---

Tartalom

Előszó
Az Országos Erdészeti Egyesület megalakulásának története
Az Országos Erdészeti Egyesület működése
Az Országos Erdészeti Egyesület elnökei
Az Országos Erdészeti Egyesület tisztviselői
Az Országos Erdészeti Egyesület irodalmi működésére vonatkozó adatok
Az Országos Erdészeti Egyesület közgyűléseinek helye
Az Országos Erdészeti Egyesület igazgató választmánya
Az Országos Erdészeti Egyesület tagjai 1906-ban

---

Előszó

Az Országos Erdészeti Egyesület m. é. deczember hó 9-én töltötte be fennállásának 40. évét.

Oly hosszú idő ez egy erkölcsi testület életében is, hogy méltán érezhette szükségét az egyesület igazgató-választmánya, hogy emlékiratba gyüjtse össze az egyesület történetét, amivel egyfelől háláját rójja le azon férfiakkal szemben, akik 4 évtized előtt alapitása körül súlyos körülmények között buzgólkodtak, másfelől pedig számot ad az egyesület eddigi működéséről, hogy a mai nemzedék a mult tanulságaiból új erőt meritsen a hazai erdőgazdaság nagy érdekeiért folyó további küzdelemhez.

S ha egyik-másik tekintetben a sikert még csak a jövőtől várjuk, úgy ez a körülmény is csak serkentőleg hasson; még szivósabb kitartásra, még szorosabb összefogásra intsen, mert egyedül ezek jelölik meg az útat a még elérendő czélok felé! Tegyük tehát félre néhány perczre a mindennapi élet munkáját, szakitsuk meg a jelen küzdelmeit és szenteljünk - az Országos Erdészeti Egyesület czélja és hivatása feletti rövid szemlélődés után - egy órát a mindinkább elhomályosuló mult emlékének, hogy annak nyomán haladjunk a jelen pillanatig.

* * *

A magyar erdőgazdaság az ország területének 27 százalékán teljesit fontos közgazdasági hivatást, de üdvös hatását annak a befolyásnak révén, amelyet a jól ápolt erdő az éghajlatra és a csapadékok lefolyásának szabályozása által a talajra és vizrajzi viszonyainkra is gyakorol, kiterjeszti az ország más művelés alatt álló területeire is. Erdeink, ha jókarban maradnak, állandó keresetforrást nyujtanak a népnek úgy az erdőben előforduló különféle munkálatoknál, mint nemkülönben annál a számos iparágnál, amely nyersanyagát erdeinkből veszi, s földbirtokosaink, ha erdejökkel gazdaságosan bánnak, ellentétben több más mivelési ággal, mindinkább fokozódó jövedelmet nyernek erdejükből, mely ekként az ország egyik jelentékeny jövedelmi forrása, s amelynek gondos ápolása annál is inkább nemzeti érdek, mert más országok példája arra tanit, hogy a hegységi erdők pusztulását a nép nyomora, elszegényedése nyomon követi, s mert az ország erdőterülete ma már csekély kivétellel oly talajokra szorult vissza, amelyek termőképességüket csakis az erdőgazda kezelése alatt tartják meg.

A hazai erdőgazdaság, melynek jelentőségét ezekkel a sorokkal röviden jelezni óhajtottuk, az Országos Erdészeti Egyesületben jogos érdekeinek mindenkoron éber őrét birja, mely menten minden külső befolyástól, országos szempontokból itélve meg a felmerülő kérdéseket, a feltünést keltő külső sikereket nem keresi ugyan, amelynek komoly szava azonban talán éppen ezért eddig figyelemben részesült, ha az erdészet előbbreviteléről, vagy valamely külső veszély elháritásáról volt szó.

S erre annál is inkább volt és van szükség, mert az erdőgazdaság nemzeti háztartásunknak nem mindenki részéről egyaránt méltatott tényezője s mert az erdő ellen elkövetett bűnök súlya a késő unokákra nehezedik. A jelen nemzedéknek jogos igényein túlterjedő önzésével a jövő jogos érdekeit szembeállitani, lehet hálátlan, lehet népszerütlen feladat, de mindenkoron nemes hivatás, amely a mindig újból ifjodó nemzet fennmaradását és gyarapodását szolgálja.

