---

Tartalom

Előszó (Rácz Ferenc)

SZÍNDARABOK
Karbid Krónika
Legfőbb támaszunk, a söntéspult
Olvasópróba, avagy "A jó nénikédet, Szalachinyi"
Pipogya királysága
Pipogya vérszegény
Túlélők
Szarvasbőr
Azt mondták, a villa üres
Végy egy tehenet
Erdei kaszting
Felvétel indul
Halott ügy

JELENETEK
Angolkisasszony
Csipat Piri
Fehérvári Győző
Férfiak szőkében
Népszokások
Névmemória
Panasz
Szájkarate
Gyaloggengszterek
Betonba öntött acél
Végjáték
Nem szeretem a szőke nős vicceket!

Szerző vagyok a Hevesinél (Hámori István Péter)

---

Előszó

...

A színházat működtető két fő ágens a színész és a rendező. Mindkettő - bármily furcsán hangzik is - alkotó ember! A színész megteremt egy figurát, a rendező valóságos, közvetett esztétikai élménnyé alakítja a leírt szöveget. Nagyon leegyszerűsítve a folyamatot: egy a reprodukciótól az interpretációig terjedő skálán eldönti a saját közlési szándéka függvényében, koncepciójának leginkább megfelelő közlési módot és folyamatot. A rendelkezésére álló lehetőségek függvényében életre kelti a játék vizuális látványvilágát és egyéb hatáselemeket. Természetesen ideális állapot, ha a szerző és a rendező elképzelései egybeesnek, vagy közel hasonlatosak. Ez esetben a rendező reprodukciós (az alkotói szándék megvalósítására való törekvés) szándékai kerülnek előtérbe. A színház világában azonban nem ritka a rendező interpretálási (értelmezés, magyarázat) szándéka sem, amikor számára a drámai alkotás számára csupán ürügyként szolgál arra, hogy azzal saját egyéni véleményét nézőpontját tolmácsolhassa.

A fent leírtakból következően az általam korábban "társszerzői" titulussal való hivalkodás nem jelent egyebet, mint azt a körülményt, hogy mint a HEVESI SÁNDOR Színtársulat rendezője, e drámakötet szerzőjének mintegy hét alkotását állítottam színpadra, melyek ez idáig összesen huszonegy előadást éltek meg. Ezekkel az adatokkal nem minősítem Hámori István Péter drámai munkáit. Ezek csupán statisztikai adatokat jelentenek társulatunk életében. Az viszont vitathatatlan tény, hogy Hámori István Péter dámaírói munkássága valóságos aranybánya egy olyan nem hivatásos színtársulat számára, mint történetesen a mienk. Színházi törzsközönségünk összetétele, tájolási lehetőségeink, évente visszatérő igények (nőnap, gyermeknap, farsang, télapó ünnepség, Magyar Kultúra Napja, Idősek világnapja... stb.) jó színvonalú, változatos tartalmú kielégítése, repertoárunk ilyen irányú bővítésében elvitathatatlan érdemei vannak Hámori István Péternek. Csak jószívvel tudom ajánlani hasonló gondokkal küzdő honi színtársulatoknak, amatőr csoportoknak.

Ami pedig a szerző kockázatvállalását illeti a műfaji megjelöléssel kapcsolatosan, nos, erre vonatkozóan a fentiekben remélem részben már megadtam a választ. Egy dolog egy színpadi produkció vizuális és látványelemeinek összessége, megspékelve az auditív ingerekkel, nem beszélve a színészi játék esztétikai, verbális tartalmáról, e sokrétű esztétikai élményről, és megint más dolog annak csupán csupasz olvasata által nyújtott a befogadó egyéni fantáziájával dúsított inger. Ezzel nem azt állítom, hogy a dráma színpadi változata jobb és több, mint a leírt változat. Csupán azt állítom: más. A zseniálistól a csapnivalóig terjedő skálán bárhol előfordulhat. Ami azonban e kockázat mértékét jelentősen minimalizálja az nem más, mint a szerző verbális humora. Hámori István Péter a líra világából rándult át a dráma területére. Ő a szavak, a nyelvi lelemények szakavatott tudója, mestere. Több írásában is visszaköszön sajátos nyelvhasználata, meghökkentő, mosolyt fakasztó szókapcsolatai, hasonlatai.

