---

Tartalom

1. BEVEZETŐ

2. KÖZPOLITIKA, OKTATÁSPOLITIKA
2.1 A politika, közpolitika
2.2 Oktatáspolitika és formálói

3. AZ OKTATÁS KÖRNYEZETE ÉS KAPCSOLATRENDSZERE
3.1 A gazdaság és az oktatás kapcsolata
3.2 Globalizáció és integráció
3.3 A posztindusztriális kor és az oktatás
  3.3.1 A posztindusztriális korszak sajátosságai
  3.3.2 A posztindusztriális korszak és az oktatás
  3.3.3 Az oktatásirányítás változása
  3.3.4 A végzettségek elismerése és a képzések hasonulása
  3.3.5 Egy csodafogalom - a kompetencia
  3.3.6 Melléklet a 3.3. alfejezethez
3.4 Oktatáspolitika és demográfiai
  3.4.1 A demográfiai folyamatokról általában
  3.4.2 A hazai demográfiai folyamatok
  3.4.3 Demográfiai folyamatok oktatáspolitikai kihatása
  3.4.4 Melléklet az Oktatáspolitika és demográfia alfejezethez
3.5 Oktatás és foglalkoztatáspolitika
3.6 A hazai tudomány és kutatás
  3.6.1 A magyar tudomány mítosza
  3.6.2 A Magyar Tudományos Akadémia szerepe
  3.6.3 A hazai kutatás szervezete és jellemzői
  3.6.4 Melléklet a Hazai kutatás és tudomány részhez

4. AZ OKTATÁSPOLITIKA KÖZEGE
4.1. A közoktatás
  4.1.1. A magyar oktatás a 20. században - egy kis történelmi áttekintés
  4.1.2. Az óvoda
  4.1.3. Az általános iskola
  4.1.4. Gyógypedagógiai képzés
  4.1.5. A hazai középfokú oktatás és a szakképzés jellemzői
  4.1.6. Iskolarendszeren kívüli szakképzés
  4.1.7. A posztszekundér képzés - zavarok és törekvések
  4.1.8. A közoktatás fejezet összefoglalása
4.2. Felsőoktatás
  4.2.1. A felsőoktatás tömegesedése
  4.2.2. A hazai felsőoktatás mennyiségi és szerkezeti problémái
  4.2.3. A hazai felsőoktatási felvétel néhány tendenciája az ezredforduló után
  4.2.4. Fejlesztő főiskola, avagy egy hiányzó láncszem a hazai felsőoktatásban?
  4.2.5. A hazai felsőoktatás kibocsátásának zavarai
  4.2.6. A hazai felsőoktatás-politika 1990-2005
  4.2.7. A kétszintű képzés
  4.2.8. Befejezésül a felsőoktatásról
4.3. Felnőttképzés - élethosszig tartó képzés
  4.3.1. A felnőttképzés fogalmi kerete
  4.3.2. A felnőttképzés hazai részvételi jellemzői
  4.3.3. A felnőttképzés részvételi jellemzői a fejlett országokban
  4.3.4. A felnőttképzés egyéni, közösségi és munkáltatói kiadásai
  4.3.5. Befejezésül a felnőttképzésről
4.4. Pedagógusok, oktatók
  4.4.1. A pedagógusok
  4.4.2. A pedagógusok foglalkoztatása és bérezése
  4.4.3. A pedagógusok szelekciós mechanizmusa
  4.4.4. A felsőoktatási oktatók
  4.4.5. Befejezésül a pedagógusok, oktatók fejezethez
4.5. Melléklet a 4. fejezethez

5. AZ OKTATÁSPOLITIKA CÉLJA ÉS ESZKÖZEI
5.2. Az oktatáspolitika általánosan elfogadott céljai
  5.2.1. Igazságosság, méltányosság és esélyegyenlőség
  5.2.2. Társadalmi kohézió
  5.2.3. Minőség
  5.2.4. Gazdaságosság, eredményesség és hatékonyság
  5.2.5. Szabadság és választhatóság
  5.2.6. Átláthatóság és elszámoltathatóság
  5.2.7. Kiszámíthatóság, stabilitás - adaptivitás, alkalmazkodó képesség
5.3. Az oktatáspolitika eszközei
  5.3.1. Törvények, jogszabályok
  5.3.2. Tartalmi szabályozás és a vizsgarendszer
  5.3.3. Oktatáskutatás
  5.3.4. Finanszírozás

