---

Tartalom

1. Előszó
2. Túl az emberin. Metafizikus középpontok elmozdulása a cyberpunkban
3. Reflexiók a férfiszerepekről és a szerelem gazdaságtanáról a magyar romantikus komédia kapcsán
4. A posztmillenáris férfinéző szexuális traumái, avagy a MILF-pornó eredettörténete
5. Multiblockbusterek: a játékfilmgyártás új szakasza. A Marvel Cinematic Universe expanziója és médiakörnyezete
6. Az eljövendő vég traumája. A posztapokaliptikus film vágyszerkezete
7. A történelmi film retorikája

Névmutató
Tárgymutató

---

Előszó

Az emberi gondolkodás és érzékelés immanens tulajdonsága, hogy az élvezet és izgalom egyszerre születik meg az ismerős dolgok felismeréséből és az új ingerek percipiálásából. A filmes műfajok világában különösen igaz, hogy az élmény a variancia és az invariancia kényes egyensúlyán múlik. A zsánerekben ugyanis az emberi kultúrtörténet hajnala óta ismételt történetek otthonossága és kényelme vegyül az újszerűség kínálta kognitív kalanddal. Noha a zsánerek kutatásában kiemelkedő jelentőség jut az állandó elemek, visszatérő tematikák, dramaturgiai és formanyelvi megoldások azonosításának, hiszen a néző is éppen ezeknek a mintázatoknak köszönhetően képes a filmek egy csoportját műfajként kategorizálni, mégis vannak időszakok a tömegfilm gyártásában, amikor elsősorban a változásokon keresztül definiálható a műfajok élete. Ez a műfaji variancia, variált ismétlés pedig szoros kapcsolatban áll a társadalmi, politikai és kulturális, valamint technikai történésekkel.

Az ilyen megközelítésben minden szempontból forradalminak tekinthető hetvenes évek hosszú időre meghatározó öröksége a műfaji modellek, gyártás és forgalmazás terén a kétezres években jelentős átalakulást mutat. Az új-hollywoodi szemléletváltás nyomán kialakult műfaji mátrix, marketinges megoldások és blockbuster-technológia, valamint műfaji tematikák az ezredforduló környékén új megoldásoknak adják át a helyet. Jelen tanulmánykötet egy olyan műfaji körképet kínál az olvasónak, amely ezeket a változásokat teszi láthatóvá hat zsáner kapcsán, miközben a műfaji világ történéseit a posztmillenáris társadalmi fejlemények és az új médiakörnyezet függvényében teszi érthetővé.

Hangsúlyos jelenségként kerül elő ebben a vizsgálatban, hogy a kortárs filmkultúra minden aspektusát átformálta és megváltoztatta a hálózat kiépülése, amely 2004 után a web 2.0 megjelenésével még inkább felgyorsította azt a médiakonvergenciát, amelynek köszönhetően a hagyományos médiumok elvesztik önidentikusságukat és ezzel párhuzamosan új platformok válnak népszerűvé. Az infokommunikációs forradalom eredményeként pedig mind a befogadói szokások, mind a tartalomszolgáltatás és a gyártás módozatai alakulnak radikálisan át a mozgókép világában éppúgy, mint a kultúra és szórakoztatás minden területén. A kötet ezekre a kihívásokra adott válaszként értelmezi a szuperhősfilm előretörésében legnagyobb piaci és kritikai sikert jegyző Marvel Cinematic Universe példáját. Ebben az esettanulmányban az is bemutatásra kerül, hogy az MCU miként definiálja újra a blockbusterek gyártásának a fogalmát a változó vállalati környezet eredményeképpen.

Azonban nem csak a technikai világ hagy nyomot a fikciókon. Minden egyes műfaj a kollektív képzetek egy olyan konfigurációja, amely a zsánerre jellemző szabályok szerint reagál a világ történéseire. Ennek a funkciónak köszönhetően a műfaj mindig több mint egyszerű szórakozás, hiszen mitikus struktúrákba rendezi a társadalom félelmeit, frusztrációit, vágyait. Ebben az összefüggésben kerül bemutatásra a cyberpunk, melyet az antropocentrikus világ elpusztulásához kötödő félelmek hívnak életre. A hardcore mainstream pornófilmek új szcenáriói és cselekménymintái, középpontban a milf karakterével, leleplezik a fiatal férfiközönség kasztrációs komplexusait és szocializációs kudarcait a nemi identitás területén. A romantikus vígjátékot pedig olyan műfajként mutatja be a kötet, amely a gazdasági polarizáció következtében kialakuló rossz kulturális közérzethez és kompetitív szerelmi rítusokhoz kötődő szorongásokat menedzseli.

Az ezredforduló abból a szempontból is kitüntetett időszak, hogy távoznak a huszadik század nagy tragédiáinak utolsó túlélői és az orális történelem átadja a helyét az intézményes emlékezésnek. A generáció- és rendszerváltások megnyitják az utat a múltfeldolgozás folyamata előtt, amelyben a legnagyobb hatású médiumként vesz részt a film. A kötetben szereplő A történelmi film retorikája című tanulmány ebben a kontextusban értekezik a történelmi traumákat bemutató filmek morális kérdéseiről és a zsáner hitelesítő effektusairól.

Egy olyan fordulóponton, mint a millennium nemcsak a múlt látszik élesebben, de a jövővel kapcsolatos időbeli horizont is megnyúlik. A túlnépesedés, ökológiai katasztrófák, bejósolhatatlan technikai szingularitás korában fenyegető lehetőségként tűnik fel az emberi civilizáció pusztulása. A tanulmánykötet utolsó írása a posztapokaliptikus filmek gyártási kategóriájának traumaélményét kutatja, és arra keresi a választ, hogy miként transzformálja át ez a filmtípus a végítélet rémképét szabatos hollywoodi eszképizmussá.

A posztmillenáris tömegfilm kapcsán azok a szólamok a leghangosabbak, amelyek ezt az időszakot a műfaji dekonstrukció és a műfaji paródiák korszakaként jellemzik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a műfaji dekonstrukció nem egyszerűen csak korábbi minták önreflexív kiforgatását jelentik, de mindez konstruktív folyamat is egyben, hiszen a demitologizáció, műfaji revízió új műfaji szabályokat is létrehozhat.

---