---

Tartalom

Előszó

I. ELŐTANOK.
Első fejezet. A tudomány és a tudományok
Második fejezet. A módszer
Harmadik fejezet. A társadalmi tudományok
Negyedik fejezet. A jog- s állambölcsészet tudománya; az észjog; a természetjog
Ötödik fejezet. A jog- s állambölcsészet felosztása

II. ALAPFOGALMAK.

1. A társadalom.
Hatodik fejezet. A társaság és a társadalom
Hetedik fejezet. A társadalmak egymás közti viszonya
Nyolczadik fejezet. A történeti társadalmak

2. Az állam.
Kilenczedik fejezet. Az állam fogalma és elemei
Tizedik fejezet. Az állam keletkezése
Tizenegyedik fejezet. Az állam czélja, hatásköre és eszménye

3. A jog.
Tizenkettedik fejezet. A jog fogalma
Tizenharmadik fejezet. A jog főelve és lélektani fejlődése
Tizennegyedik fejezet. A jog forrásai és alakjai

Sajtóhibák

---

Előszó

A jog- és állambölcsészet alaptanainak önálló könyvben való kidolgozására az egyetemi előadások folytán tett tapasztalatok indítottak. Meggyőződtem, hogy kivált az elvontabb természetü kérdéseket illetőleg az előadások foganata sok tekintetben attól függ, hogy anyaguk tömör, határozott alakba foglalva, a hallgatóknak állandóan hozzáférhető legyen. Minthogy pedig a külföldi irodalom egyikében sem ismerek munkát, a mely az eszmemenet azon rendjét követné, a melyben a jog- s állambölcsészeti feladatok alaptételei a tudomány mai állásához mérten volnának összefoglalva, és a melyben egyenlő mértékben kapcsolatba volnának hozva és feldolgozva a bölcsészetből, a történetből, és a jogtudományból merített elemeik: e hiányt saját igyekezetemmel kellett pótolnom. E mellett különösen a társadalmak elméletében némileg túlterjedtem a tankönyv szoros keretén, azon bizalommal, hogy találkozik nálunk is, a ki nem pusztán az egyetemi tanulmány szempontjából érdeklődik e kérdések iránt.

Hogy a Németországban és ujabban hazánkban is alkalmaztatni szokott forrásidézés szokásától eltértem, annak oka nem az eredetiség negélyzésében rejlik, hanem abban, hogy bölcsészeti műnél a forrásoknak egészen más az értelme, mint történetinél vagy tételes természetünél. Idézet csupán ott szükséges, a hol idegen gondolatfolyam teljességében vétetik át, vagy a hol valamely író véleményére vonatkozó egyes állitás igazolandó; ellenben kiszakitott idegen mondatnak vagy tételnek kivált jegyzetben való átvétele csak az illető író félreértésére szolgáltat alkalmat. Annál inkább kötelességemmé vált azonban e helyütt emlitést tenni azon művekről, a melyekre támaszkodtam, a nélkül természetesen, hogy ezzel az észjogi és jogbölcsészeti írók jegyzékét kivánnám adni, hiszen ez irodalom klassikussá vált termékeinek ismeretét e könyv jellege ugyis föltételezi.

Általában legtöbb anyagot merítettem egyrészről Spencer Herbert nagy szabásu bölcsészeti és társadalomtudományi rendszerét megtestesitő munkáiból, másrészről azon a jogfejlődés korai szakaira nézve alapvető tanulmányokból, a melyeket Maine Sumner Henrik tett közzé. Ezeknek, bár szorosan egyikük tanait sem követem, hatása egyaránt kiterjed könyvem minden részére.

Az első és második fejezet tartalmára, a tudományok csoportositására és módszerére nézve ezenkivül még sokat köszönök a Comte-féle bölcsészetnek, és az azzal foglalkozó irodalomnak, valamint Dühring fejtegetéseinek a tudományok módszeréről; a természetjognak a negyedik fejezetben foglalt történetét illetőleg pedig Voigt művének a jus naturale tanáról a rómaiaknál.

A társadalmi fejlődés ősi szakait illetőleg Lubbock, Tylor, Mac Lennan, Morgan, Bachofen, Bastian, Post és Kohler munkáin kivül még különösen tanulságot meritettem Beöthy Leo kitünő könyvéből "A társadalmi fejlődés kezdeteiről", a mely, ha nem magyarul, hanem bármely más nyelven jelent volna meg, kétségtelenül a tudomány ez ágának legjelentékenyebb termékei közé számittatnék Európaszerte.

Végre az utolsó fejezetek megirásánál sok részben hasznomra volt Leist műve a görög-itáliai jogtörténetről, valamint néhány, a jog fejlődéséről és forrásairól irt angol munka, a melyek közül különösen ki kell emelnem Clark Practical Jurisprudence-ét és Holland Jurisprudence-ét, Lightwood tanulmányát a tételes jog természetéről, és Pollock értekezéseit az erkölcstan és a jogtudomány köréből.

Budapest, 1885. január havában.
P. Á.

---