Réka másmilyen gondokkal volt elfoglalva. Vajon megengedik-e majd a rokonok, hogy néha leüljön és rajzoljon? Lesznek-e ott szép virágok? Vagy mindig szófogadóan a rokon nénikkel kell lenniük? Lehet-e ott majd olvasni? – Vajon írhatnak levelet Anyának? És meddig kell még Anyának a kórházban lennie? Mikor jöhet haza? - kergették egymást a kérdések.
Apa csak állt a folyosón a gondolataiba merülve cigarettáját szívva. Az érzések viharoztak benne, ugyan most mi lesz? A gyerekekre ráférne az anyai odafigyelés, lassan kamaszodnak. Lám csak egyszer nem figyel rájuk valaki, milyen kalamajkát csinálnak! És a harmadik emeleten az ablakban lógva! Ki is eshettek volna. Még rágondolni is rossz! Még jó hogy nem esett bajuk! De hát a felesége beteg, kórházban. Súlyos műtéten esett át, hosszú lábadozás, talán rehabilitáció vár még rá, az idegei is gyengék. Az orvos is megmondta: Pár hónap szanatórium kellene... Az este Márta, a munkatársnője olyan megértőnek és készségesnek mutatkozott... Jó volt belefeledkezni az együttlétbe, semmire sem gondolva feloldódni...
tovább a következő fejezethez >>