---

Tartalom

BEVEZETÉS
1. FEJEZET. A FELSŐOKTATÁS POLITIKAI GAZDASÁGTANA
1.1. A politikai gazdaságtan
1.2. Politikai gazdaságtan Keleten

2. FEJEZET. AZ OKTATÁSPOLITIKA KÖZGAZDASÁGI IDEOLÓGIÁI
2.1. Képzés és többletkereset
2.2. Oktatás és gazdasági haladás
2.3. Az oktatás társadalmi hatása
2.4. Az oktatás és a marxizmus
2.5. Az oktatás hatékonysága és minőségbiztosítása
2.6. A politikai gazdaságtan
2.7. Az iskolázottsági verseny
2.8. Túlképzés az iskolázottsági versenyben
  2.8.1. A túlképzés és az oktatás tervezés
  2.8.2. A kétszintű képzés és a tömegesedés
  2.8.3. Kvázi túlképzés
  2.9. Elfordulás a tudástársadalomtól

3. FEJEZET. MIRE VALÓ A FELSŐOKTATÁS?
3.1. A felsőoktatás műveltségképe
  3.1.1. A műveltségkép társadalmi, gazdasági háttere
  3.1.2. Az oktatásirányítás változása
  3.1.3. Műveltségkép alakulása
  3.1.4. A nemzetközi dokumentumok felsőoktatás-politikai műveltségképe
  3.1.5. A hazai felsőoktatás-politika műveltségképének változása a dokumentumok tükrében
3.2. A posztindusztrializációtól a visszaiparosításig

4. FEJEZET. AZ OKTATÁS ÉS A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS
4.1. Fogalmak, minták, módszerek
4.2. A gazdasági fejlettség és az iskolázottság
4.3. A vertikális iskolázottság
4.4. Az oktatás minőségnek szerepe
4.5. Felsőoktatás és innovativitás
4.6. Még nem telt el hatvan év
4.7. Melléklet

5. FEJEZET. A HAZAI FELSŐOKTATÁS HASZNAI
5.1. Az oktatás egyéni haszna
5.2. A felsőoktatás társadalmi haszna
5.3. Iskolázottság és munkaerőpiaci sikeresség
5.4. Iskolázottság és az egészség
5.5. Iskolázottság és kriminalitás
5.6. A felsőoktatás közösségi költségeinek megtérülése
5.7. Elfordulás a fejlett világtól
5.8. Melléklet

6. FEJEZET. A FELSŐOKTATÁS FINANSZÍROZÁSÁNAK
ALAPKÉRDÉSEI
6.1. Igazságosság és hatékonyság
  6.1.1. Az igazságosság és a hatékonyság fogalma
  6.1.2. A felsőoktatási részvételi hányad és a felsőoktatási költségmegoszlás
  6.1.3. A felsőoktatási költségmegosztás és a közösségi költségek megtérülése
6.2. A felsőoktatás finanszírozás jellemzői a 21. században
  6.2.1. A felsőoktatási részvétel
  6.2.2. A felsőoktatási kiadások költségmegoszlása
  6.2.3. A diákhitel
  6.2.4. A felsőoktatás állami finanszírozása
6.3. Zsákban táncolva
6.4. Melléklet

7. FEJEZET. FELSŐOKTATÁS ÉS RÉGIÓ
7.1. Az egyetemek misszióinak fejlődése
7.2. A harmadik misszió
7.3. A hazai felsőoktatás regionális jellemzői
  7.3.1. A felsőoktatási intézmény mint munkaadó
  7.3.2. A képzési helyek
  7.3.3. A felsőoktatási intézmény és hallgatói mint vásárlók
  7.3.4. A regionális egyetemek munkaerőképző szerepe
7.4. A hazai felsőoktatási hálózatalakítások
  7.4.1. A magyar felsőoktatás-politika intézményi integrációs programjai
  7.4.2. A hálózatalakítás tanulságai
7.5. Felsőoktatás és régió - inkább csak ígéret, mint valóság

8. FEJEZET. A KUTATÁSRÓL - VILÁGSZÍNVONAL ALULNÉZETBEN
8.1. Az intézményrendszert formáló történelem
8.2. Mit is mérünk
8.3. A bejegyzett szabadalmak száma a világban és itthon
8.4. A domesztikált publish or perish
8.5. Kutatólétszám
8.6. K+F ráfordítások
8.7. Fajlagos K+F ráfordítások
8.8. Az állami és az üzleti szféra K+F ráfordításai
8.9. A hazai felsőoktatási kutatások
  8.9.1. A kutatóhelyi struktúra átalakulása
8.9.2. A kutatóhelyek eredményessége
8.10. A hazai felsőoktatás és a kutatás finanszírozása
  8.10.1. A felsőoktatás finanszírozása
  8.10.2. A kutatás finanszírozási módszerei
  8.10.3. Tanulságok a finanszírozásáról
8.11. Az intézményi belső tényezők
8.12. Lehet más az Akadémia
8.13. Ha maradsz, lemaradsz

