14. fejezet
Lakodalom fekete paripákkal? Bora néni is volt fiatal. Réka és a menyasszonyi ruha - ”elájul a gyönyörűségtől”. Brüsszeli világkiállítás. Fekete felhők a lakodalom fölött.
Másnap reggel Julis korán érkezett, egyrészt üzenetet hozott az édesanyjától, hogy délután Réka jöhet próbálni a ruháját, másrészt a készülődés izgalma rá is ráragadt és nem akart semmiből sem kimaradni. Lina néni örömmel fogadta a segítséget és rögtön megbízta, hogy szaladjon el a menyasszonyos házhoz, akiknek udvarán-kertjében lesz felállítva a lakodalmas sátor, hogy mérje le. De a biztonság kedvéért mellé adta Rékát, akiről már megbizonyosodott, hogy jól rajzol és igen praktikus, értelmes lány. A templom méreteit mindenféle szempontból, a különböző igényeket már a gyakorlatból tudta.
- Mert minden munka a tervezéssel, számolással kezdődik - hangoztatta.
Addig Szöszit, mert ő is így nevezte már, az időközben befutott Gyöngyössel, és Évivel munkára fogta. Egy nagy deszkaasztalt előhoztak az üvegházból, előkészíttette és oda gyűjtette a lányokkal a különböző drótokat, madzagokat, zsákvarró tűket. Vékonyabb és vastagabb fonalakat, nagyobb gyöngyöket, szárított színes virágokat - hogy minden kéznél legyen.
Mire Rékáék visszatértek a méretekkel, addigra Lina néni elővett egy sokszorosított rajzot a templom belsejéről és elkezdte megtervezni a belső díszítést.
Amikor megérkeztek Rékáék, megmutatta neki a rajzot és megkérte, hogy ilyen stílusban le tudná-e rajzolni a lakodalmas sátrat. A kisebb lányok csak lesték, ahogyan a ceruzája alól a sátor előtűnt a szükséges méretekkel. A néni nagyon meg volt elégedve és megkérdezte, hogy mi akar lenni, „ha nagy lesz?” És azt ajánlotta, hogy menjen építésznek a műszaki egyetemre. Ezt Réka dicséretnek vette és belepirult. Csak ne felejtse el megmondani Anyának, ha hazaérnek és megkérdezni Apát, hogy miket kell ahhoz tanulni? És akkor elkezdődött a tervező munka: Lina néni színes ceruzája alapján megtelt a templom és a sátor szebbnél szebb virágokkal. Itt egy csokor, ott egy fűzér ív szelte át a teret. Hófehér virág láncok tekeregtek fel az oszlopokra, mintha a matyó hímzés elevenedett volna meg fehérben. A sátor azonban pompás színekben tobzódott, hiszen itt a menyasszony már asszonyként vesz majd részt az ünnepen
***
Délután Réka vidáman ment Gitta nénihez, a lányok folytatták útjukat a patakhoz, de megígértették Rékával, hogy a próba után ő is odajön. Julisnak a szeme sem állt jól, ahogy mondta, valami meglepetést készítenek, siessen ő is oda! Igen meleg volt, ezért a patakban pancsolás ígéretes programnak tűnt.
***
Alig lépett be Réka a szobába, rögtön két dolgon akadt meg a szeme: egy vállfán egy félhosszú, harangos kékfestő szoknya lógott és a másik vállfán egy fehér puffos ujjú gyönyörű ing. A néni éppen a piros mellényt tette a szoknyás vállfára.
- Hát ez gyönyörű! Jaj, de szép! - örvendezett Réka, hogy ilyen hamar teljesült az álma. Vajon tetszeni fog a fiúknak? És Gyurinak? Kár, hogy Anya ezt nem láthatja. Titokban remélte, hogy lesz fényképész az esküvőn és róla is csinál majd képet ebben a szép ruhában. Gitta néni egy kis vászon zacskóban a kék gyöngyöt is odakészítette.
- No, most már csak a papucs hiányzik. Margó néni azt mondta előkeresi, és ha megvan, akkor szívesen odaadja, hogy tökéletes kis matyólány legyél.
- Hátha megakad egy legény szeme rajtad! - idézte Margó nénit és kacsintott egyet! - Kapsz még egy keszkenőt is hozzá, csak még felvarrom a csipkét rá, mert eleresztett a varrás. De ha gondolod, most is átmehetünk hozzá, hadd ismerjen meg! Azzal becsukta az ajtót, elengedte a kutyát és Julissal hármasban átmentek Kálmusékhoz, hiszen Jolán nénivel együtt ők is ott laktak azon a portán.
***
Nem sokat kellett menniük, a galambdúcok hamar elárulták, hogy Kálmuséké az a porta. A műhelybe lépve Rékának földbe gyökerezett a lába és meg se tudott szólalni, mert egy próbababán valami csodát pillantott meg: a hófehér matyó menyasszonyi ruhát! Erre lehet azt mondani, hogy majdnem „elájult a gyönyörűségtől”. Nem kapott levegőt, kereste a szavakat, de nem talált méltókat, amik kifejezhetnék ezt a tömény szépséget. Margó néni hagyta, nem szólt ő sem, csak élvezte, hogy ennyire elbűvöli a lányt a munkája.
- Hát tavaly a Brüsszeli világkiállításon is ez volt a zsűri és a látogatók reakciója! Nem csoda, hogy a Piroska is ezt a modellt választotta. És milyen jól áll a gyönyörű fekete hajához! Bár abból az emeletes, díszes menyasszonyi hófehér főkötőtől nem sokat lehet látni, de majd a menyasszonytáncnál, amikor a kis kontyost felveszi!