6. BEFEJEZÉSÜL

7. IRODALOM

---

Bevezető

A 20. században az oktatási rendszer nagyiparrá, pontosabban nagyszolgáltatóvá vált. A fejlett országokban, így hazánkban is 16 éves koráig a felnövekvő nemzedék lényegében minden tagja, s 20 éves korában is egyre jelentősebben több mint fele iskolába jár, s a felnőttek is mind nagyobb arányban vesznek részt oktatásban. A 2000-es évek első évtizedének második felében mintegy 2 millió fő járt a hazai (formális) oktatási rendszerbe, s mintegy negyedmillió pedagógus dolgozott ott. Ha a többi alkalmazottat is figyelembe vesszük, a lakosság mintegy negyede vesz közvetlenül részt szoláltatóként, vagy fogyasztóként az oktatási rendszerben, s ha a kiskorúak szüleit is ide számítjuk, akkor az ország több mint fele közvetlenül, és miután mindenki jár vagy járt iskolába végül is hosszabb-rövidebb távon mindenki érintett az oktatási rendszer szolgáltatásában. Ez már önmagában érdekessé teszi annak a kérdésnek az elemzését, hogy milyen elvek és érdekek mentén irányítják ezt a hatalmas szolgáltató rendszert, és milyen finanszírozási, gazdasági jellemzői vannak.

A hazai oktatáspolitika vizsgálatát külön izgalmassá teszi a társadalmi, gazdasági rendszerváltás. Annak elemzése, hogy mennyiben alakultak át az oktatási szolgáltatás jellemzői a 90-es évek után, mennyiben sikerült a felzárkózás a fejlett világ oktatásához, és oktatásirányításához.

A könyv egyik előzménye egy OFA és egy OTKA kutatás, amelyeknek keretében számos írás született az oktatás és a gazdaság kapcsolata, az minősége, az oktatás finanszírozása, az oktatáspolitika, a demográfia, a pedagógus kérdés, és a felsőoktatási reform témakörökben. Ezek lezárulását követően egy további kutatás (NKTH) és más elemzések eredményeként további oktatáspolitikai és oktatásgazdasági tárgyú közlemények jelentek meg jelen könyv szerzőjének munkájaként. Ezen kutatások során felhalmozódott ismeret és tapasztalat indította arra a szerzőt, hogy egy átfogó könyv formájában adja közre azokat.

Ezúton mond köszönetet a szerző Timár Jánosnak akivel az OTKA kutatás egy részében, és az időközben elhunyt Kövári Györgynek akivel az OFA kutatásban együttműködött, s az együttműködés eredményeként számos közös tanulmány született, amelyek e könyv anyagához fontos adalékul szolgáltak.

A könyv nem titkoltan azzal a céllal született, hogy az érdeklődő olvasók mellett a hazai felsőoktatásban, elsősorban a pedagógusképzésben és továbbképzésben tankönyvül szolgáljon.

A munka az oktatáspolitika elemzése során áttekinti annak:
- formálóit és eszközeit,
- környezetét a globalizációtól a tudás alapú gazdaságig valamint kapcsolatrendszerét, a demográfiától, a foglalkoztatáspolitikán át a tudományig,
- "terepét" tehát a hazai oktatási rendszer legfontosabb alrendszereit, és szereplőit, s azok jellemzőit
- legfontosabb céljait és eszközeit.

Alapvetően a hazai oktatási rendszerre és oktatáspolitikára koncentrál, de mindvégig igyekszik nemzetközi összehasonlításban vizsgálni a jelenségeket. Számos táblázattal és ábrával próbálja meg szemléltetni mondanivalóját. Az egyes részek végén további táblázatokat is közöl, hogy az érdeklődők tovább tudják elemezni a szóban forgó kérdéseket.

A szerző köszönettel tartozik a Tankönyvkiadó kollektívájának és vezetésének, különösen Hernádi Katalinnak, akik odaadó gondossággal foglalkoztak a könyv megjelentetésén. És persze köszönettel tartozik a szerző a családjának, hogy eltűrték azt, hogy hónapokon keresztül a könyvvel való foglalkozás került előtérbe helyettük.

---