9. FEJEZET. A HAZAI EMBERI ERŐFORRÁSOK TEGNAP, MA ÉS HOLNAP
9.1. Emberi erőforrásaink helyzete
  9.1.1. Az emberi erőforrás fejlettségének néhány összehasonlító indexe
  9.1.2. A hazai emberi erőforrások jövőbeli helyzetének előrebecslése
  9.1.3. Az emberi erőforrás nélkül csak szegénység van
9.2. Elkótyavetyélt tizenöt év
  9.2.1. A gazdasági fejlődés és fejlettség
  9.2.2. Az emberierőforrás-helyzet indikátorai
  9.2.3. Néhány további mutató
  9.2.4. Megszavazott kormányzati kudarc és korrupció

BEFEJEZÉS
ÁBRAJEGYZÉK
TÁBLÁZATJEGYZÉK
HIVATKOZÁSOK

---

Bevezetés

A tudásgazdaság iskolázottsági és kutatási, innovációs versenyt hozott a régiók és a nemzetgazdaságok között. Vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy a tudásgazdaság a gazdaság fejlődésének az a szakasza, amikor az iskolázottság, a kutatás és az innováció válik meghatározó hajtóerővé.

A kutatási, innovációs verseny oka, hogy a nemzetgazdaság fejlődésének szoros kapcsolata van az innováció színvonalával, amihez emberi erőforrásban gazdag környezetre van szükség. Ez pedig nyilvánvalóan az iskolázottság növelésének irányában ható oktatáspolitikákat implikál, s nyomában iskolázottsági versenyt.

De iskolázottsági verseny zajlik a kiszélesedő középosztály felnövekvő tagjai között is. Hiszen már ma vannak olyan országok, ahol a fiatal generáció több mint fele diplomás. Ez pedig azzal a következménnyel jár először is, hogy aki kiszorul a felsőoktatásból, az kiszorul a gazdaságból és a társadalomból. Másodszor a diplomások széles tömegei között azok tudnak jobban érvényesülni, akik magasabban rangsorolt, nevesebb intézményekben szerezték diplomájukat. Harmadszor pedig a verseny újabb oktatási szinteket teremt, részint professzionalizációs, továbbképzési, specializációs szinteket, részint a doktori képzésre is kiterjed.

Az iskolázottsági és a kutatási, innovációs verseny színtere és meghatározó szereplője a felsőoktatás, az akadémiai szféra (ami a világ fejlett részében nagyjából ugyanazt, vagy legalábbis egymással nagyon szoros kapcsolatban álló szférákat jelent).

Ez a könyv erről a felsőoktatásban folyó iskolázottsági és kutatási versenyről szól, és arról, hogy az állam miként befolyásolja azt. Az állam szerepe ugyanis felértékelődik ebben az iskolázottsági és kutatási versenyben.

E könyvben ezt vesszük górcső alá. A magyar felsőoktatás politikai gazdaságtanát.

A politikai gazdaságtan annak a tudománya, hogy a kormány miként befolyásolja, illetve szervezi meg a nemzet jólétét. Ez a frappáns meghatározás a Collins Dictionaryban található (https://www.collinsdictionary.com/dictionary/english/ political-economy).

Ebben a könyvben a felsőoktatás és a humánerőforrás-fejlesztés politikai gazdaságtanának néhány - a szerző által - meghatározónak vélt kérdésével foglalkozunk.

Az első fejezetben kicsit bővebben értelmezzük a felsőoktatás politikai gazdaságtanának céljait és legfontosabb témáit, majd a második fejezetben az oktatáspolitikában érvényesülő (köz)gazdasági ideológiákat és megközelítéseket igyekszünk körbejárni. Az áttekintés végére eljutunk az iskolázottsági verseny és a túlképzés kérdésköréhez.

A harmadik fejezetben azt elemezzük, hogyan változik a felsőoktatás társadalmi illeszkedése, illetve hogyan változnak az ezt meghatározó politikák. Először a felsőoktatás műveltségképének történelmi változásait tekintjük át a középkori egyetemtől a humboldti egyetemen át a gazdálkodó/vállalkozó tömegegyetemig. Majd ehhez kapcsolódóan megvizsgáljuk a 20. század végi és 21. századi nemzetközi (európai uniós) és hazai felsőoktatási fejlesztési politikákat.

