A szűr egyike a legjellegzetesebb és legősibb magyar férfi-ruhadaraboknak. Voltaképen bő felöltőféle, melyet azonban a nép felöltve ritkán visel, inkább csak vállravetve hordja, mint a subát, sőt ujját többnyire be is varrja.

A szűr anyaga a magyar juh gyapjából, a szűrtakácsok vagy csapók szőtte, durva, fehér, aba- vagy darócposztó, melyet kallók-ban megványol-nak, aztán keményre összesajtolnak. Valamikor a csapómesterség országszerte elterjedt iparág volt, ma már szűrposztót csak Veszprémben és Erdélyben készítenek. Erdélyben híres a nagydisznódi (Nagyszeben mellett) szűrposztó.

A szűrposztót a szűrszabó dolgozza fel szűrré. A szűr szabása igen egyszerű, minden darabja négyszög, görbevonalú szabás nincs benne. A szűrszabó tudománya azonban nem ebben az egyszerű kiszabásban és összevarrásban merül ki, hanem az egyes darabok kihímezésében. A kihímezett szűrt cifraszűr-nek nevezik. A szűrhímzést a szűcshímzéssel együtt a magyarság legeredetibb és legsajátosabb hímzésének tekinthetjük.

A szűrt színes gyapjúfonallal hímezik ki. Az egyszerűbb nagykun szűrökön a következő hímzésfoltok vannak: legelterjedtebb a szűr két oldalába betoldott ú. n. aszaj. Ez még a legszegényesebb szűrön is ki van hímezve. Díszesebb szűröknél 2-2 aszajt iktatnak be a szűr oldalába s az összetoldásokba gyapjúfonalsodrással lefogatott, fekete-piros-zöld posztócsipkét foglalnak be. A posztócsipkék mintegy keretei a szűrhímzéseknek. Kétpár-aszajos szűrnél az aszaj és ujj közötti részt, az ú. n. pálhát s az aszaj alatti oldalt is kihímezik, miáltal az aszaj felfelé és lefelé megnövekedik. A toldások végein bojtok, vagy galambkosár-nak nevezett kerek horgolások fejezik be a csipkézéseket.

A nagykún szűr másik elmaradhatatlan hímzésfoltja a szűr hátán lecsüngő gallér két sarkában van. Ez lényegében többnyire hajlottszárú rózsaág.

A szűr elején végighúzódó két kihajtáson, a válltól lefelé és a szűr aljától felfelé, szintén szoktak egy-egy hullámos száron bimbós vagy rózsás virágfűzért elhelyezni. A felső, a vállon át a gallérral is kapcsolatba jut. Díszesebb cifraszűröknek az alját is körülhímezik, ezek a koszorúsaljú szűrök. A még cifrább szűröknél a pálhahímzés-nek megfelelő hímzéstoldalékot is megtaláljuk, Az aljakoszorúja felett, mely a függőleges irányban haladó összetoldások mellett felfelé is kiágazik, ezek az ú. n. feleresztések. (11. T. c), A koszorúaljat felül is, alul is, hármas csipke szegélyezi. Egy a feleresztésekbe is ágat bocsát s itt bojtban vagy galambkosárban végződik. A kun szűr ujja végein hímzett hajtóka is szokott lenni.

A további fejlődés folyamán az itt felsorolt alapfoltokat bimbós rozmaringleveles ággal összekötik s előáll a körülkoszorús cifraszűr. Ez a koszorú a szűr elején, alján, gallérján megszakítás nélkül körülmegy, csak az aszaj hímzése nincs hozzákapcsolva. A körülkoszorús szűr a Nagykunság sajátja, - nem számítva a nagykunok közvetlen szomszédjait -, egyebütt nem ismeretes. Főképen Kisújszálláson csinálták, Karcagon inkább a foltokban való hímzést kedvelték.

A szűr szélét - az alját kivéve - keskeny, fekete posztószegés fogta körül; alája a hímzés felől keskeny, zöld vagy piros csipkét fogtak. A szűr gallérjának két sarkán, a színes posztókból csavart vastag, vagy szűrposztóból szabott lapos, kerek csücskő arra szolgált, hogy esőben ezek összekötésével a szűrgallérból csuklyát csináltak. A szűrt elől nem lehet összegombolni, mindössze egy többé-kevésbé díszes szűrszíj fogja össze, melyet a szíjgyártó csinál. A szűrszíjhoz díszül olykor lecsüngő sallangok vagy hátravethető ú. n. átalvetők járulnak.

A szűrszabó nemcsak szűrt hímzett, hanem más egyéb használati tárgyakat is, mint pl. nyeregtakarókat; hímes topánkákat, papucsokat; hímes fésű-, kefe-, borotva-, gyufatartókat. Ők készítették a lányok számára a hímes, bojtos labdákat, a menyasszonyi hímes harisnyakötőket. Kihímezték a varráskor, hímzéskor nélkülözhetetlen húzókoloncot, a homokkal vagy kaviccsal töltött, miskának nevezett szűrzacskót is.

A szűrhímzés fénykora a kiegyezés utáni évtized volt. Ezután a szűr tarka színpompájából egyre veszített, végül teljesen elszíntelenedett. Majd a hímzést lassanként színes posztófoltokkal helyettesítették. Míg a múlt század 70-es éveiben a Nagykunságon mintegy száz szűrszabó dolgozott ma már csak két öreg mester tengődik, azok is munka nélkül. Ezek halálával ez a legszebb magyar iparág a Nagykunságon teljesen megszűnik. Szűrszabóinast az ipartestületekben már 30 év óta nem szegődtettek. A mai kun ember a szűrt már szégyenli felvenni, a pásztorok - akik még itt-ott viselik - szűrüket Debrecen vagy Berettyóújfalu vásárain szerzik be.

Megölte a cifraszűrt az újabb divat s a trianoni határ. A kitűnő minőségű erdélyi szűrposztót a nép a nagy vám és szállítási költségek miatt nem tudja megfizetni; az olcsóbb, de marhaszőrrel hamisított, silány cseh posztóból készült munka pedig ott is lejáratta a szűrt, ahol a nép még hajlandó lett volna viselni.

Derék szűrszabó-iparművészeink közül e helyen külön is ki kell emelnem néhai Dézsy János karcagi szűrszabót, aki az 1873-74. években a Nagykunságon használatos összes szűrvirágokat összegyűjtötte és lerajzolta. Füzetünk anyagának tekintélyes részét, főleg a színezetleneket (melyeket fekete nyomásban közöltünk) az ő páratlanul gazdag mintakönyvéből vettük.