16. fejezet
A szorgos kezek lakodalmat készítenek. István, a lóbolond megérkezik. Réka összezavarodik. Nagy tervek - de nem a TSZ-ben. Hány lába van egy lónak? És kettőnek? Lóöltöztetés. Mi lesz ebből - Lakodalom? Sírás? Könnyek? A remény, mint a szivárvány.
Nem mondhatni, hogy nem vibrált a levegő a Lina néniék házában. És ennek nem a hőség volt az oka, hanem az izgalom! Nem is tudták a lányok, mi az izgalmasabb: feldíszíteni a templomot a hűvösben, vagy várni a kisebbik fiút, vagy kicsinosítani a sátrat a hőségben.
Amíg Lina néni elhelyezte a virágokat a kocsiban, a lányok - megint Réka, a csomagoló művész - összeszedte a holmijaikat és bepakolta a kofferekbe.
A lányok legszívesebben kimentek volna az állomásra az echós kocsival, de az most a templomba szállította a fehér virágokat. Ott dolgoztak Lina néni keze alá, hozták-vitték a füzéreket, a fehér rózsákat - de gyönyörűek voltak! Hej, János bácsi, micsoda keze van! Ha ezt Anya láthatná - sóhajtoztak.
Aztán vissza a házba, ahol a könnyű nyári ebédet elfogyasztották, aztán kitakarították a szobát, friss ágyneműt húztak, kiürítették az echós kocsit és János bácsi elment a fiáért az állomásra.
A lányok meg izgatottan várták Istvánt, az érettségiző nagyfiút.
***
A kocsizörgésre mindannyian kimentek a kocsi elé, a lányok kinyitották a nagykaput, hogy a muraköziek bevonuljanak az echós kocsival, ahonnan egy magas, vékony fekete hajú fiú ugrott Lina néni nyakába. Hát persze, hogy nagy volt az öröm, a húsvéti, tavaszi szünet óta nem volt itthon a fiú. A nyári gyakorlat után ott maradt János bácsi barátjánál, az „üzleti társnál” a kertészetben, és ott segédkezett, tanulta a szakmát.
***
A nagy melegre való tekintettel késő délutánig inkább csak pihent a ház népe az árnyékban. Mindenki kíváncsian hallgatta a messziről jött fiú beszámolóját a dunántúli szokásokról. Rékáék meglepődtek, hogy Sopronba, a nyugati határsávba engedéllyel lehet csak beutazni, és bizony ezt a Győrben felszálló határőrök, néha vámosok is ellenőrzik.
Beszélgetés közben finom saját készítésű málna-, meggy- és bodzaszörpöt ittak, és előkerült a reggel óta a kútban hűtött jóféle lédús görögdinnye is. Így felfrissülve újra bepakolták a virágos vödröket az echós szekérbe és a színes virágokkal, szerszámokkal elindultak a lakodalmas házhoz, hogy a hatalmas sátort méltóan feldíszítsék a nagy alkalomra. Az órákig tartó munkát már lámpafénynél fejezték be. Utoljára még körbementek és a speciális kilyuggatott pumpás szórófejjel ellátott locsolókkal még végigpermetezték a díszeket, nehogy kókadtak legyenek másnapra a virágok.
Visszafelé a kiürült vödröktől megszabadított echós kocsiba betették a lányok csomagjait és végül magukat a lányokat is. Nem volt nagy búcsúzkodás, hiszen pár óra múlva a templomi szertartásnál találkoznak újra, és igyekezni kellett Bora néniékhez.
Megérkezve Mihály báékhoz István, szinte pillantásra sem méltatva a lányokat egyenesen az istállóba ment, hogy a rég nem látott kedves paripákat üdvözölje. Réka megbűvölve figyelte a fiút, aki olyan magas, vállas volt, mint Apa, és keskeny, fekete bajuszkája is olyan felnőttes megjelenést adott a fiatalembernek.
Az istállóban álló hintót szépen előkészítették és kibélelték a Bora néni készítette fehér takarókkal. Előkerültek a fehér lószerszámok is, csákók, bóbiták, és a szépséges hímzett, gyöngyös takarók is, hogy reggel korán kelve könnyebb legyen a pacikat fehérbe öltöztetni az előkészített darabokkal. Bár a lovak nem fekszenek le, így nem volt nagy veszélye, hogy éjjel összegyűrik az ünnepi öltözetet, de azért nyugodtabban lehet beöltöztetni őket reggel, és jobban tűrik, hogy órákig kell ebben a szokatlan szerelésben lenniük.
Munka közben István elárulta, hogy ő bizony nem jön vissza a faluba és nem akar a TSZ-be belépni, mert tájépítész, vagy tájépítő kertész akar lenni. Itt az Alföldön, és jószerivel Magyarországon ezt még nem ismerik, de nyugaton és ezáltal a nyugati országrészben sok helyen kezdenek a régi kúriákból, udvarházakból szállodákat építeni. És ahogyan a külföldi magazinokban, szakfolyóiratokban látta, mindenütt az épületek körül gyönyörű, elegáns kerteket, parkokat építenek, alakítanak ki.
Hát bizony a csillagok mind kigyúltak, mire a dolgok előkészítésével végeztek. A ragyogó holdfény sejtelmessé tette a környéket és az udvart, és megnehezítette az elválást. De pihenni kell, mert holnap nagy nap lesz, nemcsak az ifjú párnak, de a segédkező személyzetnek is.
A lányoknak a paplanos ágy után újra meg kellett szokni a dunyhát. De nem is volt baj, mert így a dunyha elnyelte Réka könnyeit, akit a hirtelen felbukkanó nagyfiú megjelenése igencsak összezavart.
tovább a következő fejezethez >>