Azon befolyás következtében, melyet az Országos Erdészeti Egyesület a hazai erdőgazdaság fejlődésére gyakorolni igyekezett, szoros kapcsolat áll fenn az egyesület és a magyar erdészet újabbkori története között. Számos intézményünk és vivmányunk, amelyre ma megelégedéssel tekintünk, vagy amely ma már mintegy természetes követelménynek tetszik, s ezért kellő méltatásban talán már nem is részesül, eredetét egyesületi életünk valamely nyilvánulásában találja, s ha nincs is mindig közvetlen kezdeményezésről szó, legalább is közreműködésével mindig elősegitette az Országos Erdészeti Egyesület a hazai erdőgazdaság okszerű és üdvös fejlesztését.

A magyar erdészeti tudomány belső szakszerű fejlesztését szolgáló irodalom pedig, a legújabb kor néhány termékétől eltekintve, kizárólag az Országos Erdészeti Egyesületnek köszönheti keletkezését és a viszonyokhoz mérten erőteljes fejlődését. Nem ismerünk szakot, amelynek irodalma oly szoros genetikai kapcsolatban állana valamely testülettel, mint a magyar erdészeti irodalom az Országos Erdészeti Egyesülettel, de viszont alig van más oly egyesület, mely az irodalom megteremtése érdekében viszonylagosan annyi áldozatot hozott volna, mint az Országos Erdészeti Egyesület. Saját szakközlönynek, az Erdészeti Lapoknak kiadása, pályadijak kitűzése erdészeti munkák megirására, a kiadásnak és árusitásnak minden haszon nélkül való elvállalása, ezek voltak azok az eszközök, amelyek az eddig elért sikert biztositották.

Ekként tehát az Országos Erdészeti Egyesület nemcsak kifelé törekedett feladatát teljesiteni, hanem az erdészeti tudományok belső fejlesztése és terjesztése terén is vezérszerepet vitt. Ennek a czélnak szolgál terjedelmes szakkönyvtárának fenntartásával és folytonos kiegészitésével is.

Ámde nemcsak az ország jól felfogott gazdasági érdekei és az erdészeti tudományok, hanem a magyar erdő művelői - birtokosok és alkalmazottak egyaránt - mindenkoron kész támaszt találtak az Országos Erdészeti Egyesületben, mely az erdőbirtokosoknak felszólitására szakbeli tanácscsal szolgál és részükre jól képzett erdőtisztek neveléséről gondoskodik, Bedő Albert-alapitványából két 600 K-ás ösztöndijat adományozván az erdészeti főiskola jeles hallgatóinak.

Az erdőtisztek jogos igényeinek kielégitésében pedig az Országos Erdészeti Egyesület mindig az erdőgazdaság nyugodt fejlődésének és előrehaladásának fontos biztositékát látta s ezért érdekükben többször és sikerrel szállott sikra. S ha a dolog természetéből folyólag leginkább az állami erdőtisztek helyzetének javitására gyakorolhatott befolyást, úgy az ezen a téren elért eredmények kétségtelenül kedvező visszahatással voltak és lesznek a magánszolgálatban állók viszonyaira is. Ámde közvetlenül is igyekszik az egyesület erdőtiszt tagjait és azok hátramaradottjait jótéteményekben részesiteni. Erre a czélra szolgálnak jótékony alapitványai, nevezetesen a gróf Tisza Lajos-alapitvány, amelyből önhibájukon kivül szorult anyagi viszonyok közé jutott erdőtisztek és erdészeti altisztek részesülnek segélyben, továbbá a Wagner Károly, Luczenbacher Pál, az Erzsébet királyné nevét viselő és a Faragó Béla-féle alapitványok, amelyekből erdőtisztek özvegyei és árvái nyernek segélyt.

Legújabban a Horváth Sándor-alapitványból adott elismerő jutalom arra szolgál, hogy az egyesület a magyar erdőgazdaság körül kiváló érdemeket szerzett tagjainak elismerését és háláját kifejezze.

Amit ezekben az egyesület feladatairól és azok teljesitéséről általánosságban elmondottunk, azt a következő fejezetek hivatottak beigazolni. Mielőtt azonban az egyesület 40 évi működésének részleteire térnénk át, alakulásának történetét kell előadnunk.

Budapest, 1907. január hó 1.

---