A negyedik fejezetben két kérdést igyekszünk megvizsgálni. Az egyik, az iskolázottság és a gazdasági fejlődés kapcsolatának speciális (társadalmi, gazdasági - vagy más szóhasználattal kapitalizmus - modellek szerint vett) országcsoportonkénti sajátosságai. A másik a gazdasági fejlődésnek az oktatás (PISA-vizsgálatok eredményeivel mért) minőségével és az innovációs teljesítménnyel összefüggő vizsgálata ugyancsak ezen országcsoportokra. Tulajdonképpen úgy is megfogalmazhatjuk kutatási kérdésünket, hogy az iskolázottságnak, és az innovációs teljesítménynek a gazdasági fejlettséggel való összefüggései mennyiben sajátosak a posztszocialista országcsoportban (és azon belül Magyarországon), azaz mennyiben mások ezen a területen a politikai gazdasági jellemzők itt.

Az ötödik fejezetben azt elemezzük, hogy a felsőoktatásnak milyen gazdasági értékeket tulajdoníthatunk. Az oktatás és így a felsőoktatás is jelentős egyéni és társadalmi hasznokkal rendelkezik, amelyek a felsőoktatással kapcsolatos politikai gazdaságtani döntésekben jelentős, esetenként meghatározó szerepet játszanak. Nemzetközi makrostatisztikai adatokra, illetve azok idősoraira támaszkodva a hazai felsőoktatás egyéni és társadalmi hasznait, azok alakulásának tendenciáit mutatjuk be. A fejezet második felében pedig megvizsgáljuk a hazai felsőoktatás helyzetét, s az azt befolyásoló politikai gazdasági okokat.

A hatodik fejezetben a felsőoktatás politikai gazdaságtanának egyik leginkább tárgyalt alapkérdését elemezzük: a felsőoktatás finanszírozását. Ennek kapcsán először az igazságosság és hatékonyság kapcsolatát vesszük górcső alá a felsőoktatási költségmegosztás jellemzőivel összefüggésben. Majd áttekintjük a felsőoktatás finanszírozásának jellemzőit és legfontosabb problémáit a 21. században: a tandíjtól, a diákhiteltől és az állami finanszírozás formáin, módszerein át annak sajátosságaiig.

A hetedik fejezetben a felsőoktatás és a régió kapcsolatát tekintjük át, és ehhez kapcsolódóan kitérünk a hazai felsőoktatási hálózatalakításokra, azok tanulságaira.

A nyolcadik fejezetben az innovációs versenyt vesszük alaposabban szemügyre. A hazai akadémiai szféra meglehetősen szerény innovációs és publikációs teljesítményét elemezzük nemzetközi összehasonlításban, s ezzel összefüggésben fogalmazunk meg néhány politikai gazdasági összefüggést. Kitérünk az MTA-nak a könyv írásának idején folyó átszervezésére is.

A befejező kilencedik fejezetben kissé szélesebbre nyitjuk vizsgálódásunk látószögét, és a hazai humán erőforrások helyzetét elemezzük, kitérve annak jövőjére, de múltjára is, arra, hogy mennyiben sikerült az Európai Unióhoz történt csatlakozást kihasználni a fejlődésben. És milyen politikai gazdasági tanulságok fogalmazhatók meg ennek kapcsán.

A befejezésben megkísérlünk néhány tanulságot megfogalmazni, rámutatva arra, hogy a már közel tíz éve regnáló kormány oktatáspolitikája egy rendkívül hamis és veszélyes utat követ. Veszélyes, mert egy ország felsőoktatási rendszere évszázadokig épül, de egy évtized alatt le lehet rombolni. És legfőképpen azért veszélyes, mert az iskolázottsági és innovációs versenyben egyre jobban lemaradva megöli az ország jövőjét, megakadályozza a jövőbeli fejlődés egyetlen mozgatóerejének, a humán erőforrások fejlődését.

Ebből a bevezetőből is kitűnik, hogy a könyv valójában egy látlelet a hazai felsőoktatásról, kutatásról és humán erőforrásokról. Sajnos nem szívderítő látlelet, hanem lemaradásunk szomorú dokumentálása.

A könyv fejezetei, szerzőjének részben új tanulmányaira, részben egy-két év távlatában megjelent írásainak továbbgondolt, szerkesztett anyagaira épülnek.

Címzettjei, remélt olvasói az oktatáskutatással és neveléstudománnyal foglalkozó szakembereken, doktoranduszokon és felsőoktatási hallgatókon kívül a szélesebb olvasóközönség, mindazok, akik a felsőoktatás működése, s a felsőoktatás-politika és a humánerőforrás-fejlődés "rejtelmei" iránt érdeklődnek.

---