Elárulom, hogy a matyó ruhát a hosszú, rakott harangos szoknya teszi olyan elegánssá és a testhez álló, puffos ujjú ing, ami derékban el van vágva és kiemeli a menyasszony karcsú derekát. Hogy a harangformát jobban kiemeljük, hosszú hímzett szalagokat varrunk rá hosszában és az alját is hímzett szalaggal díszítjük körbe. Azt hiszem van vagy száz méter szalag, amit rávarrtunk.
Már egy hónapja hatan dolgozunk rajta, hogy ilyen szépséges legyen! És a főkötőt a Lujza csinálja a két lányával szintén egy hónapja.
Amikor magához tért Réka a révületből, félénken megkérdezte, megtalálta-e a néni a piros papucsot?
- Ide is készítettem, és adok abból a szép fehér hímzett szalagból, ami körbe megy a szoknyán. Szerintem nagyon csinos leszel. Átviszem majd a Gittához és mielőtt a bálba indulsz, akkor ott öltözz át.
***
Rékáék Lina néni felé vették az irányt, egy darabig Évi és Jolán, Gyöngyös velük jöttek, majd aztán sorra elköszöntek.
Móni nagyon érdeklődött Réka báli ruhája iránt, aki lelkesen mesélte, milyen gyönyörűséget látott, és hogy azt a világkiállításon is díjazták!
Betoppanva Lina néni kicsit furcsán viselkedett. Vajon mi történt, törték a fejüket, de nem illett rákérdezni, ezért várni kellett, amíg János bácsi is bejött vacsorázni. Lina néni gondban volt, mert István, a kisebbik fia írt, hogy az esküvőre hazajön, és az aratóbálon is részt vesz, majd két hétre még lemegy a bátyjához az egyetemi építő táborba. Lina néni azt sem tudta, sírjon vagy nevessen: végre haza jön a fia, mielőtt az utolsó évre - jövőre fog érettségizni - a technikumba visszamenne. De ugyanakkor a kislányok a fiúk szobájában laknak. Most mit csináljon? - tépelődött az asszony. Legjobb lesz, ha megvárja Jánost és együtt beszélik meg mi legyen? Ráérnek még közölni a hírt holnap is.
Réka ellelkendezte Lina néniéknek is, milyen gyönyörűséget látott Margó néninél.
- Nem is tudtam, hogy a Margó ilyen ügyes.
- Ti tudtok varrni vagy hímezni? - fordult a lányokhoz. Mert Gitta néni és Margó néni a Háziipari Szövetkezetben dolgoznak, még vagy harminc falubeli asszonnyal. Meg kellene beszélni Gittával, hogy a lakodalom után megnézhetnétek a műhelyt, hogy hogyan dolgoznak, hogyan készítik a csodálatos szép matyó népviseletet. Van egy híres hímző kör is, az ő munkáikat többnyire külföldre viszik.
- Én tudok hímezni, mi tanultunk a kézimunka órán különböző öltéseket is, és én jártam idegenforgalmi szakkörbe is, ahol a különböző tájegységek népviseletéről is tanultunk - lelkesedett Réka.
- Mi a kézimunka órán a műhelyben fából öröknaptárat készítettünk, meg virágállványt. A fát nem lehet kihímezni - kópéskodott Móni.
- Holnap elkezdhetjük megtervezni a sátor és a templom díszítését, mert Réka nagyon jó rajzokat készített a sátorról. Már körvonalazódik bennem hogy mit hová tegyünk.
- Kérdezhetek valamit? Mihály bácsinak vannak fehér paripái is? Hogyan lesznek akkor lakodalmas lovai?
- No hát ez igazán egy szép történet! - válaszolt Lina néni. - Az úgy volt, hogy a Mihálynak mindig gyönyörű fekete paripái voltak. De akkor hogyan vigye a lakodalmas népet velük? Bora fiatalasszony korában szépen hímzett, úgy gondolta ő meglepi Mihályt. Alkalmas fehér takarókat varrt a paripákra, fehérrel kihímezte, és gyöngyös csüngőkkel díszítette őket. A hintót is fehérrel bélelte, amit alkalmanként lehetett cserélni. Látnotok kellett volna, milyen boldog és büszke volt Mihály, amikor az ajándékot megkapta! Hogy az ő ifjú felesége milyen ügyes! Átment a Jászságba, ott volt egy szíjjártó komája, vele megbeszélte, hogy készít neki fehér istrángot, meg minden szükséges szíjat fehérből. Még fehér bóbitákat is. És a Mihály megtanította a paripáit, hogy bókoljanak. Azt látni kellett volna, de mit mondok, látni fogjátok, hogy milyen elegánsak, amikor hajbókolnak a fehér felszerszámozott paripái a csákóikkal. A falu nagyon megszerette nemcsak Mihályt, de a fehérbóbitás lovait is. Divat lett a lakodalomba az ő lovaival menni.
A lányok kíváncsian és érdeklődve néztek egymásra. Ebben az egymásra nézésben benne volt, hogy türelmetlenül várják, hogy lássák a híres „fehér kabátos” paripákat. És elismeréssel gondoltak Bora nénire, hogy csupa szeretetből mire volt képes a férje sikeréért.
***
Réka alig tudott elaludni a sok izgalmas hírtől. Izgatottan várta a holnapot, hogy elkezdjék tervezni a templom díszítését fehérrel, és a lakodalmas sátrat színes virágokkal. Ezalatt Móni már békésen, elégedetten szuszogott a másik díványon.
tovább a következő fejezethez >>