Természetesen a drámaírói mesterség kínjaival, keserveivel Hámori István Péter teljes mértékben tisztában van. Ismételten felhívom a tisztelt olvasó figyelmét a Szerző vagyok a Hevesinél című írására, ahol ezzel kapcsolatos tapasztalatait megindító őszinteséggel tárja az olvasó elé.

Ez a kötet Hámori István Péter drámaírói munkásságának legutóbbi hét évét öleli fel. Ez azt jelenti, hogy a szerző drámaírói munkáságának teljességét tartja kezében az olvasó. Tizenkét egy-, illetve kétfelvonásos színpadi művet és ugyancsak tizenkét rövidebb jelenetet, kabarétréfát. Hét év alatt huszonkét színpadi alkotás, igencsak szép termés egy magát kezdőnek tekintő drámaírótól. A műfajjal való kacérkodás és kezdés okairól, körülményeiről szintén a már kétszer is említett esszéjéből juthat elégséges ismeretekhez a tisztelt olvasó.

Hámori István Péter írói munkássága összességét tekintve joggal merülhet fel a kérdés, melyik titulus köntöse illik rá leginkább? Író, költő, publicista, drámaíró, újságíró, humorista? Szerzőnk sokoldalúságára jellemző, hogy a felsorolt kategóriák mindegyikében meglehetős jártasságot mutat. Újságírói, szerkesztői múltja tekintélyes, hiszen a 107. évfolyamánál tartó BÁNYAMUNKÁS újság főszerkesztőjeként több évtizede tartja életben a Bánya-, Energia és Ipari Dolgozók Szakszervezetének lapját. Több prózai kötet bizonyítja írói sokoldalúságát. Az Üzenet Marathonból címet viselő könyve az ifjúkori botlásaim alcímet viseli, ami saját bevallása szerint a felnőttkor határán írt zsengéinek gyűjteménye. Nem mellékesen ebben a kötetben már három drámai írásával repülni vágyó szárnybontogatásokat tett.

Külön említést érdemel Hámori István Péter humora. Nevetésre, jókedvre derítő törekvése legtöbb munkáján átsüt. Igazi komédiás, a szó nemes értelmében. Jelen írásai is zömében igen változatos jellegzetesen HIP-es humorral telítettek. Pazarló bőkezűséggel bánik a nevettetés minden fajtájával. A szójátékainak, vicces kiszólásainak petárdái szinte percenként robbannak. Műveiben a groteszk szarkasztikus élcelődés éppoly gyakori, mint a fanyar, szatirikus hangvétel, vagy a kristálytiszta metszésű maró gúny. Ez a humor azonban sohasem bántó, nem személyeskedő. Jól adagolt poénjai üdítő percekkel szolgálnak az olvasó és a néző számára egyaránt.

Mindazonáltal nem tévedünk nagyot, és valószínűleg maga a szerző is egyetért azzal, ha azt állítjuk Hámori István Péter személyében elsősorban a lírikust köszönthetjük. A költészet közegében érzi igazán otthon magát. E vélemény alapjául nem kritikusi, művészetesztétikai összehasonlító műelemzések állnak, hanem egyszerű, prózai számszaki adatok. Jelen könyve előtt nem sokkal látott napvilágot Hintaló-vágta címmel hetedik verseskötete!

Azt gondolom, ennyi személyeskedést megengedhetek magamnak. Amennyiben pedig ez valamilyen etikai, vagy netán szerkesztési alapelvbe ütközik, akkor a lektori rostán legfeljebb kihullik ez a Hámori István Péter költészetét népszerűsíteni hivatott bekezdés.

Nincs más hátra, kedves olvasó! Lapozzon egyet és adja át magát az önfeledt szórakozás élvezetének! Kellemes időtöltést kíván Önnek:

Rácz Ferenc drámapedagógus, a Hevesi Sándor Színtársulat rendezője

P.S. Apropó! Említettem már, hogy e kötet darabjai közül nekem melyik a kedvencem? Nos, ez egyértelműen nem más, mint Hámori István Péter: Aki kíváncsi, az Deákné vásznánál? Igazam van ugye?

---